Koppány és társai: Szent István legyőzött ellenfelei – a történelem a győztesek tollából íródik.
Mindaz, amit tudunk Koppányról és társairól, nem saját elbeszélésükből származik. Koppánnyal bánt el a legkegyetlenebbül Szent István.
Amikor 997-ben Géza fejedelem, Koppány édesapja eltávozott az élők sorából, a fiatal harcos azonnal érvényesítette trónigényét. Az őszinte vágy, hogy jogos örökösként lépjen a hatalom küszöbére, a szeniorátus elvén alapult. Ez a hagyomány azt diktálta, hogy az Árpád-ház elhunyt vezetője után a legidősebb férfi családtag, jelen esetben Koppány foglalja el a trónt, így jogosan követelte a helyét a hatalmi színtéren.
A Veszprém környékén zajló harc során Koppány és Szent István összecsapása döntő pillanatokat hozott a magyar történelemben. A fiatal király mögött a német szövetségesek, köztük Vecellin, álltak, míg Koppány serege a zalai harcosokból és Bulcsú nemzetsége tagjaiból állt. A csata kimenetele végül Szent István győzelmét hozta, ám Koppány sorsa tragikus lett: a harcban elesett, és Szent István elrettentő példaként, kegyetlen módon felnégyeltette a testét, majd a támogató várak falaira tűzte ki. Ezzel a király nemcsak Koppányt, hanem az őt körülvevő lázadást is akarta elfojtani, ám a többiekkel szemben már nem alkalmazott ilyen brutális büntetést.
Gyula, az erdélyi területek törzsfője a nagybátyja volt, édesanyjának, Saroltnak a testvére. Azért lett Szent István riválisa, mert nem ismerte el azt, hogy Szent István uralkodjon az ő területein is. Ezért csaptak össze 1003-ban. Ez a harc szintén Szent István győzelmével ért véget, azonban a megtorlás nem volt olyannyira kegyetlen: Gyula életben maradt.
Koppányt legyőzve nyugati területeket nyert, Gyulán diadalmaskodva keletieket, és a sókereskedelem feletti felügyeletet nyerte el Szent István. István fogságba ejtette Gyulát, de sikerült neki lengyel földre szöknie. Érdekesség, hogy fiai, Bolya és Bunyha itthon maradtak, majd részt vettek egy Orseoló Péter elleni összeesküvésben és ezért kínpadra vonták őket, úgy haltak meg.
A harmadik, görögkeleti származású ellenfél, akivel Szent István szembenézett, Ajtony volt, aki a Maros-vidék felett gyakorolt uralmat. Ajtony jelentős jövedelemhez jutott a sókereskedelemből, amelyet Szent István szemet vetett, hogy birtokba vegyen. A két fél közötti erőviszonyokat jól tükrözi, hogy az első összecsapás során Ajtony győztesen került ki, ám másnap, a Gellért-legenda szerint "mennyei segítséggel", Szent György közbenjárásának köszönhetően Csanád döntő diadalt aratott. E csata végül Ajtony életébe került, hiszen serege a csatatéren megölte őt – írja Kristó Gyula, a neves történész.
