Fontos lenne, hogy Önök is észrevegyék, mi foglalkoztatja Verát.

Grecsó Krisztián 2019-es regénye, a Vera, olyan vonzó lehetőséget kínált a színpad számára, mint egy szépen megterített tálca, csupán annyira volt szükség, hogy valaki felfedezze ezt a lehetőséget. A Covid világjárvány hozta el ezt az egyedülálló, egyszemélyes előadást. Amikor a karantén egy színésznőt és egy rendezőt négy fal közé zár, akik ráadásul a magánéletben is egy párt alkotnak, ott szinte elkerülhetetlen, hogy valami varázslatos szülessen.

A Libri-közönségdíjas regényt Grisnik Petra színésznő állította színpadra, míg a rendezést Göttinger Pál vállalta magára. Ez a produkció a Kőszegi Várszínház égisze alatt valósult meg, és a premierje már 2020-ban, különleges körülmények között zajlott, gyakorlatilag közönség nélkül, a járvány miatt kialakult helyzet következtében. Múlt szerdán a Liszt Intézet jóvoltából Pozsonyba is eljutott, de véleményem szerint még számos kultúrházba el kellene vinnie ezt a nagyszerű előadást, hogy minél több emberhez elérhessen. Tehát itt az ideje, hogy felhívjuk a figyelmet erre a kivételes lehetőségre!

A praktikummal kezdeném: viszonylag könnyen "szállítható" előadásról van szó. Csak egy régi iskolapad, illetve Szeged ismert épületeinek kartonból kivágott, fehér vászonba tekert sziluettjei képezik a díszletet. A pad tényleg multifunkcionális ide-oda forgatva, felborítva - lehet belőle szónoki emelvény a tanévnyitón, búvóhely, paraván, titkok fiókja, vagy akár versenyló. (A díszlettervező: Trifusz Péter).

Vajon sejtik-e a felnőttek, mekkora viharok dúlnak egy tizenegy éves kislány lelkében? Egyáltalán kislány-e még Vera? A Grecsó Krisztián saját élményeit is bőven tartalmazó regény egy kétségbeesett identitáskeresése a családi titkok és a rendszerváltás előtti magyar társadalom kereszttüzében.

Vera élete a külvilág számára tökéletesen harmonikusnak tűnik: szerető szülők, stabil háttér. Azonban ez a látszólagos biztonság hamarosan meginog, amikor felfedezi, hogy nem a biológiai szülei nevelik. Ez a felismerés gyökeresen felforgatja az addigi világképét, és kétségeket ébreszt benne a hovatartozásról. Ráadásul az első szerelem is belép az életébe, ami újabb érzelmi hullámvasútra ülteti őt. Mennyire formálnak minket a gének, és mit jelent valójában, hogy "valódi" szülők nevelnek minket?

Grisnik Petra varázslatos módon, 75 perc alatt tárja elénk Vera belső világát, ahogyan igyekszik rendet rakni a gondolatai között. Megismerjük, hogyan reagál a felnőttek kegyes hazugságaira, amikor is ráébred, hogy nem mindig mondanak el neki mindent. A naivitás, kíváncsiság, szorongás, ámulat, megkönnyebbülés és a váratlan elnehezülés érzelmi spektrumán kalauzol minket, mintha egy izgalmas hullámvasúton ülnénk, vagy inkább egy felfedezőúton az önismeret tengerén. A humorral fűszerezett, megható és drámai jelenetek mesterien váltakoznak, néha egyetlen pillanat alatt, elragadva a nézőt a szívhez szóló élmények forgatagába.

A regény kulcsfontosságú pillanatait sikerült művészien integrálni a színdarabba. Kiemelkedő szerepet kap a barátság jelentősége, felfedezhetjük a szerelmi vonzalom első jeleit, és betekintést nyerünk a bonyolult tanár-diák viszony rejtelmeibe. Emellett a rivalizálás sokszínűsége és a megfelelési kényszer feszültsége is teret nyer, amelyek a nézők számára ismerős élmények lehetnek – akár a saját gyermekkori emlékekből, akár a gyermekeik élményeiből merítve.

Az pedig, hogy egyszerre láthatunk a színpadon egy felnőtt nőt és egy kislányt, újabb réteget tesz hozzá a műhöz. A gyermeki nézőpont ugyebár nem lehet "autentikus", hiszen felnőtt szerző tollából született a mű, és a felnőttekkel kacsint össze benne a színésznő is. Grisnik Petránál viszont nem mindig tudjuk, hogy épp kislányszerepben van-e, vagy a felnőtt Verát alakítja, aki külön a mi kedvünkért felidézi gyermekkori élményeit. Ez teszi rendkívül izgalmassá az előadást - például amikor Vera az őt körülvevő felnőtteket alakítja egy-egy jelenetben. Nekem személy szerint az tetszett legjobban, hogy itt nincsenek egyértelműen pozitív vagy negatív figurák, itt mindenki próbál boldogulni egy bonyolult világban. A felnőttek nem hazug képmutatók, hanem esendő, gyakran kiszolgáltatott emberek. Vera szülei is szeretni valók, de korántsem hibátlanok.

Ez az előadás valódi hatást gyakorol, hullámokat kelt, felkavarja a nézők lelkét, és mély nyomot hagy maga után. Különösen azokra vonatkozóan, akik még nem ismerik a regényt, hiszen számukra minden egyes fordulat friss és izgalmas élmény. Azok számára pedig, akik már olvasták, biztosan izgalommal telve várják, vajon kedvenc részeik bekerültek-e a színpadi adaptációba. Grecsó Krisztián műve joggal vívta ki magának a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb helyét, hiszen érzelmi és intellektuális szempontból is mélyen megérint minket. Ez nem csupán egy kislány felnőtté válásának története, hanem egy egész korszak tükre is - a gyermeki ártatlanság búcsúja, valamint a késő Kádár-kor Magyarországának visszhangja.

Göttinter Pál rendezése egyfajta időutazás, ahol a múlt és a jelen összefonódik. Az identitás, az igazság és a szeretet kérdései, amelyek mindannyiunkat foglalkoztatnak, itt időtlen érvényességgel jelennek meg. Az előadás nem a hangos kijelentésekre épít, hanem egy finom, lényegretörő mesélésre, amelyet Grisnik Petra hoz elénk. Ebben a mesélésben rejlik a valódi varázslat, amely lehetővé teszi a nézők számára, hogy mélyebben elmerüljenek a történetek világában.