A szavak, mint a viharos szél, süvítettek az ELTE előadótermében: mocskos, silány, undorító – ezekkel a kifejezésekkel zengtek a falak, és a szenvedélyes érzelmek tükröződtek mindenki arcán.
A szombat esti órákban zsúfolásig megtelt az ELTE Lágymányosi Campusának előadóterme, ahol a hallgatóság izgatottan várta a „Sok a szöveg - viták, versek, virtusok” című eseményt. A rendezvény különleges vendégei, Puzsér Róbert, Kassai Lajos, Müller Péter Sziámi és Pajor Tamás, mélyreható eszmecserét folytattak az élet értelméről, miközben arról diskuráltak, hogy mit is takar valójában a jó és a rossz fogalma. Az est folyamán a közönség szoros figyelemmel követte a gondolatcserét, amely során számos izgalmas nézőpont és provokatív kérdés merült fel.
A KulturKlub figyelemfelkeltő plakátot készített a "Sok a szöveg - viták, versek, virtusok" című eseményéhez. A rendezvény díszvendégei között találjuk Puzsér Róbertet, a provokatív kritikus hangot, Kassai Lajos lovasíjászt, valamint Müller Péter Sziámit és Pajor Tamást, a zenei színtér két ikonikus alakját. A plakát különleges eleme, hogy mindegyikük szája le van ragasztva, ami mélyreható kérdéseket vet fel a kommunikációról és a kifejezés szabadságáról.
A pantomim továbbra is jelen van, a verseket pedig a közönség fogja előadni? Az asszociációs gyakorlat mindenképpen hasznosnak bizonyult, valószínűleg ez volt a szándék, hiszen az est moderátora, Pajor Tamás, különféle játékokat szervezett a meghívott vendégeivel és barátaival. Az eseményre 2025. február 22-én került sor az ELTE Lágymányosi Campusának előadótermében, ahol egy széles közönség gyűlt össze.
Pajor meglepően jól illeszkedett a műsorvezetői szerephez, mesterien irányította a beszélgetéseket és a játékokat, amelyek mindig a lét és a tudat viszonyára fókuszáltak. Bár a felkonferáló szövegek néha kicsit túl hosszúra nyúltak, amit ezután kaptunk, mindent felülmúlt, és Pajor elvárásai valóra váltak:
Az első játék során a színpadon helyet foglaló urak mindegyike egy-egy cetlit húzott, amelyeken különböző szavak szerepeltek. Ezt követően a fantáziájukat szabadjára engedve kellett szinonimákat mondaniuk, sorban, amikor elérkezett az idejük. Két alapvető szabály irányította a játékot: először is, egy szinonimát csak egyszer lehetett használni, másodszor pedig, ha valaki a rövid gondolkodási idő letelte után sem tudott megfelelő választ adni, akkor kiesett. A játék addig folytatódott, amíg végül csak egy játékos maradt, aki így a győztesnek bizonyult.
A „jó” volt az első kifejezés, amit Pajor az „igaz” szónál szélesebb értelemben használt, és nem kellett sokáig várni, hamarosan elárasztották a szavak: finom, ízletes, tisztességes, erkölcsös, megfelelő, etikus. A második körben a pénz körül forogtak a gondolatok; a válaszok között felbukkant a suska, lóvé, lovetta és garas is. Ezt a játékot a gyerek és a rossz fogalmával is megismételték. Az utóbbi esetében igazán szabadjára engedték a fantáziájukat: elhangzott az ótvar, a szar, a retek, a szutyok, a hányadék és a fos is, mint asszociációs szavak. A közönség önfeledten nevetett, és lelkes tapsaikkal jutalmazták a szinonimák sorát. Ebből az is világossá vált, mennyire gazdag és sokszínű a magyar nyelv.
A bemelegítőkör után az este gondolatainak mélységei felé indultak, Pajor legalábbis erre tette kísérletét. Meghívott vendégei lelkesen csatlakoztak a játékhoz. Mindenki megosztott egy szót, ami számukra az élet értelmét szimbolizálta, majd érzelmekkel teli magyarázatban fejtették ki, miért éppen azt választották.
Ahogy a kritikus megfogalmazta, a művészet célja, hogy a katarzis erején keresztül az embert felemelje saját határain túli magasságokba. Véleménye szerint az élet legnagyobb teljesítménye az, amikor egy műalkotás élménye után valaki gazdagabb, összetettebb identitással távozik, mint ahogyan érkezett. Hogy ki mely művészeti formában találja meg ezt a felemelkedést, az már az egyéni ízlés és preferenciák kérdése.
Az értelmes élet fogalma sokak számára különböző jelentéseket hordoz. Számomra az értelmes élet azt jelenti, hogy tudatosan választjuk meg az utunkat, és azokat a célokat tűzzük ki magunk elé, amelyek valóban fontosak számunkra. Ez a fajta élet nem csupán a mindennapi rutint jelenti, hanem a mély kapcsolatok kialakítását, a személyes fejlődést és a szenvedélyek követését is. Az értelmes életben a kihívások és nehézségek elkerülhetetlenek, de ezek is hozzájárulnak ahhoz, hogy gazdagabbá váljunk, és jobban megértsük önmagunkat és a világot körülöttünk. A boldogság keresése nem csupán a pillanatnyi örömökben rejlik, hanem abban is, hogy megtaláljuk a helyünket, és hozzájáruljunk mások életéhez. Az értelmes élet tehát egy folyamatos felfedezés, ahol a tanulás és a tapasztalás révén formálódik a jövőnk. Mindezek mellett fontos, hogy a saját értékrendünket kövessük, hiszen így válhatunk hiteles és elégedett emberekké.
- felelte Kassai Lajos, aki megosztotta, hogy a lovasíjászat során eljutott arra a szintre, mint amikor valaki először tanul meg biciklizni: mindenre odafigyel, például a körülötte lévő tájra, ám az egyensúlyát mintha elfelejtené. Ebben az állapotban úgy érezte, hogy valahol távol van önmagától, vagy ha mégis ott van, akkor csupán egy közvetítő szerepét tölti be, ami valami sokkal magasabb rendű. Később a sámánok tanulmányozása során arra a következtetésre jutott, hogy az emberi létet valójában az Istennel, a társainkkal és a minket körülvevő világgal való kapcsolatok határozzák meg. Az, amit lóháton átél, olyan élmény, amely közelebb viszi őt az istenihez, és számára ez az élet igazi értelme. Müller Péter Sziámi az önismeretet emelte ki, gyorsan hozzáfűzve, hogy a nála bölcsebb ókori görögök is hasonló gondolatokat vallottak.
Az élet egy hatalmas kaland, és az egyik legfontosabb feladat benne, hogy felfedezd önmagadat.
Pajor Tamás számára a boldogság az élet mélyebb értelmét hordozza, hiszen úgy véli, minden ember erre a célra törekszik. Ez a boldogság azonban több mint csupán öröm vagy vidámság; ezek az érzések múlandóak, míg a boldogság iránti vágyunk állandó. "A boldogságra való igény bennünket teremtett, hiszen a jó Isten ezt a vágyat ültette belénk. Ugyanakkor a mulandóság és a földi létezés árnyoldalai miatt ez a boldogság elérhetetlennek tűnik. Ezért fontos, hogy létezzen egy olyan állapot, amelyet az eljövendő világ ígér, és amelynek eljövetelét minden hívő várja" - emelte ki gondolatait.
Az estet nem csupán keretezték, hanem szövevényesen átszőtték és felemelték az elhangzott versek. Nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy a szavalatok során az ELTE előadótermében szinte megfagyott az idő. Különleges élmény volt figyelni, ahogy szombat este körülbelül négyszáz ember feszülten hallgatott, lélegzet-visszafojtva merült el az esemény varázsában. Különösen emelkedett a rendezvény színvonala, amikor a költeményeket fejből szavalták, és Kassai Lajos gyönyörű versét a 2004-ben elhunyt Bubik István rendkívüli előadásában élvezhettük.
A plakát hirdetése szerint vitákra, versekre és virtuóz teljesítményekre lehetett számítani, ám az első program elmaradt. A másik két elem viszont bőségesen megjelent a rendezvényen. A résztvevők közötti párbeszédek helyett inkább rövid, frappáns reakciók születtek, de ami igazán figyelemre méltó, az az, hogy Puzsér Róbert, Kassai Lajos, Müller Péter Sziámi és Pajor Tamás beszélgetései, amelyek a létről, tudatról és a világ mélyebb értelmezéséről szóltak, ezen az estén a versek fényében halványultak el. Ezek a költemények ugyanis mindent magukba sűrítettek, hiszen az élet esszenciája rejlik bennük.
