Magyarország és Szlovákia egyesülése a Petőfi-féle forradalom bukásának árnyékában szinte valósággá válhatott volna, ám Kossuth Lajosra Londonból érkező hatások nehezedtek, amelyek végül megakadályozták ezt a történelmi lehetőséget.
Csak a 19. század első felének végére kezdtek újra felerősödni a magyar függetlenség víziói. Európát az elnyomás láncaitól megszabadítani kívánó népek tavasza próbálkozott, hol sikerrel, hol kudarccal. A forradalmi szellem Bécs és Budapest utcáit is betöltötte. Petőfi Sándor, a lánglelkű költő, és bátor társai, politikai vezetők és katonák összefogtak, hogy elindítsák a forradalmat, amely gyorsan átfordult egy ádáz szabadságharcba. Kérdéses, hogy az orosz intervenció hiányában sikerült volna-e 1849-ben legyőzni a magyar népet. Az események azonban így alakultak, a Habsburgok pedig szigorú kézzel fojtották el a magyarok önállóság iránti vágyát hosszú éveken át. Számos "felelős" személyt börtönbe zártak, és sokakat kivégeztek a bukás után, hogy példát statuáljanak.
1850-re Kossuth Lajos egy új államszövetség megálmodásával állt elő, amely utólag sok szakember szerint az Európai Unió előfutárának tekinthető. Az elképzelése szerint egy Dunai Konföderáció jött volna létre, amely a Habsburg Birodalom különböző nemzetállamai és népei közötti együttműködésen alapult volna. Kossuth a szlovákokra és a lengyelekre, akik bár nem közvetlenül a Duna mentén éltek, de fontos szövetségesként tekintett rájuk, valamint a horvátokra számított. Előre látta az osztrák császárság fenntarthatatlan mohóságát és szűklátókörűségét, és sejteket, hogy ezek a tényezők végül a nagy háborús vereséghez vezetnek. A csehek, akik a konföderációból kimaradtak, valószínűleg nem nézték jó szemmel a dolgot, noha ők sem a Duna menti népek közé tartoztak.
Életét különböző tervek megálmodásával töltötte, de haza már nem térhetett vissza. 1867-ben bekövetkezett az enyhülés végső állomása: a kiegyezés. Ezáltal véglegesen értelmét vesztette egy olyan államalakulat létrehozása, amelyet a szlovákokkal közösen építhettünk volna fel. Sőt, az osztrákok a magyarokat emelték ki, és ezzel megteremtették az Osztrák-Magyar Monarchiát, ami miatt az ország egyéb népei is a magyarokra irányították haragjukat, mint elnyomókra. A helyzet pedig elősegítette a világháború utáni, teljesen szétesett országgal, a hajdani Magyar Királyság feldarabolásával kapcsolatos eseményeket.
