Kutyák a családban: csoda vagy csupán szőrgombóc?
Tavaly nyáron végre elérkezett az a rég vágyott pillanat: három évnyi könyörgés és meggyőzés után végre engedtem a kéréseknek, és a családunk egy aranyos golden retriever kölyökkel gazdagodott.
A fiam azóta is úgy néz rám, mintha valami szuperhős lennék, pedig az igazság az, hogy leginkább csak elegem lett abból, hogy minden második mondatában ott lebeg a kérdés: "De Pistinek van kutyája!" Most, hogy már hónapok óta küzdök a szőrszálakkal, amik minden egyes felületen megjelennek, úgy döntöttem, utánanézek, hogy valójában mibe is vágtam bele. Az eredmény pedig... hát, mondhatni, vegyes érzelmeket kelt bennem.
Mindig is sejtettem, hogy azok a gyerekek, akik állatok között nőnek fel, általában empatikusabbak és kedvesebbek. De hogy ennyire konkrét kutatások is bizonyítják ezt, az meglepett. Egy ausztrál tanulmány azt mutatja, hogy a házi kedvencsel rendelkező gyerekek sokkal könnyebben barátkoznak, jobban kezelik a konfliktusokat, és - ami igazán megfogott - gyakrabban nyújtanak segítséget másoknak. A fiam például mostanában rendre azzal dicsekszik, hogy "segítettem Dávidnak matekból", ami korábban nem volt jellemző rá, mert inkább a saját dolgaival foglalkozott. Persze lehet, hogy ez csak véletlen, de amikor látom, ahogy a kutyánkkal beszélget, vagy ahogy megöleli, amikor szomorú, az megdöbbentően szép. Valóban úgy tűnik, hogy az állatok mellett való felnövekedés valami különlegeset ad a gyerekek lelkének.
„Majd a gyerek eteti és sétáltatja” – futott át a gondolatom. Haha! Persze, a valóság az, hogy a mai napig hajnali hatkor kelek, hogy kivehessem Buddy-t a friss levegőre, mert a fiamnál a plusz húsz perc alvás valahogy sosem tűnik olyan fontosnak. DE (és ez egy hatalmas DE): amikor sikerül rávennem, hogy részt vegyen Buddy gondozásában, észreveszem, mennyire büszkén tölti be ezt a szerepet. Amikor Buddy beteg volt, ő maga ügyelt arra, hogy ne felejtsem el a gyógyszert adni neki. Egyszer pedig láttam, ahogy a húgának magyarázta, hogy „mi felelősek vagyunk érte”. Szóval igen, működik a felelősségvállalás fejlesztése, de ne számíts rá, hogy holnapra minden zökkenőmentesen fog menni.
Az állatokkal való együttélés és a gyerekek egészsége körüli nagy beszélgetések sokszor izgalmasak és inspirálóak. A "higiénia hipotézis" elmélete szerint egy kicsit piszkosabb környezet segíthet az immunrendszer erősítésében. Számos kutatás támasztja alá, hogy azok a gyerekek, akik kisállatokkal osztják meg mindennapjaikat, bizonyos egészségi kihívásokkal jobban megbirkóznak. Azonban fontos megérteni, hogy ez nem garantálja, hogy soha nem fognak megbetegedni, vagy hogy elkerülik az allergiákat. Tehát bár az állatok sok szempontból jótékony hatással lehetnek, az egészségügyi kockázatok még mindig jelen vannak.
