Egy meglepő fordulat következtében Amerika legnagyobb ellenfele váratlanul hátrányba került: egy teljes régió sorsa foroghat kockán, amely akár megoszthatja a területet.

Az ausztráliai Lowy Institute alapos kutatást végzett a délkelet-ázsiai biztonsági struktúrákról, amely magában foglalja a különféle megállapodásokat, a különböző párbeszédeket, valamint a közös hadgyakorlatokat. A tanulmány számos fontos megállapítást tett a jelenlegi tendenciákra vonatkozóan, rávilágítva a régió dinamikus változásaira és kihívásaira.

az utóbbi években a délkelet-ázsiai országok védelmi és biztonsági együttműködései jelentős mértékben megerősödtek. A helyi államok, érzékelve az Egyesült Államok és Kína közötti fokozódó rivalizálást, igyekeztek diverzifikálni szövetségi rendszereiket. E stratégiájuk részeként új partnerségeket alakítottak ki, például Japánnal, Franciaországgal, Ausztráliával, Dél-Koreával, Kanadával, Oroszországgal és Indiával, hogy ezzel csökkentsék a külpolitikai feszültségekből adódó kockázatokat. Ez a megközelítés nemcsak a katonai együttműködéseket erősítette, hanem hozzájárult a régió stabilitásának megőrzéséhez is. A helyi államok tehát tudatosan építették ki védelmi stratégiáikat, figyelembe véve a globális hatalmi átrendeződéseket.

A korábbi állapot jelentősen bonyolultabbá vált, a térségi biztonsági mátrix egy zavaros, összetett hálózattá formálódott.

A friss elemzések alapján az Egyesült Államok továbbra is dominál a térségben, és együtt Indiával együtt vezetik a rangsort. Ezzel szemben Kína jelentős hátrányban van, és mindössze a nyolcadik helyet foglalja el, ha csupán a számokat nézzük. E lemaradás részben annak tudható be, hogy a keleti nagyhatalom védelmi kapcsolatai öt országra korlátozódnak: Mianmar, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa és Vietnám. Ez a helyzet két fontos következményt is magával hoz:

Peking partnerek nélkül is kellő magabiztosságot érez a tengereken, valamint sokkal inkább a szárazföldön vált az Indokínai-félszigeten jelentős erővé.

Laoszban és Kambodzsában Kína vált a legfőbb védelmi tényezővé, míg Mianmarban, amely a polgárháború káoszába került, szintén kulcsszereplővé emelkedik.

A folyamatok akár a régió teljes szétszakadásához is vezethetnek. Susannah Patton, a jelentés egyik társszerzője és az Intézet kutatási igazgatóhelyettese, a dokumentumhoz csatolt nyilatkozatában ezt a megállapítást tette:

A régióban egyre inkább fokozódik a feszültség, amelynek következtében a két táborra való szakadtság lehetősége fenyeget: az egyik oldalon ott vannak azok a tengeri nemzetek, amelyek szoros védelmi szövetségben állnak az Egyesült Államokkal és partnereivel, míg a másik oldalon a szárazföldi államok, amelyek nem rendelkeznek ilyen típusú együttműködésekkel. Ez a megosztottság jelentős hatásokkal járhat a regionális stabilitásra és a biztonsági helyzet alakulására.

- mondta.

Fontos hangsúlyozni, hogy a védelmi megállapodások között lényeges eltérések figyelhetők meg. Például a Japánnal és az Egyesült Államokkal kötött egyezmények elsősorban gyakorlati szempontból bírnak jelentőséggel. Ezzel szemben Peking inkább diplomáciai és politikai jellegű megállapodásokat preferál, amelyekből gyakran hiányoznak a technológiai átadásra, közös kiképzésre, illetve hírszerzési információk megosztására vonatkozó feltételek. A vizsgált időszak során a jelentés megállapította, hogy nem csupán a két nagyhatalom, hanem Ausztrália, India és Japán is aktívan kereste a kapcsolatokat, számos új megállapodást kötve.

Az interoperabilitás feltűnően hiányzik Kína regionális partnerekkel folytatott katonai gyakorlataiból, ami tükrözi Peking vonakodását képességeinek felfedésével kapcsolatban, valamint a rendszerek és doktrínák közötti különbségeket

Természetesen! Íme egy egyedi megfogalmazás a "írja a jelentés" kifejezésre: - Kérem, fogalmazza meg a jelentést.

Ez a helyzet világosan rámutat arra, hogy Pekingnek jelentős korlátai vannak a regionális terjeszkedés terén. Emellett a kínai döntéshozók megközelítése éles ellentétben áll a legfőbb rivális, az Egyesült Államok stratégiájával. Míg Washington és szövetségesei a tengeri együttműködések fokozására összpontosítanak, Kína inkább egy átfogó szárazföldi folyosó kiépítésére törekszik, amely Oroszországot összeköti Vietnámmal.