Megérkeztek az első pajzsoscankók Kardoskútra!
A pajzsoscankók lenyűgöző madarak, amelyek Európa északi vidékein és Szibériában költenek. Ezek a hosszútávú vonulók a zord téli hónapokat a Szahara déli részein, a Száhel-övezetben, valamint a Szenegál folyó partjain, a Nílus áradása által létrejött mocsarakban, és a Csád-tó környékén töltik. Érdekes módon, egyes példányok a Közel-Keleten, a Perzsa-öböl vidékén, a Mediterráneumban vagy Nyugat-Európában is telelnek. Az utóbbiak különösen korán érkeznek meg, hiszen közelebb találhatóak a telelőhelyeikhez.
Enyhe teleken Kardoskút környékén gyakran megfigyelhetők áttelelő pajzsoscankók, idén azonban sajnos egyetlen példányt sem láttunk. Valószínű, hogy ennek a háttérben az áll, hogy októberben a Fehér-tó teljesen kiszáradt. Az első visszatérő pajzsoscankók február 20-án bukkantak fel, és március elejére a számuk 39 példányra nőtt. A következő hetekben várhatóan folyamatosan gyarapodni fognak, hiszen a vonulás csúcspontja általában március végén vagy április elején következik be. Ekkor a példányszám akár 3-4 ezerre is nőhet, és akár hetekig is itt maradhatnak, táplálkozva és erőt gyűjtve a hosszú út folytatásához. A tavaszi vonulásuk akár május végéig is eltarthat, és megfigyelhető, hogy tavasszal sokkal népesebb csapatokban vonulnak, mint ősszel; valószínűleg más útvonalat választanak.
A Fehér-tó és környezete jelenleg tökéletes pihenőhelyet kínál a látogatók számára. A vízborítás a mederben eléri a nyolcvan százalékot, és a barackosi élőhely-rekonstrukció során még számos tocsogó is fellelhető. A pajzsos cankók táplálkozásuk során elsősorban apró rákokkal, férgekkel, csigákkal és különféle ízeltlábúakkal keresik a falatokat.
A pajzsoscankók lenyűgöző madarak, amelyek Európa északi vidékein és Szibériában költenek. Ezek a hosszútávú vonulók a zord téli hónapokat a Szahara déli részein, a Száhel-övezetben, valamint a Szenegál folyó partjain, a Nílus áradása által létrejött mocsarakban, és a Csád-tó környékén töltik. Érdekes módon, egyes példányok a Közel-Keleten, a Perzsa-öböl vidékén, a Mediterráneumban vagy Nyugat-Európában is telelnek. Az utóbbiak különösen korán érkeznek meg, hiszen közelebb találhatóak a telelőhelyeikhez.
Enyhe teleken Kardoskút környékén gyakran megfigyelhetők áttelelő pajzsoscankók, idén azonban sajnos egyetlen példányt sem láttunk. Valószínű, hogy ennek a háttérben az áll, hogy októberben a Fehér-tó teljesen kiszáradt. Az első visszatérő pajzsoscankók február 20-án bukkantak fel, és március elejére a számuk 39 példányra nőtt. A következő hetekben várhatóan folyamatosan gyarapodni fognak, hiszen a vonulás csúcspontja általában március végén vagy április elején következik be. Ekkor a példányszám akár 3-4 ezerre is nőhet, és akár hetekig is itt maradhatnak, táplálkozva és erőt gyűjtve a hosszú út folytatásához. A tavaszi vonulásuk akár május végéig is eltarthat, és megfigyelhető, hogy tavasszal sokkal népesebb csapatokban vonulnak, mint ősszel; valószínűleg más útvonalat választanak.
A Fehér-tó és környezete jelenleg tökéletes pihenőhelyet kínál a látogatók számára. A vízborítás a mederben eléri a nyolcvan százalékot, és a barackosi élőhely-rekonstrukció során még számos tocsogó is fellelhető. A pajzsos cankók táplálkozásuk során elsősorban apró rákokkal, férgekkel, csigákkal és különféle ízeltlábúakkal keresik a falatokat.
