Különös aggodalomra ad okot a cseh közmédiában megjelenő magyarellenes tartalom. Ebből az alkalomból nyílt levelet írtam a Cseh Rádió főszerkesztőjének, amelyben kifejezem a véleményemet és a javaslataimat a helyzet javítására. A közszolgálati média felad

Egy prágai konferenciáról hazafelé tartva, a cseh közszolgálati rádió Plus adását hallgatva egy döbbenetes rádióműsor szavai ejtettek - nemcsak mint újságírót, hanem mint közép-európai embert is. Hogyan fér össze a közszolgálatiság eszméje a szomszédos nemzetek becsmérlésével?

Tisztelt Josef Pazderka Úr, a Cseh Rádió Főszerkesztője! E levél írásával szeretném kifejezni tiszteletemet és elismerésemet az Ön által vezetett médium iránt. A Cseh Rádió nem csupán híreket közvetít, hanem kulturális hidat is képez, amely összeköti a különböző nézőpontokat és élményeket a cseh társadalomban. Szeretném felhívni a figyelmét néhány olyan témára, amelyek véleményem szerint különös figyelmet érdemelnek. A közéleti diskurzusok gazdagítása érdekében javaslom, hogy a rádió műsoraiban hangsúlyosabb szerepet kapjanak a fiatalok véleményei és kezdeményezései. Ezen kívül a helyi közösségek történetei és hagyományai is megérdemelnék, hogy szélesebb közönséghez eljussanak. Bízom benne, hogy az Ön irányítása alatt a Cseh Rádió továbbra is a sokszínűséget és a társadalmi párbeszédet szolgálja, hozzájárulva ezzel egy nyitottabb és befogadóbb társadalom kialakításához. Tisztelettel, [Aláírás] [Név] [Elérhetőség] [Dátum]

Tisztelt főszerkesztő úr!

Vasárnap, október 27-én, rádiómon véletlenül a Český Rozhlas Plus műsorát hangoltam be, amelyben Petr Pithart volt miniszter úr a magyar politikáról, történelemről és Orbán Viktor kormányáról beszélt. Épp távozóban voltam egy prágai konferenciáról, ahol a pártpolitikát és a radikális ideológiákat meghaladó közép-európai együttműködés megerősítéséről vitáztunk.

Még inkább megrázott, amikor az egyik cseh közszolgálati csatornán, a Visegrádi 4-es országok között, egy olyan rádióműsort hallgattam, amely szinte sokkoló magyarellenes retorikát alkalmazott. Ilyen hangvételre a régióban már régóta nem volt példa, talán Vladimír Mečiar szlovák miniszterelnök sötét időszakainak évei óta nem tapasztaltunk ilyesmit.

Pithart úr, anélkül, hogy a műsorvezető bármilyen formában vitatta volna az állításait, nem csupán Orbán kormányát bírálta, ami önmagában még elfogadható lett volna. Azonban az elemzése során számos jelentős és amatőr ténybeli hibát vétett, ami már problémásnak számít.

Ezen felül Magyarországról és a magyarokról, történelmünkről olyan elfogadhatatlan és tiszteletlen módon beszélt, hogy szinte biztos vagyok benne, hogy Ön, a csatorna főszerkesztőjeként, ettől feltétlenül el akar majd határolódni. Ezt a szégyenletes műsort csak körülbelül öt percig bírtam hallgatni, de ezalatt a rövid idő alatt a műsor vendégének sikerült becsmérelnie alkotmányos rendszerünket, parlamentünk épületét, történelmünket és természetesen demokratikusan megválasztott politikai vezetőinket is.

Több évtizedes médiaszakmai tapasztalattal rendelkező személyként én nagyra értékelem a szólásszabadságot és a sajtószabadságot. Viszont, ha szem elől tévesztjük a különbséget a véleménynyilvánítás szabadsága és más nemzetek becsmérlése között, akkor újságírókként demokráciáink védelmezői helyett azok veszélyeztetőivé válunk.

Ezen felül, mint olyan személy, aki hosszú éveket töltött Csehországban és zökkenőmentesen beszél csehül, erősen kétlem, hogy a cseh hallgatóság körében bármiféle természetes igény lenne Magyarország leértékelésére, NATO- és EU-szövetségesük sértegetésére, vagy a magyar-cseh kapcsolatok ilyen módon történő aláásására.

Tisztában vagyok a kormányok közötti ideológiai feszültségekkel, de szeretném kiemelni azt a nyilvánvaló tényt, hogy politikai értelemben Budapest és Prága távolsága ugyanakkora, mint fordítva. Ennek ellenére egyetlen magyar médiacsatorna sem engedheti meg magának, hogy olyan lekicsinylően beszéljen a cseh népről, parlamentjükről vagy történelmükről, mint ahogyan azt Pithart úr tette, a műsorvezető aktív támogatásával. A magyar közéletben is fellelhetők radikális összeesküvés-elméletek és szélsőséges nézetek, ám ezek nem kapnak teret a közszolgálati médiában, amelyet az adófizetők támogatnak, hogy a gyűlölet helyett inkább a párbeszédet és a kölcsönös tiszteletet szolgálja szomszédaink irányába.

Újságíróként a mi feladatunk az, hogy azt a közösséget szolgáljuk, ahonnan származunk és ahol gyökereink vannak. Biztos vagyok benne, hogy a magyarok iránti gyűlölet szítása és a régióink közötti feszültségek erősítése nem szolgálja a nemzeteink békés együttélését, és biztosan nem szolgálja magát az igazságot sem.

Éppen ellenkezőleg, ez csupán szégyent hoz a cseh újságírásra, valamint azokra a politikai és ideológiai megrendelőkre, akik ilyen manipuláló műsorokat támogatnak.

Bízom benne, hogy az én nézőpontom e téma kapcsán hasznosnak bizonyul Ön és kollégái számára, és elgondolkodtatja Önöket a kérdés mélységein. Ez a megközelítés hozzájárulhat ahhoz, hogy erősebbek legyenek a különböző érdekcsoportokkal szemben, akik nem a demokráciáink megerősítését célozzák, hanem a társadalmi feszültségek fokozását. Nem helyénvaló, hogy az adófizetők pénzéből támogassunk olyan csoportokat, amelyek politikai céljaik érdekében manipulálnak minket, ahelyett, hogy a békés együttélés érdekében emelnék fel a hangjukat.