Valóban ez lehet a magyar borászatok egyetlen kimeneti alternatívája? - Agrárszektor

A borászat jövedelmezősége napjainkban egyre több kérdést vet fel, különösen annak fényében, hogy miközben a fogyasztói árak viszonylag stabilak maradtak, a termelési költségek jelentősen emelkedtek. Takács Attilával, a szekszárdi Attila Birtok borászával folytattunk beszélgetést arról, hogy milyen gazdasági kihívásokkal néznek szembe a magyar termelők, hogyan hat a klímaváltozás a szőlőművelésre és a bor minőségére, és milyen lehetőségeket kínál a borturizmus a fenntartható működéshez.

A borászat napjainkra egy rendkívül bonyolult és sokrétű tevékenységgé vált, ahol a szőlőtermelés mellett a gazdasági tervezés és a rugalmasság is egyre hangsúlyosabb szerepet játszik. Az iparág komoly gazdasági kihívásokkal néz szembe, miközben az éghajlatváltozás folyamatos alkalmazkodásra kényszeríti a termelőket. Ahogy Takács Attila az Agro Naplónak kifejtette, sajnálatos módon a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy Magyarországon ma már nem éri meg bort készíteni.

Ma már szőlőt termelni és eladni sem éppen jó üzlet, a szőlő átvételi ára ugyanis kevesebb lett, mint tíz évvel ezelőtt volt. Amikor a vörös szőlő ára 150 forint volt kilónként, akkor még 60 forint volt egy liter gázolaj. Most viszont, amikor 120-130 forint egy kiló vörös szőlő ára, egy liter gázolaj 600 forintba kerül.

Ahogy a szakértő is kiemelte, a költségek növekedése csupán az érem egyik oldala. További aggasztó tényező, hogy a vörösbor iránti kereslet drámai mértékben csökkent, ami különösen súlyosan érinti az olyan bortermelő régiókat, mint Szekszárd.

Ez a folyamat a Covid-járvány kitörésével vette kezdetét, amikor egyik napról a másikra leálltak a rendezvények és fesztiválok. A kis- és közepes borászatok, akik főként ezeken a helyeken és az éttermekben értékesítették boraikat, hirtelen elvesztették piacaikat. Csak azok a borászatok tudtak boldogulni, akik a nagy multinacionális cégeknek szállítottak, de ott olyan alacsony áron vásárolják fel a termékeiket, hogy azt csak jelentős méretgazdaságossággal lehet fenntartani. Így a kisebb szereplők számára ezek az árak nem jelentenek versenyképes lehetőséget.

- hangsúlyozta Takács Attila.

Hozzátette, hogy bár a szőlőfelvásárlás piaca nem volt aktív, a szőlőművelést nem lehetett elhanyagolni, és a bor előállítása elengedhetetlen volt. A szőlő rendkívül érzékeny növény, és ha két éven át nem kap megfelelő gondoskodást, a tőke szinte teljesen tönkremegy, a harmadik évben pedig már alig várható bármiféle termés. Ezért érthető, hogy a járvány két éve alatt készült borok a pincék mélyén maradtak, és a túlkínálat miatt a borok ára nem emelkedett. Mindeközben az energiaárak és a munkaerő költségeinek növekedése sok borászatot súlyosan megterhelt, kritikus helyzetbe sodorva őket.

Ezzel párhuzamosan más folyamatok is zajlanak, amelyek nem kedveznek az elsősorban vörösbort termelő vidékeknek. Takács Attila szerint ide sorolható az is, hogy a tavalyi évben a nyár öt hónapig tartott, az emberek pedig nyáron nem fogyasztanak nehezebb vörösborokat, hanem sokkal inkább a könnyű fröccsöket keresik.

Ha alaposan szemügyre vesszük a piaci trendeket, észrevehetjük, hogy a vörösbor iránti kereslet leginkább a november-decemberi időszakban éri el csúcsát, amikor a karácsonyi ünnepek közeledtével az emberek előszeretettel vásárolnak. Ezt követően, január-februárban, a vörösborfogyasztás drámaian lecsökken, mivel az ünnepek után sokak pénztárcája már nem engedi meg a további luxuskiadásokat. Ahogy a tavaszi hónapok elérkeznek, egyre inkább a meleg időjárásra vágyunk, amikor a könnyedebb, frissítő fehér- és rozéborok kerülnek előtérbe – tavaly ezt tapasztalhattuk, idén viszont a hőség még várat magára.

- hívta fel a figyelmet Takács Attila.

Mint mondta, az igények változására reagálva a tradicionális vörös szőlőt termelő vidékek is kénytelenek változtatni. Ennek jele az is, hogy az idei évben Szekszárdon több helyen kivágták a cabernet szőlőket, helyettük pedig fehér fajtákat, így például Irsait, Chardonnay-t, Sauvignon Blanc-t telepítettek.

Ám mire egy ilyen telepítés termőre fordul, az három, sőt inkább négy év, így az ezektől remélt pozitív változásokra még bőven várnia kell az érintett termelőknek. Ráadásul a klímaváltozás még így is közbeszólhat, a fehér szőlők ugyanis inkább a hűvösebb időt kedvelik, amiből az elmúlt években a magyarországi időjárás nem bővelkedett.

Azt is jól látjuk, hogy a fehér borok termőrégiója húzódik fölfelé, így mostanában már egyre erősebbek például a szlovák, a cseh, sőt a lengyel borok is. A vörösboroknál pedig már nálunk is megjelentek a mediterrán jellegű, erősebb, 15-16 alkoholfokú borok, hiszen a tavalyi évben is irtózatos cukormennyiségek voltak a szőlőkben. A Mediterráneumban vannak persze fehér szőlők is, amiket elkezdtek már Szekszárdon is próbaképpen telepíteni, azokat a szőlőket viszont nehezebb termelni. Szintén érdekes trend, hogy eddig azt mondtuk, a déli lejtők jók szőlőtermesztésre, most viszont már azt is egyre többször mondjuk, hogy semmi baj nem lesz, ha a szőlő az északi lejtőre kerül, mert ott nincs olyan meleg.

A klímaváltozás következményei messze túlmutatnak a cukorfokok változásain. Takács Attila szavaival élve, a tavalyi év rendkívüli melege miatt a szőlők szinte egy időben értek be. Ennek következtében augusztus utolsó hetében az összes szőlőt le kellett aratni, beleértve azokat is, amelyeket általában csak október végén szüreteltek.

Ennek a helyzetnek van egy jelentős hátránya: ha a szőlő egyszerre érkezik be a szüret időszakában, akkor mindet egyszerre kellene a különböző tartályokba elhelyezni. Azonban egy kisebb borászat számára ez komoly kihívást jelent, hiszen jellemzően két hónapon át tart a szüret, és a különböző szőlőfajták egymást követő érésével számolunk, körülbelül kéthetes időközönként. Ezért általában három vörösbor-érlelésre alkalmas tartályunk van, de ha hat vagy hét különböző vörösborfajta hirtelen beérik, akkor nem tudom, hová tegyem őket. Sok pincészet kénytelen ilyenkor bővíteni a kapacitásait. Ezen kívül a kis borászatok számára a kézi szüret is problémás, hiszen ha nem áll rendelkezésre elegendő munkás, akkor egy hét alatt nem lehet leszedni annyi szőlőt, mint amit általában két hónap alatt szoktunk. Ennek következtében a szőlőt kint kell hagyni, ami túléretté válik, és ennek eredményeként 16-17 fokos borok keletkeznek, amelyek eladása már komoly nehézségekbe ütközik.

Ehhez viszonyítva az idei tavasz teljesen más élményt nyújtott, mint a tavalyi. Míg Nagy-Britanniában, Izlandon és Norvégiában a hosszan elnyúló anticiklonok következtében rekordmagas hőmérsékleteket tapasztaltak, Magyarországon hetekig tartóan az átlagosnál jóval hűvösebb idő uralkodott.

Takács Attila megfigyelései szerint az idei tavaszi hideg komoly kihívásokat jelent a szőlészet számára. Míg tavaly ilyenkor a szőlőtőkék már a felső drótig értek és bőségesen virágoztak, addig idén május közepére a virágzás még csak a horizonton sem látszik. A szőlő láthatóan nem siet, és nemcsak ő, hanem más növények is körülbelül két-három hét késlekedéssel reagálnak a tavaszi időjárásra.

Ahogyan Takács Attila is kiemelte, a sokrétű kihívásokkal teli küzdelemben csupán azok a kisbirtokok tudják megőrizni életképességüket, amelyek gazdag, komplex élményeket nyújtanak. Ez azt jelenti, hogy a borászat mellett különféle vendéglátási lehetőségekkel, izgalmas programokkal, kirándulások szervezésével és helyi ételek bemutatásával is foglalkoznak.

Ahogy említette, ez a típusú aktív kikapcsolódás különösen népszerű tavasszal és ősszel, amikor az időjárás kedvezően alakul a természet felfedezéséhez. Ráadásul egy ilyen program nemcsak élvezetes, hanem ár-érték arányban is vonzó alternatíva: egy borturisztikai hétvége lényegesen olcsóbb lehet, mint egy wellness-szállodai pihenés. Az Attila Birtokon például nyolc kényelmes szobát és egy hangulatos borkóstoló helyiséget kínálnak a vendégeknek. Mivel az aktív pihenés iránti kereslet folyamatosan növekszik, szinte minden hétvégén telt házzal üzemelnek.

Nálunk csak a borturizmus hozza a bevételt. Az emberek szeretnek kirándulni, jókat enni, jókat inni és tulajdonképpen itt meg is isszák a magukét. Amelyik borászat vagy birtok így működik, az még életképes marad. Azok a kis és közepes borászatok viszont, akik csak a borászatból akarnak megélni, azoknak szerintem nagyon nehéz lesz

- hívta fel a figyelmet Takács Attila. Mint mondta, Ausztria és Nyugat-Európa már régóta felismerte a borturizmusban rejlő potenciált, így ott többek között jól kiépített bicikliutak, látogatható pincék és komplex túraélmények várják a vendégeket.

Magyarországon még mindig rengeteg lehetőség rejlik, hiszen a különböző szereplők gyakran önállóan próbálnak érvényesülni, anélkül, hogy közös koncepciót vagy együttműködést alakítanának ki. Pedig egy jól megtervezett modell nemcsak a magyar borászat számára lenne előnyös, hanem a helyi üzleteknek, termelőknek és szolgáltatóknak is jelentős hasznot hozhatna.

A bor nem csupán egy palackba zárt nedű, hanem egy gazdag történet, egy festői táj és egy felejthetetlen élmény összessége - különösen akkor, ha lehetőségünk van a termelőtől közvetlenül, a dűlők között barangolva vagy egy hangulatos kóstoló során megismerni. A borturizmus varázsa éppen itt rejlik: abban a képességben, hogy új kapcsolatokat teremt a fogyasztók és a termelők között, olyan egyedi értékeket kínálva, amelyek a nagy láncok és hipermarketek polcain nem találhatók meg. Amennyiben a borvidékek újragondolják szerepüket, és az ital mögé gazdag élményeket, emlékeket és személyes kötődéseket építenek, talán mégis van remény a jövőre - nem csupán a borospincék mélyén, hanem a borászat egész területén.