Madridban jártunk, ahol az italok mellett a gasztronómia csodái is vártak ránk. A tenger gyümölcseiből készült gambas, a sós ízű jamón és a friss, ropogós bocadillo mind-mind csodás élményeket kínáltak. Minden falat egy új ízvilágot nyitott meg előttünk,

Rendelj egy frissítő italt, és biztos lehetsz benne, hogy Madridban egy ínycsiklandó tapas élvezet vár rád!

Madridban csak jót lehet enni, és nem kell gigantikus adagokkal megküzdeni. A tapas hazájában inkább jóízűen falatoznak és egy étkezés alatt rengeteg ízt meg lehet kóstolni.

Utazni mindig izgalmas kaland, különösen, ha az ember tisztában van önmagával és tudja, mit vár el az utazásoktól. Én például a gasztronómiai élvezetekért rajongok. Persze, az új emberek megismerése és az építészet csodáinak felfedezése is lenyűgöz, de az étel iránti szenvedélyem mindig is a középpontban állt. Bármilyen helyre is sodorjon az utam, az ízek felfedezése a legfontosabb számomra – minden falat egy új élmény, minden étkezés egy új történet.

Legutóbb Madridba látogattunk el, ahol minden reggel, délben és este lelkesen hódoltunk ennek a szenvedélyünknek. Az igazság az, hogy a nap további szakaszaiban, vagyis délelőtt, délután és még éjszaka is megéheztünk, ami nem is olyan meglepő, hiszen Spanyolországban, a tapas fellegvárában jártunk.

Mit is takar valójában a tapas kultúra a gyakorlatban? Leginkább azt jelenti, hogy az italok és ételek szorosan összekapcsolódnak. Ez nem úgy néz ki, hogy a pincér ott áll az asztalnál, várva arra, hogy mi magunk döntsünk az étkezésünkről; ezzel nem kell különösebben törődnünk. Elég, ha megrendeljük az italunkat, például egy ízletes Mahou sört, és a pincér csupán az ital méretét fogja egyeztetni velünk. Az ételeket pedig csak úgy, maguktól hozza, szinte varázslatos módon.

Ezek a harapnivalók minden szempontból egészen változatosak. Van úgy, hogy csak valami savanyúság, olajbogyó, gyöngyhagyma, csemegeuborka érkezik, leginkább akkor, ha jeleztük, hogy ebédelni akarunk. Máskor viszont komplett étkezésnek beillő falatokat kaptunk, például spanyol omlettet (tortilla de patatas), amiben krumpli, tojás és hagyma van, sőt, egyszer tavaszi tekercset hoztak a sör mellé, mert egy távol-keletiek által üzemeltetett helyre tévedtünk be. Az is finom volt.

A tapasozást a piacokon tudják a leginkább csúcsra járatni. A piacot (mercado) nem úgy kell elképzelni, mint itthon, hogy bemegy az ember a cekkerrel, megveszi a zöldséget meg a húst és otthon csinál belőle valamit, ellenkezőleg. Nem kell cekker, ugyanis kizárólag elkészített ételt lehet kapni, na meg ugyebár italt. Vagyis nyilván fordítva, mert Spanyolországban nem az étel mellé kér italt az ember, hanem az ital mellé eszik valamit. Valami nagyon finomat.

Számos hasonló piacot felfedeztünk, de a legizgalmasabb mind közül a Plaza Mayor mellett található Mercado de San Miguel. Itt szüntelenül pezseg az élet: emberek özönlenek, asztalok és bárszékek hívogatnak, ahol kényelmesen le lehet ülni, hogy egy pohár ital mellett ínycsiklandó falatokat kóstoljunk. A tapasztalt látogatók baráti társasággal érkeznek, és ha sikerült megszerezniük egy jó helyet, onnan már nem mozdulnak el – mindig akad valaki, aki őrzi a pozíciót, míg a többiek felfedezőútra indulnak, hogy újabb finomságokat csipegessenek.

Itt aztán mindenféle ínycsiklandó finomság vár ránk, mindezt úgy tálalva, hogy akár egy pohár ital az egyik kezünkben, akár egy falat étel a másikban, kényelmesen élvezhessük. Gyakran nyársra tűzik a különböző falatkákat, de a variációk száma szinte végtelen. Képzelj el mindenféle töltött olajbogyót, ízletes sajtokat, marinált halakat, polipokat, kagylókat és garnélákat, valamint füstölt kolbászokat és grillezett zöldségeket – mindezek egyesítése a nyárson igazi kulináris élvezetet kínál!

Aztán ott vannak az apró szendvicsek, melyek csupán néhány falatot jelentenek, de bármivel megpakolhatók, a friss lazactól kezdve az ínycsiklandó ibériai sonkáig (jamón ibérico). Ha már a sonkánál tartunk, ez valóban egy külön művészet itt. Nem mondanám, hogy olcsó, de az íze és az állaga valami egészen páratlan. Mindig a vendégek szeme előtt készítik el, egy fém állványra helyezve a sonkát, amelyet gondosan beszorítanak, míg a sonka húsát mesteri ügyességgel szeletelik. A véletlenre sem bízzák, hiszen egy-egy vendéglátóhely plafonján több egész sonka is lóg, amelyekre szigorúan harisnyát húznak, hogy elkerüljék a legyek látogatását.

A sonka önálló fogásként is megállja a helyét. Az étlap kínálatában megtalálható egy tányér ínycsiklandó ibérico sonka, de a klasszikus élményhez csak annyira van szükség, hogy egy darabot belehelyezzenek egy friss, roppanós bagettbe. Íme, kész is a tökéletes szendvics!

A másik népszerű töltelék a ropogósra rántott tintahal vagy bármilyen más tengeri finomság (mariscos). A bocadillohoz nem járnak zöldségek vagy szószok, csupán a friss zsemle és az ízletes töltelék. Egy pohár spanyol vörösbor (vino tinto) igazán tökéletes párosítás. Valójában a borválasztás sem okozhat gondot, hiszen szinte mindegyik változat kiváló minőségű és ízletes, így garantáltan nem nyúlsz mellé.

A legérdekesebb élményünk az volt, hogy a tapas szülőhazájában nem is kellett sokat agyalnunk azon, hogy mit is együnk. Egyszerűen csak betértünk bárhova, rendeltünk egy pohár italt, és elfogyasztottuk azt, amit szervíroztak. Két óra elteltével pedig jöhetett a következő kör! Így könnyedén végigkalandozhattunk a nap folyamán anélkül, hogy bármilyen étterem különleges fogásaira kellett volna vadásznunk, és mégis bőven jóllaktunk.

Mégiscsak leültünk párszor, és gondolom, nem meglepő, ha azt mondom, hogy a klasszikus, fehér abroszos éttermekben is találkozhatunk tapas kínálattal. Nem úgy, ahogy azt az előételként, egy pohár bor mellé szokták tálalni, hanem inkább úgy, hogy a társaság bármilyen finomságot rendelhet, amit aztán az asztal közepére helyeznek. Persze mindenkinek jut egy tányér, amire azokat a falatkákat rakjuk, amiket a következő kóstolásra szánunk.

Meglehetősen ritka tehát az olyan fogás az étlapon, ami húst és köretet tartalmaz és meg kell vele birkóznia egy embernek.

Szintén megkerülhetetlen étel a mindenféle krokett, ami bármiből lehet, sonkából, lazacból, vagy ami előző nap megmaradt. Összekeverik besamellel, hagyják kihűlni, hogy megkössön, megformázzák, bepanírozzák és forró olajban kisütik. Mindenki szereti, mert ízletes, puha, könnyű megenni és tényleg finom.

És végül, de nem utolsósorban, jöjjön a desszert! Madrid ínycsiklandó édességei közül a flan a legismertebb, ami valójában egy izgalmas változata a créme caramelnek, hiszen krémsajtot is kevernek a masszába. Ilyen ízletes flant még sosem kóstoltam! De nem áll meg itt a történet, hiszen a churros is kihagyhatatlan élmény. Meglepetésemre a város leghíresebb churrosozójában, a St. Gines-ben, elfelejtették a cukorba hempergetést, amint a madridi ismerősöm elmagyarázta, ez itt nem szokás. Különlegességként sűrű, forró csokoládét kínálnak mellé, amibe a churrosokat mártogathatjuk. Se a csokoládé, se a churros nem igazán édes, sőt, inkább sós ízek dominálnak. Azt hittem, tévedek, ezért vissza is tértünk, hogy ellenőrizzük, de valóban így van! Érdemes ellátogatni erre a helyre, igazi különlegesség, amiért megéri a fáradtságot!

Zárásként egy hasznos tanács: ha Spanyolország felfedezésére készülsz, érdemes egy kis nyelvtudást cipelni magaddal. Nem szükséges Cervantes klasszikusait idézni, a "hola" köszönés bőven elegendő. Madridban azonban meglehetősen ritka, hogy angolul tudjanak a boltokban vagy az éttermekben, mivel sokan úgy vélik, hogy a világ minden tájáról érkező látogatók folyékonyan beszélnek spanyolul. Ennek következtében a nyelvet szabadon használják még a legnépszerűbb turisztikai helyeken is. De ez nem okoz gondot, hiszen a végén úgyis valami mennyei ínycsiklandó étel vár rád. Például a fokhagymás olajban sült garnéla (gambas al ajillo), amely még sisteregve érkezik az asztalra, és friss kenyérrel érdemes mártogatni a gazdag fokhagymás szószba.