A mesterséges intelligencia hatása az orvosok kognitív képességeire egyre inkább aggasztó téma. Amikor az MI átveszi a vezetést, nem csupán a döntéshozatali folyamatokban tapasztalható változás, hanem a szakemberek mentális képességeinek romlása is beköve
„Miért éppen a diagnosztikát, a legbonyolultabb és legfontosabb orvosi döntéseket kívánjuk először átadni a gépeknek, amikor számos más, részletes munkafolyamatot is a technológiára bízhatnánk?” – tette fel a kérdést egy Stanford Egyetem orvosprofesszora.
2025-re egy figyelemre méltó változás kezdett kibontakozni: az egyetemi esszéktől kezdve egészen a vastagbéltükrözésekig mindenhol megfigyelhetővé vált, hogyan hat a mesterséges intelligencia (MI) az emberi tevékenységekre. A kérdés pedig egyre sürgetőbbé válik: vajon a gépek alkalmazása fokozatosan elgyengíti az orvosok kognitív képességeit, vagy éppen ellenkezőleg, szabaddá teszi őket a valóban lényeges feladatok elvégzésére?
Egy friss MIT-tanulmány szerint azok a diákok, akik esszéírás közben a ChatGPT-t vették igénybe, "kognitív adósságot" halmoztak fel - idegi, nyelvi és viselkedési szinten egyaránt alulteljesítettek, ami hosszú távon rontotta a tanulási képességeiket.
Az orvosi gyakorlatban is hasonló tendencia figyelhető meg: egy lengyel kutatás, amely a The Lancet Gastroenterology & Hepatology folyóiratban jelent meg, arra a megállapításra jutott, hogy azok a gasztroenterológusok, akik habituálisan használták a mesterséges intelligencia által támogatott kolonoszkópiás rendszereket, 20%-kal kevesebb polipot fedeztek fel, amikor később önállóan végezték a vizsgálatokat.
Hat hónapnyi megfigyelés után a kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az orvosok kevesebb motivációt, figyelmet és felelősségtudatot mutattak, amikor a gép nem nyújtott számukra támogatást.
Ezek a tapasztalatok számos lényeges kérdést vetnek fel. Mi zajlik egy orvos elméjében, amikor a döntéshozatali folyamat közé egy algoritmus ékelődik? Mikor kezd el eltűnni a szakmai éberség, ha a gép már az előzetes szűrést és a diagnózis első lépéseit is elvégzi? Csak egy átmeneti visszaesésről van szó, amíg hozzászokunk az új technológiákhoz, vagy egy sokkal mélyebb átalakulás kezdődik az orvosi hivatásban?
Ahogy számos más, mesterséges intelligenciával összefüggő témánál, itt is a válaszok nagymértékben az érdeklődő személytől függenek.
Első pillantásra az MI okozta "kognitív erózió" riasztó. Az automatizálási torzítás - vagyis a gépi döntések vak elfogadása - valós veszélynek tűnik. De vajon tényleg erről van szó?
Charlotte Blease, az Uppsalai Egyetem kutatója és a "Dr. Bot: Miért vallhatnak kudarcot az orvosok - és hogyan menthet meg életeket az MI" című könyv szerzője arra hívja fel a figyelmet, hogy sok orvos valójában "algoritmus-ellenes" attitűddel bír. Ez azt jelenti, hogy hajlamosak megkérdőjelezni az MI által nyújtott ajánlásokat, még akkor is, ha azok tudományos szempontból pontosabbak és megbízhatóbbak. Az orvosi közösség ezzel a hozzáállással nemcsak a technológiai fejlődés előtt álló akadályokat növeli, hanem a betegek számára is csökkentheti a legjobban alkalmazható kezelési lehetőségekhez való hozzáférést.
Szerinte a lényeg nem a megkérdőjelezhetetlen bizalom hiánya, hanem inkább a megszokott minták átalakulása.
Amennyiben a technológia folyamatosan felülmúlja az embereket bizonyos technikai kihívásokban, érthető, hogy az orvosok egyre inkább támaszkodnak rá. Az igazi kérdés azonban az, hogy miként őrizhetik meg kritikai gondolkodásukat ebben a folyamatban.
A társadalmi megítélés nem kedvez az MI-t támogató orvosoknak: egy Johns Hopkins által végzett kutatás során, ahol 276 klinikust vontak be, kiderült, hogy a mesterséges intelligenciát alkalmazó orvosokat kollégáik kevésbé tartják kompetensnek. Más szóval:
Nigam Shah, a Stanford Egyetem professzora úgy véli, hogy a kiindulópont helytelen. "Nem vitatkozhatunk azon, hogy a sejtválogatók elterjedésével a labororvosok elvesztették-e a manuális sejtszámlálásra való képességüket. Csak annyit mondhatunk, hogy egyszerűen továbbfejlődtünk."
Vagyis
A Stanford ARISE központ vezetője, Dr. Ethan Goh úgy véli: "Nem azt kell szem előtt tartanunk, hogy az orvosok intelligenciája csökken, hanem inkább azt, hogy a tudásukat más dimenziókban kamatoztatják majd." A feladatok újragondolása elengedhetetlen – fontos mérni, hogy mely kognitív folyamatokat érdemes megőrizni, és melyek helyett vehet át szerepet biztonságosan a mesterséges intelligencia.
A jelenség biológiai háttere jól dokumentált. Chiara Natali, egy olasz kutató szavaival élve: "Az agy működése azon az elven alapul, hogy amit nem használsz, azt elveszíted."
Amennyiben a klinikus nem végzi rendszeresen a fizikai vizsgálatokat, nem tartja fenn a kommunikációs rutinokat, vagy nem gyakorolja a differenciáldiagnózis felállításának folyamatát, ezek a készségek idővel egyre inkább elhalványulnak.
A mesterséges intelligencia két veszélyt is hordoz:
Továbbá, ha a csapatmunka túlságosan a gépek támogatására épít, könnyen eltűnhet az a közös figyelem, ami eddig segített elkerülni a hibákat.
Természetesen! Kérlek, oszd meg velem a szöveget, amelyet szeretnél egyedivé tenni, és szívesen segítek átfogalmazni vagy módosítani!
Nem minden szakmai képesség egyformán érzékeny a változásokra - hívja fel a figyelmet Nigam Shah, PhD, a Stanford Egyetem orvosi karának professzora és a Stanford Health Care vezető adattudósa. Véleménye szerint a kérdésfeltevés már önmagában is problémás: nem az a lényeg, hogy a mesterséges intelligenciát minden terhet átadjuk, hanem az, hogy világosan lássuk, mit érdemes átadni neki.
"Amikor orvostanhallgatóként a mikroszkóp mögött ültem, kézzel számoltuk a fehérvérsejteket – ma viszont már a gépek végzik ezt a feladatot" – osztja meg Shah. "Sokan nem tették fel a kérdést, hogy vajon ezzel párhuzamosan elgyengült-e a manuális sejtszámlálásra való képességünk. Csak egyszerűen továbbléptünk."
Tehát nem minden egyes feladatnál szükséges aggódni a kognitív erózió miatt. Shah véleménye szerint a leglényegesebb dolog az, hogy a mesterséges intelligenciát ne a legbonyolultabb kihívásoknál használjuk, hanem inkább az időt rabló, monoton tevékenységekre.
Számos részletes és ismétlődő feladat vár a megoldásra - miért éppen a diagnosztikai folyamatokat, valamint a legbonyolultabb és legfontosabb orvosi döntéseket szeretnénk elsőként a gépekre bízni?
Dr. Ethan Goh, a Stanford ARISE (AI Research and Science Evaluation) ügyvezető igazgatója is hasonló nézeteket vall. Véleménye szerint a "más" nem feltétlenül jelenti a "rosszabbat" - az orvosi gondolkodás egyszerűen új irányokba terelődik. "Célunk, hogy felfedezzük, miként alkalmazzák az orvosok a mesterséges intelligenciát, és megértsük, hogyan képes a technológia szoros együttműködésben fejlődni az emberi tudással."
A Stanford és Harvard együttműködésének keretében egy izgalmas kutatás zajlik, amelyet a Macy's AI in Education ösztöndíj támogat. "A célunk az, hogy összehasonlítsuk, milyen teljesítményt nyújt az MI önállóan, valamint milyen eredményeket ér el, amikor orvosokkal dolgozik együtt" - nyilatkozta Goh. "Ezzel pontosan meg tudjuk határozni, hogy mely területeken szükséges megőriznünk az emberi érintést, és hol bízhatunk a gépek képességeiben."
A figyelem elosztásának ilyen irányított megközelítése hozzájárulhat ahhoz, hogy pontosan meghatározzuk, mely készségeket érdemes folyamatosan fejleszteni az orvosképzés során, hogy azok ne veszítsenek hatékonyságukból.
Goh a repülés világából hoz példát: "Az autopilóta biztonságosabbá tette a repülést, mégsem hagyták el a pilóták a manuális tréninget. Továbbra is gyakorolják a hibaszcenáriókat szimulátorokban, és rendszeres jártassági vizsgákon vesznek részt. Az orvostudományban is erre van szükség: az automatizálás mellett fenn kell tartani az emberi jártasságot."
Goh véleménye szerint nem az a lényeg, hogy az orvosok tudása eltűnik-e, hanem inkább az, hogy mely készségeket érdemes megőrizni. A robotok és automatizált rendszerek jelenlegi fejlettségi szintjük ellenére még nem tudják pótolni az emberi ítélőképességet, de már most is jelentős hatással vannak annak átalakulására.
A szakértő felhívja a figyelmet egy újfajta, rövid távú kognitív veszélyre is. "Ahogy a mesterséges intelligencia eléri vagy meghaladja a 99%-os pontosságot, az ember hajlamosabb lesz automatikusan elfogadni a javaslatait. Ezzel nő az automatizálási és lehorgonyzási torzítás kockázata" - magyarázza. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az MI-től félni kell - inkább azt, hogy át kell gondolni, hogyan és mikor jelenjen meg a döntéshozatalban.
"Amikor a technológiai fejlődés üteme felülmúlja az oktatásét, akkor egy jelentős szakadék alakul ki a vezetők és pedagógusok között" - figyelmeztet Dr. Meskó Bertalan, a The Medical Futurist Institute vezetője. "A fejlesztők nem az orvosi készségek megőrzésére törekednek, hanem inkább a terhek csökkentésére és az ismétlődő feladatok automatizálására. Az oktatási intézmények feladata, hogy megőrizzék az orvosi gondolkodás magas színvonalát."
Úgy véli, hogy az orvosképzés során elengedhetetlen lenne az MI-vel való tudatos együttműködés oktatásának kötelezővé tétele. Ennek nem csupán a technikai aspektusaira kellene fókuszálnia, hanem az etikai szempontjaira is, mint például az adatvédelem, az átláthatóság és az elfogultság kérdéseire.
A kolonoszkópiás vizsgálatok eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy a probléma nem csupán elméleti eszmefuttatás: a helyzet komoly és sürgető.
Ahogyan Dr. Meskó Bertalan, a The Medical Futurist Institute vezetője kifejti:
"A sztetoszkóp forradalmasította az orvosi diagnosztikát, magabiztosságot adott a szív- és tüdőbetegségek felismerésében. A mesterséges intelligencia használatának is ezt kellene elérnie - de ez csak akkor valósulhat meg, ha a technológiát valóban megértjük."
A sztetoszkóppal ellentétben az mesterséges intelligencia egy sokkal összetettebb és kevésbé magától értetődő eszköz. Az MI hatékony használatához új típusú tudásra, készségekre és gondolkodásmódra van szükség. Ezért egy egyszerű "bevezető" nem elegendő: a siker titka abban rejlik, hogy az orvosok és a fejlesztők közösen sajátítsák el ennek a technológiának a kezelését.
Ha valaki meg szeretné érteni, mely készségek kezdenek először megkopni, érdemes figyelni Chiara Natali, a Milánói-Bicocca Egyetem kutatójának elemzésére.
Friss áttekintésében rámutatott: a mesterséges intelligencia a klinikai gyakorlat több alapvető területét veszélyezteti.
Például ide tartozik a betegek alapos fizikális vizsgálatának precíz kivitelezése, a világos és együttérző kommunikáció, a differenciáldiagnózis során alkalmazott logikai következtetések felépítése, valamint mindezek mögött álló ítélőképesség – ezek a készségek alkotják az orvosi hivatás fundamentumát.
Natali véleménye szerint két kiemelkedően érzékeny terület létezik:
"A mesterséges intelligencia nemcsak azt bővíti, amit az orvos lát, hanem átformálja azt is, hogyan dönt" - mondja Natali.
Azok a rendszerek, amelyek a leletek rangsorolásával vagy a jelentések automatikus kitöltésével foglalkoznak, valóban nyújthatnak hasznos támogatást. Ugyanakkor van egy árnyoldaluk is: eltávolíthatják tőlünk a metaképességet, azt az emberi érzéket, amely lehetővé teszi, hogy felismerjük, mikor érdemes eltérni a gép által javasolt iránytól.
Vajon visszaszerezhetők-e az elveszett szakmai reflexek? Natali szerint igen - a neuroplaszticitás, vagyis az agy alkalmazkodóképessége ezt lehetővé teszi.
Használatban tartod, vagy elveszíted – de tudatos gyakorlással újra birtokba veheted.
"Olyan klinikai döntéstámogató rendszerek kifejlesztésére van szükség, amelyek harmonikusan illeszkednek az orvosok gondolkodásmódjához, és nem helyettesítik azt."
Már léteznek konkrét példák a gyakorlatban: ilyenek például a radiológiai triázs rendszerek, a "közlekedési lámpa" jellegű figyelmeztetések, valamint az MI által generált e-konzultációk. Ezek a megoldások a háziorvosok munkáját segítik, anélkül hogy átvállalnák a döntéshozatali folyamatokat.
Goh így fogalmaz: "Ebben a megközelítésben az orvos a döntéshozó szerepét tölti be, míg a gép csupán egyfajta biztonsági hálóként működik – támogat, de nem irányít."
A hosszabb távú kilátások ismét az orvosi identitáshoz vezetnek vissza.
Charlotte Blease szerint bizonyos készségek leépülése elkerülhetetlen - és ez nem is baj.
"Ha a mesterséges intelligencia egyes technikai területeken folyamatosan pontosabb lesz, akkor az orvosok ragaszkodása ahhoz, hogy ezeket a feladatokat pusztán a szakértelem fenntartása érdekében maguk végezzék, végső soron árthat a betegeknek."
Blease figyelmeztet arra, hogy elkerüljük a kettős mérce alkalmazását: "Ne várjunk el a gépektől többet, mint amit az emberektől is elvárunk."
Úgy véli, hogy a következő évtizedekben olyan egészségügyi szakemberekre lesz szükség, akik nem csupán orvosi tudással bírnak, hanem a mesterséges intelligencia világában is jártasak. Ezeknek a szakembereknek képesnek kell lenniük az adatok hatékony kezelésére, az algoritmusok tesztelésére, az etikai dilemmák megértésére, valamint a gépekkel való együttműködésre, mindezt a betegellátás minőségének fokozása érdekében.
Rövid távon elengedhetetlen, hogy rendelkezésünkre álljanak jól körülhatárolt útmutatók és gyakorlati képzések, amelyek nemcsak a mesterséges intelligencia működését tárgyalják, hanem figyelembe veszik az etikai, adatvédelmi és átláthatósági aspektusokat is.
Az elkövetkező öt év sorsfordító időszakot jelenthet. A klinikusok számára kulcsfontosságú, hogy elsajátítsák a mesterséges intelligencia nyújtotta lehetőségek felismerését, és tudatosan mérlegeljék, mikor érdemes az AI támogatását igénybe venniük, valamint mikor kell saját megítélésükre alapozniuk a döntéseiket.
A szakértők konszenzusra jutottak abban, hogy a mesterséges intelligencia legfontosabb előnye abban rejlik, hogy képes felszabadítani az emberek figyelmét a monoton, rutinszerű feladatok alól. Ezáltal lehetőséget biztosít arra, hogy a szakemberek valóban arra összpontosítsanak, ami igazán lényeges: a betegek mélyebb megértésére és az őszinte kapcsolatok kialakítására.
A jövő orvosa tehát nem gépkezelő lesz, hanem olyan szakember, aki együttműködik a technológiával, de megőrzi az emberi döntéshozatal finomságait.
A mesterséges intelligencia nem helyettesíti az orvosok gondolkodását, hanem inkább alakítja azt, segítve őket abban, hogy továbbra is emberi perspektívával közelítsenek a gyógyításhoz.
A jövő orvosa nem csupán kevesebbet fog tenni, hanem teljesen új szemlélettel közelít a gyógyításhoz. A mesterséges intelligencia képes lesz a monoton rutinfeladatok elvégzésére, így az orvosok szabadon összpontosíthatnak az emberi kapcsolatokra, a mélyebb megértésre és a döntések finomabb árnyalataira. Az orvosi hivatás új dimenziókat nyer, ahol a technológia és az empátia kéz a kézben járnak.
Ahogy Charlotte Blease kifejti: "Néhány képesség természetes módon eltűnik az idő múlásával – de ez nem feltétlenül negatív dolog. A lényeg az, hogy tisztában legyünk azzal, mely készségeinket érdemes megőrizni, és melyeket nyugodtan rábízhatunk a technológiára."
Az MI nem az orvostudomány végének hírnöke, hanem egy új korszak kezdetét jelzi. A kihívás nem a technológiai fejlődés elleni védekezés, hanem a tudatos együttműködés: arra kell törekednünk, hogy harmonikus egyensúlyt teremtsünk a gépek precizitása és az emberi ítélőképesség gazdag árnyalata között.
Ha a célunkat elérjük, akkor nem a mesterséges intelligencia fogja kiszorítani az orvosok gondolkodását, hanem éppen ellenkezőleg: támogatni fogja őket abban, hogy megőrizzék mindazt, ami emberi lényüket jellemzi.
