Persze, íme egy egyedi változat: "Az ünnepek varázsa helyett" Esetleg: "Az ünnepi hangulat elmaradása" Vagy: "Az ünnep öröme nélkül" Ha van konkrét kontextus vagy téma, amire szeretnéd alkalmazni, szívesen segítek abban is!

Melyik az igazi? "Emlékezzünk közösen 1956 hőseire, akik bátorsággal és hazaszeretettel példát mutattak" - ezt hangoztatja a kormány a 69 évvel ezelőtti forradalom kapcsán. Vagyis, ez az a narratíva, amelyet az évforduló alkalmával mindig előtérbe helyeznek, majd gondosan eltesznek, miután az ünnep véget ér, a díszmagyar mellé a naftalinba. Az év többi részében azonban Orbán Balázs-féle alternatíva uralkodik. Orbán Viktor a botrány csökkentése érdekében ugyan hibának nevezte a helyzetet, de nem bánt úgy politikai igazgatójával, ahogy a Fideszben általában a tévedőkkel szoktak. "A jobboldalon a hibáknak is van következménye, a baloldalon a bűnöknek sincs" - fogalmazta meg a különbséget, mégis, a kampányfőnöki posztját megkapta, így indokolt, hogy ezt a helyzetet hivatalosnak tekintsük.

Ezért tehát, ami október 23-án, valamint az azt megelőző és követő néhány napban "a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseményeként" van számon tartva, az év többi részében súlyos felelőtlenségnek számít: a felkelők egy meggondolatlan védekezésbe sodorták az országot az orosz elnyomók túlerejével szemben, és ezzel magyar életeket áldoztak fel, lényegében - Orbán Balázs szavával élve - a semmiért.

Könnyű észrevenni, hogy a Fidesz az utóbbi időszakban egyre inkább eltávolodik 1956 szellemiségétől, és általában a forradalmi eszméktől. A kormánypárt által képviselt politikai irányvonal és a forradalmárok által megfogalmazott célok — mint a polgári szabadságjogok, a nyugati típusú felzárkózás és a despoták elűzése — mára szinte teljesen eltávolodtak egymástól. Bár lehet vitatkozni arról, hogy melyik álláspont a hitelesebb, ez valójában felesleges: az a politikai erő, amely a közelmúltban egy KGB-s hátterű, saját bevallása szerint kommunista meggyőződésű Putyint fogadta, vörös szőnyeget terítve elé, és katonai tiszteletadással köszöntötte, nyilvánvalóan Orbán Balázs kapitulációt ünneplő értelmezését fogadja el. Nem szeretnénk senkit megingatni a békepárti nézeteiben, de a valódi pesti srácok (akik nem az Origó cikkekben szereplő utóvédharcosok) valószínűleg nem tűrték volna el, hogy valaki ezzel a nyilvánvalóan silány és átlátszó, a kormány oroszbarátságát ideológiai köntösbe bújtató szöveggel álljon elő.

Mindazok, akik az utóbbi évek októberében kényelmetlenül érezték magukat Orbán Viktor szavait hallgatva, megnyugtató híreket kaphatnak: a problémájuk nem a készülékeikben rejlik. Nehezen lehet őszintén lelkesedni a hősies, de kilátástalan 1956-os forradalomért, ha a miniszterelnök szívében valójában az ellenségnek szurkol. (Senki ne próbálja meg azt állítani, hogy az akkori oroszok és a mostaniak között nincs különbség: céljaik azonosak, eszközeik kegyetlenek, és a magyar pártpropaganda is ugyanúgy mellettük áll. Putyin, aki a szovjet birodalom szétesését a történelem legnagyobb tragédiájaként emlegeti, a folytonosság szimbóluma.) Nem lehet egyszerre tisztelegni az 56-os hősök előtt és támogatni az Ukrajnában vérontó orosz agressziót: az oroszok ugyanolyan kíméletlenül bántak Magyarországgal, mint ahogyan most az ukrán "testvéreiket" próbálják megtörni, birodalmi ideológia nevében, hazugságokkal elmaszkírozva a valóságot. Azokat, akiket a forradalom mártírjainak tartunk, orosz katonák és a "békepárti" reálpolitikában utazó kollaboránsok ölték meg - ez a történelem nem vitatható ténye, amelyet sem az idő, sem a Orbán-körök által az orosz energiahordozók importjából származó, napról napra növekvő haszon nem tud elhomályosítani.

Ne szépítsük a valóságot: október 23-a ma már nem számít igazi nemzeti ünnepnek Magyarországon, hiszen a nemzet csupán egyik fele emlékezik meg róla szívből. Az Orbán-rezsim szószólói és véleményformálói által megfogalmazott gondolatokban és nyilatkozatokban sosem fog megjelenni a nemzeti egység - pedig egy közös ünnepléshez elengedhetetlen, hogy a nemzet tagjai azonos értékeket valljanak. Ahhoz, hogy a forradalom évfordulója újra a szabad és gyarmati igát nem tűrő Magyarország születésnapjaként éljen a köztudatban, még időre van szükség: talán a 70. évfordulón már együtt ünnepelhetünk.