Barbara Pym, a világszerte elismert írónő, titkos kódok után kutatott a levelek rejtett világában – jelentette a Librarius.hu.

Barbara Pym rejtélyes múltja - Az írónő, akiről feltételezhető, hogy MI5-ügynök lehetett Barbara Pym, a brit irodalom egyik különleges alakja, nem csupán regényeivel, hanem titokzatos életével is felkeltette a figyelmet. Míg a legtöbben a hétköznapi élet apró örömeit és bonyodalmait örökítették meg írásaiban, Pym élete mögött egy izgalmas, rejtett történelem húzódik. Egyes források szerint a neves írónő titkos ügynökként dolgozott az MI5-nek, ami új fényt vet munkáira és a kor társadalmi kontextusára. A pletykák szerint Pym nemcsak a szerelem és a barátság bonyolult szövevényeit ismerte, hanem a politikai intrikák világában is otthonosan mozgott. A híres brit titkosszolgálat, az MI5, amely a hazai kémelhárítással foglalkozik, a második világháború idején különösen aktív volt, és Pym esetleges kapcsolatai új dimenziókat nyithatnak meg az írónő életművének értelmezésében. Ez a felfedezés nemcsak irodalmi szempontból érdekes, hanem egyben rávilágít arra, hogy a művészet és a politika milyen szorosan összefonódhat. Pym munkái, tele ironikus megjegyzésekkel és társadalmi megfigyelésekkel, talán nem csupán a hétköznapi emberek életének tükrei, hanem egy mélyebb, rejtett narratíva részei is. A titkos múlt felfedezése újraértékeli Pym szerepét a brit irodalomban, és arra ösztönöz bennünket, hogy más szemmel nézzünk a látszólag hétköznapi történetek mögött rejlő bonyolult valóságra.

Ez a keserédes irónia valószínűleg felkeltette volna a figyelmét: Barbara Pym, aki regényeiben kifinomultan gúnyolta a 20. századi brit társadalmi normákat, a második világháború idején cenzorként tevékenykedett.

Egy újonnan készült kutatás eredményei alapján nem csupán a magánlevelek alapos elemzése járult hozzá írói tehetségének finomításához, hanem lehetséges, hogy az MI5-nek is besegített.

Claire Smith legújabb tanulmányában hangsúlyozza, hogy Pym kormányzati és haditengerészeti "vizsgálói" tevékenysége messze túlmutathatott azon, amit csupán egy ironikus előzménynek tekinthetünk a későbbi szatíraírói pályafutásában.

"Az egyik regényében azt írta, hogy vizsgálónak lenni valójában eléggé unalmas volt - mondta Smith. - De amikor alaposabban elkezdtem kutatni az életét, számos furcsaságra bukkantam."

Smith szerint Pym éles megfigyelőképességét arra használták, hogy titkosírásra és rejtett üzenetekre vadásszon látszólag hétköznapi levelekben - egyike lehetett azoknak a nőknek, akiket speciálisan képeztek ki erre.

Smith maga 27 évig dolgozott a brit külügyminisztériumban, és ő volt az egyetlen női diplomata, aki tárgyalt a tálibokkal. Azt mondja: "Ők keresték a mikropontokat, a láthatatlan tintával írt sorokat, az elrejtett üzeneteket az egyszerű levelekben. És mivel Pym író volt, biztosan felfigyelt a furcsa mondatszerkezetekre. Rendkívül értékes lehetett ebben a munkában."

Dame Jilly Cooper szavaival élve, ő az az írónő, aki több örömöt és elegáns derűt hozott az életembe, mint bárki más. Azonban mielőtt olyan emblematikus művekkel szerzett volna hírnevet, mint az Excellent Women vagy az A Glass of Blessings, Pym már a háború előtti időszakban próbálta megtalálni a helyét a könyvkiadás világában.

1941-ben cenzorként lépett színre, első ránézésre azzal a feladattal, hogy a brit és ír családok levelezését figyelemmel kísérje.

"Smith megjegyezte, hogy meglepődött azon, hogy egy németül beszélő, már íróként dolgozó, Oxfordban végzett nő csupán levelezések olvasásával tölti az idejét."

Pym az 1930-as években többször is járt Németországban, és még egy fiatal náci tiszttel is kapcsolatba került.

A "British Naval Censorship in World War II: A Neglected Intelligence Function" című kutatás, amely a Barbara Pym Társaság támogatásával valósul meg, egy különleges alkalomhoz kapcsolódik. Ezen a napon a londoni Pimlicóban található egykori lakóhelyét kék emléktáblával örökítik meg az English Heritage jóvoltából, ezzel is tisztelegve a szerző jelentősége előtt.

Pym jegyzetfüzeteiben és naplóiban - melyeket az Oxfordi Egyetem Bodleian Könyvtára őriz - Smith olyan bejegyzéseket talált, amelyek szerint a vizsgálói munka során kódolást is tanult, sőt az MI5-höz is benyújtott valamilyen anyagot.

"Ha csak tiltott részeket kellett volna kihúznia a levelekből, miért tanult volna kódolást?" - teszi fel a kérdést Smith.

Pym a brit női haditengerészetnél, más néven "Wrens"-nél tevékenykedett postai cenzorként, és ez az időszak számos lényeges nyomot kínál, amelyek gazdagítják történetének hátterét.

Gyorsan előléptették, majd Southamptonban teljesített szolgálatot, amikor az admiralitás a normandiai partraszállás előkészületein dolgozott. A háború hátralévő részét Nápolyban töltötte. Azonban a legérdekesebb esemény Smith elmondása szerint a déli partvidéken zajlott. "A második világháború alatt az MI5 a PO Box 500 címét használta, és a levelezéseikben gyakran egyszerűen 'Box 500'-ként utaltak rá – ami merőben különbözik a haditengerészet által használt dobozszámoktól."

Egy levele hátoldalán - amely külföldre ment - Pym saját kézírásával ezt írta: a monogramja, [a haditengerészeti bázis neve:] HMS Mastodon és 'Box 500'."

A kék emléktáblát a 108 Cambridge Street szám alatt helyezik el Pimlicóban. Susan Skedd, az English Heritage történésze szerint "valódi öröm Barbara Pym előtt tisztelegni ott, ahol annyi gazdag irodalmi anyagot talált".

Devon Allison, a Barbara Pym Társaság elnöke megjegyezte: "Barbara Pym egy igazán kivételes író volt – bátor, szeretetteljes, éles elméjű, és ragyogó humorral rendelkezett, amely miatt mindig öröm újra felfedezni a műveit."

Lucy Worsley történész szavaival élve: "Ez a kék tábla az ő figyelemre méltó hozzájárulását hirdeti a brit irodalom világában, valamint azt a különleges tehetségét, hogy a mindennapi élet apró részleteiben is képes volt felfedezni a különlegességet."

Smith végül rábukkant egy izgalmas részletre: Pym halála után az irodalmi örökségét kezelő személy különösen kiemelte, hogy a So Very Secret című kémregény nem aratott osztatlan sikert, mivel Pym "nem volt jártas a kémek világában".