Halpusztulás két fázisban: több száz kilogramm hal tűnt el nyomtalanul.
A Sárszentmihályi-tározón az elmúlt napokban tömeges halpusztulás okozott komoly aggodalmakat a helyi közösségben és a horgásztársadalomban. Több száz kilogramm süllő, csuka, balin és keszeg, valamint mintegy háromszáz amur tetemét sodorta partra a víz. A Horgász Egyesületek Fejér Megyei Szövetsége (HOFESZ) közösségi oldalán közzétett tájékoztatás szerint a halpusztulásért elsősorban az elmúlt időszak frontos, hirtelen légnyomásváltozásokkal tarkított időjárása, valamint a tározó egy részében kialakult lokális oxigénhiány tehető felelőssé.
A szövetség legfrissebb beszámolója szerint a halállomány egy része - becslések szerint 300-400 mázsa - ismeretlen okokból egyetlen helyre összegyűlt. Ez a jelenség a kopoltyúszám növekedésével párosulva tovább fokozta az oxigénhiányt a vízben. E kritikus helyzet következményeként bekövetkezett az első nagyobb halpusztulás, melynek során körülbelül 180 kilogramm különféle korú süllő, csuka, balin és keszeg veszett oda. A halőrök az elhullott példányokat összegyűjtötték, és fehérjefeldolgozóba szállították, így biztosítva az állati eredetű hulladék biztonságos kezelését.
Az elpusztult halállomány pusztulásának okai között a második hullám során a vízben felszabaduló ammónia toxikus hatása is szerepet játszhatott. Ez a második hullám mintegy 300 amur tetemet érintett, amely tovább mélyítette a problémát. Az ammónia felszabadulása főként a felhalmozódó szerves anyagok bomlása miatt következhetett be, ami tovább rontotta a vízminőséget és az oxigén rendelkezésre állását a tározóban.
A szakértők szerint a Sárszentmihályi-tározó vízminőségi problémái nem új keletűek: a tavalyi évben már jelentős változások voltak megfigyelhetők, például az algatartalom és klorofill koncentráció ingadozásai, amelyek a biológiai egyensúly megbomlására utalnak. Az algák pusztulása a lehűléssel csökkentette az oxigéntermelést, míg a szerves anyagok lebontása során keletkező ammónia és szervesanyag-terhelés oxigénhiányhoz vezetett, alapvető stresszt okozva a halpopulációnak.
A HOFESZ hangsúlyozta, hogy noha a halpusztulás rövid távon komoly károkat okoz, a jövőben a tározó halállományát a horgászok és a helyi közösség közösen pótolják majd, figyelembe véve a hosszú távú érdekeiket. Kulcsfontosságú, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat és szakmai tudást egyesítsék a vízminőség javítása és a hasonló problémák megelőzése érdekében, biztosítva ezzel, hogy a népszerű horgásztó megőrizze élhetőségét és ökológiai egyensúlyát a jövőben is.
A Sárszentmihályi-tározó halpusztulása egy bonyolult helyzetet idéz elő, amelyben az időjárási ingadozások, a helyi vízminőségi gondok és a biológiai folyamatok egyaránt fontos szerepet játszanak. Az érintett szakemberek és a közösség közötti szoros együttműködés elengedhetetlen a tó ökológiai egyensúlyának helyreállításához, valamint a hasonló problémák jövőbeli megelőzéséhez.
