Takács Márk: Ukrajnába nem a Magyar Honvédség drónjai, hanem cigarettacsempészek légi eszközei juthattak be | szmo.hu

Több ezer ember kényszerült kempingágyakon tölteni a csütörtök éjszakát Münchenben, miután ismeretlen eredetű drónok tűntek fel a reptér környékén. A helyzet nem egyedi, hiszen korábban egy dán repteret is le kellett zárni hasonló okok miatt, és drónok repültek át a legnagyobb dán katonai légibázis felett is. A dán miniszterelnök nem zárta ki, hogy az oroszok állhatnak a háttérben, míg a védelmi miniszter hibrid támadásról beszélt. Az európai vezetők sürgetik egy drónfal felállítását, hogy megakadályozzák a keleti határok felől érkező drónok behatolását.

A kezdeményezéshez Magyarország is csatlakozott, Orbán Viktor pedig határozottan kijelentette: "ha jön egy drón, ami nem a tiéd, akkor lődd le." Érdekes módon, éppen Magyarország felett repült át 2022-ben egy bombát szállító drón, amely később Zágráb közelében zuhant le. Eközben Ukrajna azzal vádolta meg a magyar kormányt, hogy felderítő drónokat indítottak az ő területükre, amire Orbán Viktor "kamu" jelzőt aggatott. Ugyanakkor megjegyezte: "tegyük fel, hogy néhány méterre berepült oda, és akkor mi van? Ukrajna nem egy független ország." De vajon valóban hibrid hadviselést folytatnak az európai országok ellen Oroszország? Képes a NATO megvédeni magát? És mi rejlik az ukrán-magyar drónvita mögött? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Takács Márk katonai elemzővel.

Zelenszkij elnök állítása szerint magyar felderítő drónok léptek be Kárpátaljára, azonban a magyar kormány ezt az információt cáfolja. Milyen események játszódhattak le a háttérben?

Úgy vélem, hogy ezek nem a Magyar Honvédség vagy a magyar állam által üzemeltetett drónok voltak.

Sokkal kulturáltabban is meg lehet oldani, például Ukrajnába becsempészett drónokkal, fedett akcióként álcázva. Volt már rá példa a háború alatt is, hogy ukrán kisrepülőgép, cigarettacsempészek, átrepültek magyar légtérbe, és Hajdú-Biharban találták meg a gépet. Akkor nem volt hiszti. Most az ukránok verik a tamtamot, ennek nyilván valamilyen kétoldalú politikai oka lehet.

Európában egyre gyakoribbá válnak az ismeretlen eredetű drónok megjelenései, amelyek sok európai politikai vezető szemében orosz provokációnak minősülnek. Ezen helyzetre reagálva, egyre többen hangoztatják, hogy drónfallal kellene védekezni a fenyegetések ellen. De vajon mennyire áll készen Európa, illetve a NATO a dróntámadások kivédésére?

Röviden összefoglalva: semmilyen mértékben. Amikor a kézből indítható FPV-drónok vagy oktokopterek világáról beszélünk, általában olyan kompakt méretekkel találkozunk, mint egy laptop vagy egy nagyobb bőrönd. Jelenleg nincs hatékony védekezési lehetőség ellenük, és nem azért, mert ne lenne megfelelő fegyverzet a semlegesítésükhöz. Például, ha egy ilyen drón berepül a koppenhágai repülőtér területére, bevethetjük a betanított madarakat, mint például a vándorsólymokat, vagy használhatunk sörétes puskát és egyéb eszközöket. Azonban ezek az intézkedések nem egyenként, hanem tömegesen kerülnek bevetésre, ami a hatékonyságuk kulcsa.

Jelenleg egyik ország hadiipara sem képes megfelelő védelemmel ellátni a felmerülő kihívásokat, legyen szó amerikai, kínai vagy európai kapacitásokról. Ahhoz, hogy hatékonyan reagáljunk a modern fenyegetésekre, sürgősen új fejlesztésekre van szükség.

Hogyan lehet egyáltalán nyomozni és megsemmisíteni ezeket a fenyegetéseket? A radarok segítségével a pilóta nélküli repülőgépeket észlelhetjük, de a drónok akár közvetlen közelből is indíthatók, például a célország területéről. Ezt láthattuk a Pókháló-hadművelet és Izrael iráni akciója során is. A megfigyelési rendszerek kiterjesztése elengedhetetlen, olyan mértékben, amiről eddig még csak álmodni sem mertünk.

A drónok felderítése alapvetően lehetséges radarral, de nem a szokványos repülőgépeknél alkalmazott radarokkal. Itt más hullámhosszakra és kisebb távolságokra optimalizált rendszerek szükségesek. Az optikai eszközök szintén kulcsszerepet játszanak a felderítésben, hiszen a látható fény vagy egyéb spektrumokban működő rendszerek által készített képeket mesterséges intelligencia szoftverek elemzik. A kihívást leginkább a drónok számának nagysága jelenti. A megsemmisítésre több lehetőség kínálkozik. A légvédelmi tüzérség által történő lelövés általában a végső megoldás, amikor a drónok már közvetlen közelben vannak. Ezen kívül léteznek nagy energiájú fegyverek, például lézerek, amelyek hadihajókra vagy kamionokra is telepíthetők. A kisebb rendszerek elterjedése csupán idő és pénz kérdése. A legfejlettebb megoldás az irányított energiájú fegyverek alkalmazása, amelyek szűk sávban irányított rádióhullámokkal "megsütik" a drón elektromos rendszerét. Emellett létezik a zavarás módszere is, amely hatékonyan megbénítja az irányítást, amennyiben az adott spektrumon megvalósítható. Ez a technika azonban csak a távolról irányított drónok esetében működik jól; ha autonóm, algoritmusok által vezérelt gépekről van szó, a zavarás hatékonysága jelentősen csökken.

Ráadásul nem csupán a határok mentén érdemes figyelni, hiszen ezek az eszközök bármikor, bárhol felbukkanhatnak. Az ilyen széleskörű lefedettség elérése hatalmas kihívásnak tűnik.

Igen, és ez az oka annak, hogy Magyarország csatlakozása a drónfalhoz rendkívül fontos lépés. Csak a világ egyik leggazdagabb régiója, az Európai Unió képes ilyen projektet finanszírozni. Elengedhetetlen, hogy megőrizzük saját biztonságunkat, és ehhez szükség van erre a támogatásra.

Elsősorban az orosz határ mentén célszerű elhelyezni, de fontos az érzékeny infrastruktúrák környezetében is telepíteni. Ilyenek közé tartoznak például a repülőterek, kórházak és a kormányzati irányító központok.

Az 1950-es években, amikor a nukleáris fenyegetés lehetősége felmerült az Egyesült Államokban, Oppenheimer egy meglepő, ám figyelemreméltó tanácsot adott: a védekezés kulcsa egy csavarhúzóban rejlik. Az ő javaslata szerint minden beérkező hajón a konténereket alaposan meg kellett vizsgálni, hogy kiszűrjék a potenciális veszélyforrásokat. Manapság is felmerül a kérdés, hogy az Európai Unió határainál szükség van-e hasonló szigorításokra az áruforgalom ellenőrzésében. Vajon milyen lépésekre van szükség ahhoz, hogy megőrizzük a biztonságunkat a modern kihívásokkal szemben?

Ez egy összetett védelmi stratégia. Legutóbb a franciák bejelentették, hogy egy, az orosz "árnyékflottához" kapcsolódó hajót foglaltak le a francia felségvizek közelében. A hajó állítólag drón-anyahajónak minősülhet. Jelenleg még nem áll rendelkezésre bizonyíték, hogy ezt alátámassza, de a lehetőségek széles spektrumot ölelnek fel. Kíváncsian várjuk, mi derül ki a közeljövőben.

-- Tehát jelenleg semmilyen képességünk nincs dróntámadás visszaverésére?

Engedd meg, hogy pontosítsak: Csak az ilyen kisméretű, tömeges drónokkal szemben vagyunk hátrányos helyzetben. A Sahedekkel viszont ma már elboldogulnánk, és képesek lennénk azokat megsemmisíteni.

Egy ehhez hasonló drón, a Tupoljev 141-es, 2022-ben szintén elkerülte a megsemmisítést.

Egy eltévedt ukrán drónról esett szó. A technikai adottságok adottak voltak, csupán a döntéshozók késlekedtek, míg a drón eltávolodott.

Mik lehetnek az oroszok motivációi az ilyen akciók mögött, a zavarkeltésen túl? Talán konkrét katonai célok is szerepet játszanak, vagy inkább a folyamatos feszültség és bizonytalanság fenntartása a fő szándék, esetleg a nyugati közvélemény manipulálása?

-- Egyértelműen az utóbbi. Az orosz hibrid háborús doktrína része, hogy a náluk erősebb ellenfelet, például az EU-t vagy a NATO európai tagállamait, folyamatos bizonytalanságban tartsák, és ezzel a lakosságot elfárasszák. Egy komoly katonai támadás casus belli lenne, ami nem érdekük, mert nem nyerhetnének egy háborúban.

-- Tehát a lakosság kifárasztásával olyan közhangulatot teremtenének, amely segíti az általuk favorizált "békepárti" erők hatalomra kerülését, hogy ezek belülről segítsék az orosz politikát?

Ez legfőképpen anyagi források és technológiai fejlődés kérdése. A következő fél évben jelentős előrehaladások várhatóak a pontszerű, kulcsfontosságú infrastruktúrák, mint például az erőművek és repülőterek védelmi megoldásaiban.

Ez nem jelenti azt, hogy az elkövetkezendő időszakban ne lenne semmi eredmény: öt év múlva már teljesen kész lesz a rendszer, de négy év múlva is jelentős előrelépést tapasztalhatunk, és már egy-két év múlva is érezhető javulásra számíthatunk. Ez egy folyamatos fejlődési folyamat. Azonban, ha sikerül kiépítenünk egy hatékony rendszert, akkor sem dőlhetünk hátra: az ellenfél folyamatosan alkalmazkodik a védelmünkhöz, ezért nekünk is szükséges újra és újra finomítani a védekezésünket.

A keleti szárny országai tanácskozásra gyűltek össze a drónfal kérdésében, de a nyugat- és észak-európai államokban is megfigyeltek támadásokat. Ahogy ez a rendszer kiépül, valószínű, hogy a program hatása az EU valamennyi tagállamára kiterjed.

Javasolt lenne. Ezt kizárólag közösen tudjuk megvalósítani. Ezeket a drónokat rendkívül könnyen lehet kezelni, akár egy hagyományos konténerben is.

A légvédelmi rendszerek alapvető jellemzője, hogy olyan elemek összhangja és kölcsönhatása alkotja őket, amelyek egymást kiegészítve és támogatva működnek.

Ukrajnának már jól bevált gyakorlata van ebben a témában. Érdemes lenne tőlük tanulni és együttműködni velük? Vannak olyan innovációk, amelyekben jelenleg élen járnak?

-- Feltétlenül. Az oroszokkal fej fej mellett haladva náluk van a legmodernebb tudás harctéri és hátországi védekezésben, támadó fejlesztésekben egyaránt. Ezért volt számomra szomorú, hogy Robert Brovdit kitiltották Magyarországról. Remélem, ez csak múló politikai szeszély.

Ő inkább a támadó stratégiák mestere.

A támadó tisztában van azzal, hogy mivel próbálnak védekezni ellene, és milyen stratégiákkal lehet kijátszani ezeket. Ha a másik fél logikáját szem előtt tartjuk, az ő tudása nem csupán a támadásban, hanem a védekezésben is értékes eszköz lehet.

Van elképzelés arra, hogy Ukrajnát integráljuk az együttműködési folyamatba?

Jelenleg úgy tűnik, hogy hivatalosan nincs ilyen megállapodás. Ugyanakkor a lengyel fél már megkezdte az együttműködést az ukránokkal. Tagállami szinten elképzelhető, hogy kétoldalú megállapodások jönnek létre. Ukrajna hivatalosan még nem részesült ebben a kezdeményezésben, de meglepne, ha nem használnánk ki a tapasztalataikat.

A magyar miniszterelnök egyértelműen megfogalmazta álláspontját: ha egy drón átlépi az unió légterének határait, azt azonnal semlegesíteni kell. De hol húzódik a határ a hidegháború feszültségei és a forró háború aktív konfliktusai között?

-- Hál' istennek nem a magyar miniszterelnök dönti el, hanem egységesített szabályok rögzítik, ki mit, mikor, milyen eszközzel és miért lőhet le a saját légterében. Viszont alapvetően igaza van: az azonosítatlan és felszólításnak nem engedelmeskedő légi eszközöket, akár ember vezette járműről is van szó, végső esetben le kell lőni. A kérdés második felére: a hidegháború addig tart nemzetközi jog szerint, amíg a felek nem üzennek hadat egymásnak. Valószínűleg ez nem fog megtörténni, így

-- Sokan nem éltek az első hidegháború alatt. De azt gondolom, nem túlzás azt mondani, hogy annak első évtizedei legalább ennyire "forrók" voltak, mint a mostani események...

A koreai háború során alig múlott el a világ a nukleáris katasztrófától, amikor az amerikaiak fontolóra vették az atomfegyver bevetését. A kubai rakétaválság pedig még izgalmasabb és veszélyesebb helyzetet teremtett, mint bármilyen jelenlegi konfliktus. Szerencsére, ma már távol állunk ettől a forgatókönyvtől. Akkoriban a helyzet sokkal élesebb volt, hiszen az Egyesült Államok és a Szovjetunió hadereje egy szinten állt, így a felek közötti összecsapás lehetősége valós fenyegetést jelentett.

Kína pedig Európában nem hidegháborús szereplő katonai értelemben, az ő terepe a Csendes-óceán.