Metsola: Az Európai Unió új irányba lép, vagy sorsára hagyva a fájdalmas irrelevanciától szenved.
Roberta Metsola, az Európai Parlament elnöke figyelmeztetett arra, hogy az Európai Uniót egy lassú és fájdalmas spirál fenyegeti, ha nem képes újraértelmezni alapvető működését. Az EU eddig is számos jogos kritikát kapott bürokratikus berendezkedése és lassú döntéshozatali folyamatai miatt, de most először tapasztalják vezetői, hogy a meglévő helyzet fenntartása már nem elegendő ahhoz, hogy a szövetség globális szereplőként megőrzi relevanciáját. Érdekes módon az ironikus helyzet az, hogy éppen a Parlament ellenezte a közös költségvetés versenyképességi reformját, de Metsola megnyilvánulása mögött valószínűleg egy sokkal mélyebb és radikálisabb megújulás szükségességére utalt.
Metsola az olasz katolikus elit által rendezett Rimini Találkozón szólalt meg, ahol a világot foglalkoztató gazdasági és világi kihívásokról esett szó. Nem sokkal korábban Mario Draghi, aki az európai versenyképesség egyik kiemelkedő alakja, arra figyelmeztette a közönséget, hogy az Európai Uniónak sürgősen strukturális reformokra, egy valóban integrált piacra, valamint merész közös hitelfelvételekre van szüksége a jövőbeni siker érdekében.
Az EP-elnök szavai különösen rezonáltak, amikor kiemelte, hogy...
Európa előtt csupán két út áll: merész átalakulás, vagy pedig egy fokozatos, szenvedéssel teli visszacsúszás a jelentéktelenségbe.
Az elnök szerint Európának agilisebbé, gyorsabbá és hatékonyabbá kell válnia, hogy kézzelfogható eredményeket tudjon felmutatni polgárai számára. A szokásos ügymenet, az óvatos és türelmes döntéshozás már nem elegendő a jelenlegi kihívások kezeléséhez.
A gazdasági fejlődés előmozdítása érdekében Metsola három kulcsfontosságú területet emelt ki:
Kiemelt példaként említette, hogy míg az Európai Unió az előző ciklus során 13 000 jogszabályt fogadott el, addig az Egyesült Államokban csupán 3000 új törvény született. (Ez azonban nem feltétlenül tükrözi a hatékonyságot, hiszen az amerikai jogrend alapvetően eltér az európaitól, és a döntéshozatal gyakran több szabályozást ölel fel egy-egy törvény keretein belül - a szerk.). Véleménye szerint Európának kevesebb moralizálásra lenne szüksége, és inkább a cselekvésre kellene összpontosítania az ipar támogatása érdekében.
Az egységes piac fejlődése érdekében elengedhetetlen, hogy közös szabályozásokat dolgozzunk ki, és garantáljuk, hogy a különböző szolgáltatói és gyártói engedélyek az EU-n belül minden tagállamban érvényesek legyenek. Ez azért fontos, mert...
Ezek az akadályok bizonyos esetekben akár teljes, 100%-os vámtehernek is tekinthetők a két tagállam közötti kereskedelem során.
Ezen túlmenően, a kereskedelem szempontjából különösen fontosnak tartotta az afrikai és dél-amerikai országokkal kialakított kapcsolatokat, amelyek fejlesztésén Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke már Donald Trump novemberi választási győzelme óta rendkívül aktívan dolgozik.
Ezeknek az óvintézkedéseknek a megvalósítása azonban még hosszú évekre elhúzódhat, különösen az utóbbi időszak folyamatos válságai és Trump beiktatásának következtében felgyorsult események tükrében. A parlamenti ügymenet is igyekezett lépést tartani a gyorsan változó helyzettel. Bár Metsola által korábban említett hathetes átmenet egy-egy ügynél nem tűnik túl meggyőzőnek, a korábbi állapotokhoz képest ez mégis jelentős előrelépésnek számít.
Az Európai Parlament ezekben mindig is partner volt Metsola szerint, és készen állnak egyre gyorsabban meghozni minden szükséges döntést, azonban
Lehetséges, hogy ennek érdekében saját, már meglévő hatalmát kell háttérbe szorítania.
Ez így van, még akkor is, ha az Európai Parlament az EU egyetlen olyan intézménye, amelyet közvetlenül a polgárok választanak meg.
Az egyik leglényegesebb kihívás az Európai Parlament működésében, hogy elsősorban javaslatokat és állásfoglalásokat tudnak elfogadni. A 720 képviselővel rendelkező testület esetében nyilvánvaló, hogy a törvények véglegesítéséhez elengedhetetlen a szavazatuk. Azonban a valóság az, hogy miután Ursula von der Leyen bizottsága eljut a megállapodásra a tagállamokkal, a parlamenti többség általában nem ellenáll a kialakult konszenzusnak.
Ez a fajta működés egy következő szintre léphet 2028-tól az EB által bemutatott többéves pénzügyi keret (MFF) tervezete alapján, ami nemzeti borítékokba csomagolná a hét évre szóló közös költségvetéseket. Ez a gyakorlatban könnyen úgy nézhet ki, hogy a Parlament elveszti ellenőrzői szerepének jelentős részét, és a Bizottság a tagállamokkal egyeztetne arról, hogy milyen beruházásokra költhetik az uniós pénzeket.
Erre az aggodalomra reagálva 2025 első fele gyakorlatilag arról szólt az EP számára, hogy minden alkalmat megragadott arra, hogy megindokolja, miért kell megőrizni a költségvetés kohéziós és agrárpolitikáját.
Ezeknek a tényezőknek a figyelembevételével számos kritikát fogalmazhatunk meg a versenyképesség terén. Ugyanakkor, mivel a jelenlegi helyzet szerint a Parlament is felügyelhette az elosztásukat, a döntéshozók folyamatosan érveltek amellett, hogy megőrizzék ezeket, akár a költségvetés bővítésének rovására is.
Szerintük a meglévő kereteket kellene optimalizálni az átláthatóság és az ellenőrizhetőség fokozása érdekében, így biztosítva, hogy az európai állampolgárok közvetlenül tapasztalhassák meg a források hatását.
Bár ezzel a célkitűzéssel nehéz vitatkozni, egy olyan unióban, ahol folyamatosan 27 különböző tagállami érdeket kell összehangolni, elkerülhetetlen, hogy a döntéshozatal üteme lelassuljon. Különösen igaz ez akkor, amikor a Parlamentben a nemzeti kormányok és az ellenzéki képviselők egymással viaskodnak, legyen szó akár valóban kényes vagy éppen ellenkezőleg, teljesen jelentéktelen kérdésekről.
Mindezek mellett érdemes megjegyezni, hogy az Európai Parlament korántsem a legnagyobb akadálya a rendszer működésének. Sokkal inkább a tagállamok sajátos kizárhatatlansága és vétójoguk jelent komolyabb kihívást. Így, bár az elmúlt hónapok eseményei fényében talán ironikusnak tűnik, mégis azt mondhatjuk, hogy...
nehéz megkérdőjelezni, hogy a parlamenti többség és annak vezetője, az erős Európa pártján áll.
Ebből kiindulva a "vakmerő változással" sokkal inkább utalhatott a többsebességes Európa koncepciójára, amely szerint az európai egység mellett elkötelezettebb nagy államok egy szorosabb együttműködésben alávetnék magukat egy országhatárokon átívelő közös stratégia kidolgozásának, amely akár egyes szektorokból való teljes kivonulást is jelenthet egy másik tagállam javára.
Egy ilyen klubban a magyar kormány részvétele szinte lehetetlennek tűnik, és a retorikájából ítélve nem is valószínű, hogy csatlakozási szándékát nyilvánosan kifejezné. Ugyanakkor az MFF-tervezet már jelzi az elmozdulást ebbe az irányba, hiszen a dokumentum szerint az összes uniós forrást szigorú és világosan meghatározott jogállami elvárásokhoz kötnék a támogatások folyósítása előtt.
Bár a Parlament hatása viszonylag könnyen megkerülhető, és a megváltozott geopolitikai környezetben minden egyes versenyképességi előny kihasználása létfontosságú, a valódi akadályt az európai egység hiánya jelenti.
Metsola véleménye szerint a versenyképesség mellett a biztonság, a szubszidiaritás, az egyszerűsítés és a béke szolgálhatnak az új Európa alapköveiként. Kiemelte, hogy:
ha békét akarunk, meg kell védenünk; ha növekedést akarunk, lehetővé kell tennünk; ha bizalmat akarunk, ki kell érdemelnünk; és ha vezetni akarunk, akkor változnunk kell.
Az út mindenesetre többszörösen is ki van jelölve, és az EU már annyi ébresztőt kapott az utóbbi időben, hogy arra lehetetlen volt nem felkelni. A kérdés most az, hogy
