Sebestyén Géza írása a magyar társadalom gazdasági helyzetéről és a szegénység kérdéséről szól. A cikkben a szerző részletesen elemzi, hogy valóban mi, magyarok vagyunk-e a legszegényebb nép a világban, valamint megvizsgálja a szegénység okait és következ

Mi magyarok valóban sokkal kevesebbet "fogyasztunk", de nem azért, mert az átlag magyar az utcán alszik.

Az utóbbi időszakban gyakran felmerül a téma, hogy a magyar lakosság pénzügyi helyzete rendkívül kedvezőtlen. Az Eurostat által készített AIC indikátor is egyértelműen tükrözi ezt a valóságot: a magyarok vásárlóereje alacsonyabb, mint a legtöbb európai országban, csupán a bolgárok állnak mögöttünk.

Hosszú ideig csak egy tréfának tartottam, hogy bárki valóban azzal a panasszal él, hogy túl keveset költ. Amikor valaki ezzel a statisztikával próbálta alátámasztani, hogy komoly problémák vannak, általában csak annyit mondtam: „Rendben, akkor vegyél tőlem egy banánt egymilliárd dollárért, és máris mié lesz a legjobb AIC mutatónk a földön.” A „szakértők” persze nem értették a szarkazmusomat, mert fogalmuk sem volt arról, hogy valójában mit is jelent ez a mutató.

Bár az AIC mutató kezdetben megbízható indikátornak tűnhet az egyes országok lakóinak életminőségének összehasonlítására, ha alaposabban megvizsgáljuk a működését, világossá válik, hogy valójában nem az.

Az AIC mutató szerint Luxemburg Európa legfényesebb gyöngyszeme! Ez a kis állam 2023-ban a lakói 36 százalékkal többet költöttek, mint az európai átlag. Ki ne vágyna arra, hogy itt éljen, ahol a jólét szinte tapintható?

Vizsgáljuk meg, hova tűnik a luxemburgiak pénze!

A lakás bérleti díja havonta 1400 és 4000 euró között mozog, ami jelentős terhet jelent a bérlők számára. Érdekes, hogy a helyi lakosság körülbelül kétharmada saját otthonában él, míg a fennmaradó egyharmadnak kénytelen a piaci árakat figyelembe véve, havi 500.000 és 1.500.000 forint közötti összeget kifizetni a bérletért. Ez a költség nemcsak a lakhatást, hanem a mindennapi életvitelüket is befolyásolja.

Mi magyarok valóban sokkal kevesebbet "fogyasztunk", de nem azért, mert az átlag magyar az utcán alszik, hanem azért, mert nálunk az állampolgárok túlnyomó többsége saját ingatlanban lakik (azaz nulla forint bérleti díjat fizet), és aki bérelne, ő is a töredékét fizeti a luxemburgi értéknek még akkor is, ha (ahogyan ezt az AIC mutató megteszi) korrigálunk is az általános árszintek eltérésével.

A lakbérrel kapcsolatosan érdemes megemlíteni az AIC egyik figyelemre méltó statisztikai elemét, az imputált költségeket. Ez a mutató nemcsak a bérleti díjat számolja azoknál, akik albérletben laknak, hanem figyelembe veszi azokat is, akik saját ingatlanban élnek - így keletkezik az imputált ingatlan-bérleti díj. Ennek következtében a magyar háztartások fogyasztása viszonylag alacsonynak tűnik, mivel hazánkban a lakások bérleti díja jóval kedvezőbb, mint számos más országban.