A háborús helyzetek során tapasztalható nemi erőszak eseteinek száma egy negyedével emelkedett.
2024-ben közel ötezer dokumentált esetet rögzítettek – és ez csupán a nyilvánosságra került információk alapján készült összeállítás.
Augusztusban Pramila Patten, az ENSZ különmegbízottja, figyelemre méltó beszédet intézett a szervezet Biztonsági Tanácsához, amelyben a háborús konfliktusokkal összefüggő szexuális erőszak (angolul: Conflict-Related Sexual Violence, vagyis CRSV) problémájára hívta fel a figyelmet. Patten hangsúlyozta, hogy a háborús zónákban a nemi erőszak válsága egyre súlyosabbá válik, miközben az áldozatok egyre nehezebben juthatnak hozzá a szükséges támogatásokhoz és az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Az ő szavai egyértelműen rámutattak arra, hogy a konfliktusok következményei nem csupán katonai vagy politikai jellegűek, hanem mélyen érintik a társadalom legsebezhetőbb tagjait is.
Az éves jelentés alapján 2024-ben több mint 4600 ilyen esetet rögzítettek, ami 25 százalékkal meghaladja a 2023-as adatokat.
Lényeges kiemelni, hogy ezek csupán az ENSZ által hivatalosan dokumentált esetek - a valóságban a számok valószínűleg jelentősen meghaladják ezt az értéket.
Az áldozatok közel 92%-a nő vagy lány volt, de a férfiak, fiúk, fogyatékossággal élők, valamint etnikai és szexuális kisebbségek tagjai is a támadások célkeresztjébe kerültek. Az áldozatok között tragikus módon olyan kisgyermekek is voltak, akik még csak egyévesek sem voltak.
A jelentés 21 különböző országot elemzett, ahol az ilyen jellegű bűncselekmények előfordulása kiugróan magas.
A legkritikusabb állapotok Közép-Afrikában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Haitin, Szomáliában és Dél-Szudánban tapasztalhatók.
Emellett új "szereplők" is felkerültek a nemzetközi szervezet listájára, akiket azzal gyanúsítanak, hogy szintén teret engednek a szexuális bűncselekményeknek. Ilyen például a Kongói Demokratikus Köztársaság, Líbia, valamint a Hamász is, miután az ENSZ megalapozott gyanúja szerint a Gázába hurcolt túszok közül néhányat fogságuk alatt szexuálisan bántalmaztak.
A jelentés szerint a fogvatartók gyakran alkalmazzák a szexuális erőszakot mint eszközt a kínzásra, megalázásra és vallatásra.
Pramila Patten beszédében több aggasztó tendenciára is felhívta a figyelmet. Először is arra, hogy a menekültként élő nők és lányok, valamint azok, akik kényszerből hagyták el otthonukat, fokozottan ki vannak téve a nemi erőszak veszélyének.
A visszaélések kockázatát tovább fokozza az is, hogy számos helyszínen a háborús felek korlátozzák a humanitárius segélyek és az élelmiszerek eljutását a rászorulókhoz. Ráadásul nem ritka az a gyakorlat sem, hogy bizonyos fegyveres csoportok szándékosan alkalmazzák a szexuális erőszakot, hogy így területeket szerezzenek meg és megszilárdítsák a hatalmukat.
Az ENSZ képviselője beszédében úgy fogalmazott:
A nőket támogató szervezetek ma már nem csupán alulfinanszírozottak, hanem a forráshiány olyan súlyos szintjére jutottak, amely komoly kihívások elé állítja működésüket.
A békefenntartó missziók kapacitása folyamatosan csökken, mivel a rendelkezésre álló források egyre inkább megfogyatkoznak. Ennek következtében több menedékhely bezárásra került. Számos helyszínen az orvosi ellátás elérhetetlenné vált a nemi erőszak áldozatai számára, és bizonyos létfontosságú klinikák is megszűntek - hangsúlyozta.
Olyan súlyos konfliktusokkal terhelt területeken, mint Szudán, Ukrajna, Etiópia vagy Gáza, ahol az egészségügyi rendszerek gyakorlatilag összeomlottak, a humanitárius szervezetek egyre nagyobb terheket vállalnak magukra, miközben egyre szűkösebb erőforrásokkal kell gazdálkodniuk.
"Ha igazán elkötelezettek vagyunk a béke iránt, akkor támogatnunk kell azokat az intézményeket, amelyek hozzájárulnak a béke kialakításához. A biztonság iránti komoly elköteleződés mellett pedig erősítenünk kell a jogállamiságot, és számon kell kérnünk azokat, akik súlyos jogsértéseket követnek el, vagy akik ezeket elrendelik vagy eltűrik – beleértve a szexuális erőszakot is" - hangsúlyozta Pramila Patten.
