A terrorista kultusz és a Semmi, mint idol: egy sötét és ellentmondásos jelenség, amely a társadalmi feszültségekből, az identitás kereséséből és a megváltás vágyából táplálkozik. A terrorizmus nem csupán erőszakos cselekedetek sorozata, hanem egy komplex
Nagy-Britanniában akkora kultusza van a Hamasz egyik legaljasabb terroristájának, hogy immár számtalan most születő csecsemő az ő nevét kapja.
A Jahja név az Egyesült Királyságban idén bekerült a legnépszerűbb 100 fiúnév közé. Tavaly hunyt el Jahja esz-Szinvár, a Hamasz terrorszervezet egyik legismertebb és leggyűlöltebb figurája, akinek nevéhez számos emberi élet kioltása fűződik. Nagy-Britanniában megdöbbentő népszerűségnek örvend a gyilkos, hiszen egyre több frissen született csecsemő kapja meg az ő nevét. Érdekes, hogy nemcsak bevándorlók gyermekei között találkozhatunk ezzel a névválasztással; valószínű, hogy a szülők között olyanok is vannak, akik ezt a nevet választják, akik a szélsőbaloldali eszmék hívei vagy éppen az öngyűlöletet képviselik.
A változás drámai: a 80-as évek végén és a 90-es évek elején, kamaszként, saját szememmel láttam, hogyan próbálnak a Nyugat-Európai városokban élő bevándorlók beilleszkedni a helyi kultúrába és közösségbe. Számukra a siker, és gyermekeik jövője szempontjából ez tűnt a legfontosabbnak. A hagyományos értékekhez való ragaszkodás, mint például a "hazai" feleség hozatala, később vált népszerűvé. Ezt a jelenséget, amely mára már tömeges méreteket öltött, Ayaan Hirsi Ali, a New York leendő polgármester-jelöltje kapcsán, az MCC Feszt-en így fogalmazta meg: "Bár Ugandában született, sikerült eljutnia az Egyesült Államokba, egy olyan országba, amely biztonságot és lehetőségeket kínált családjának. Kényelmesen élt és tanult a Nyugat támogatásával, amely szívélyesen fogadta őt, most pedig azt állítja, hogy ez a nagylelkűség valójában kártékony."
S akkor még nem beszéltünk a terrorszervezeteknek csápoló vagy azok mellett is tüntető, nyugat-európai baloldali fiatalok tömegéről.
A helyzet itthon is jelentősen átalakult azóta, hogy Orbán Viktor már nem csupán Polgári Köröket, hanem Digitális Polgári Köröket alapított.
2002-ben, miután Medgyessy Pétert a baloldal jelöltjeként megválasztották, napvilágra került egy megdöbbentő információ: a politikus a kommunista diktatúra titkosszolgálatának tisztjeként tevékenykedett. Ha ez a tény a választások előtt már ismert lett volna, szinte biztos, hogy nem lett volna esélye a közhatalom megszerzésére.
Emellett szintén a megválasztása előtt vált nyilvánvalóvá, hogy portékája a gyűlölet, személyisége súlyosan sérült, instant világban él, instant hitekkel, instant kötődésekkel és semmivel nem rendelkezik, ami akár intellektuálisan, akár etikailag fogódzót kínálhatná számára.
Mégis, népszerűsége és iránta tanúsított lelkesedés kiemelkedően fontos.
Joggal érezzük: a természettudományok káprázatos és áttörő felfedezéseivel párhuzamosan az elmúlt két évtizedben az esszenciális társadalmi változások nem jó irányba mentek.
Két gyors like és egy szelfi pillanata között ritkán marad idő az elmélyült gondolkodásra vagy a csendes szemlélődésre. A világban egyre kevesebben találják meg az örömöt az olvasásban, és egyre többen szenvednek a tartós figyelem hiányától. Az író, aki mindig is optimista volt, reménykedik abban, hogy a dolgok újra egyensúlyba kerülnek, és az ingának lesz egy visszatérő lendülete.
Hanem van, ami nem változik: végül valahogy mindig, minden látszat ellenére kiderül, hogy a világ meritokratikus: a teljesítmény számít. Az intellektuális, az etikai; s igen, a szeretet minősége és állandósága is fontos.
Azt is látjuk, hogy az ellenzék vezetője rendkívül erővel akarja a hatalmat. Az akarat elsőbbségében sok jeles bölcselő is hit, ám akaratban a politika piacán máshol sincs hiány.
Ott, ahol a hagyományos értékek, mint a gondolkodás képessége, a mások iránti kíváncsiság és az etikai normák egyesülnek, ott egy olyan versenyelőny bontakozik ki, amelyet a világ bármilyen átalakulása sem képes helyettesíteni.
