Korunk hősei - Felfedeztük a magyar TikTok rejtett mélységeit | Demokrata A mai világban a közösségi média hatalmas szerepet játszik mindennapi életünkben, és a TikTok különösen népszerűvé vált a fiatalok körében. De mi rejlik a színfalak mögött? Cikkünk

A TikTok mára a magyar internethasználat egyik legpofátlanabb mocsarává vált. A platformon olyan karakterek tűnnek fel, mint Tenerife Robi, Brigi, a Tenerife úrnője, TakyGyula, a Proféta, és még számos más önjelölt valóságshow-hős. E művésznevek mögött gyakran olyan magyar hajléktalanok rejtőznek, akik Nyugat-Európa és a spanyol szigetvilág szociális rendszerén élősködnek. Életvitelükről készített, abszurd és sokszor ízléstelen tartalmukkal árasztják el a közösségi médiát, miközben a trash kultúra határvonalait feszegetik.

A TikTok alkalmazást használva élő bejelentkezésekben koldulnak pénzt a nézőktől, amiért cserébe kínos produkciókkal szórakoztatják az adományozókat. A szubkultúra kevésbé kalandvágyó és leleményes tagjai itthon maradtak, azonban a nézők filléres utalásaiért szintén hajlandóak a végletekig megalázni magukat. Az egész jelenségre egy bizarr cirkuszként is tekinthetnénk, ha nem szembesülnénk azzal, hogy az online koldulás és kihívások teljesítése sok eset veszélyes lehet. Jó példa erre annak a fiatal anyukának az esete, aki egy kihívás kedvéért felgyújtotta a felsőruházatát, a súlyos égési sérülésekbe pedig belehalt. A megdöbbenést kísérő kérdés, hogy

Ezek az emberek a digitális tartalomgyártók, akik különféle platformokon, mint például közösségi média, blogok vagy videómegosztó oldalak, aktívan tevékenykednek. Számukra az online tér egy hatalmas játszótér, ahol kreativitásukat kifejezhetik, és gyakran a népszerűség, valamint a pénzügyi juttatások reményében dolgoznak. A közönség, akinek az irányába ez a hatalmas mennyiségű tartalom készül, rendkívül változatos. Vannak, akik a szórakozásra, mások az információra, míg megint mások a közösségi élményekre vágynak. A fiatalabb generációk, akik a digitális világban nőttek fel, különösen fogékonyak az olyan tartalmakra, amelyek gyorsan szórakoztatnak, de a felnőtt közönség is gyakran keres szórakoztató, tanulságos vagy éppen trendi információkat. Az online szemét, ami gyakran a felületes tartalomra utal, tehát sok esetben a gyors figyelemfelkeltés és a pillanatnyi érdeklődés kielégítésére irányul.

- Mi magunk vagyunk ez a közösség, javarészt átlagos emberek, akik nemcsak fogyasztják, hanem létre is hozzák a platform tartalmait. Ugyanakkor a közösségi média hatása olyan erős, hogy aki hajlamos rá, azt teljesen magával ragadja. A szenzáció keresése és a figyelemvágy hajtja ezt a gépezetet. A korszellem azt üzeni, hogy bárki lehet sztár, csupán a nézettség generálása szükséges hozzá. Bármilyen áron! - fejti ki Hal Melinda, klinikai szakpszichológus.

A szakember a digitális hedonizmus kifejezéssel írja le azt az irracionális ragaszkodást a szerepléshez, amely a függőségben szenvedők valóságérzékelését teljességgel felszámolja. A virtuális létezés sokkal valóságosabbá válik számukra, mint a saját életük.

A hatások hasonlóak ahhoz, amikor a fiatalok túlzottan a videójátékok világába merülnek. Ebben az állapotban gyakran nem képesek felmérni, hogy az egyes cselekedeteiknek milyen következményei lehetnek. Nem érzékelik, mi az, ami valóban veszélyes, esetleg fájdalmat vagy sérülést okozhat. A virtuális tér nem ad lehetőséget a valódi tapasztalatokra. Ez a mentális eltorzulás pedig nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek számára is komoly veszélyt jelent. Egy felnőtt is eljuthat arra a pontra, ahol már nem tudja helyesen értékelni, hogy a döntései milyen hatással lesznek a valós életére - figyelmeztet a pszichológus.

A befolyásolható áldozatok esetében tehát saját társaik ösztönzik őket önveszélyes cselekedetekre, miközben minden érintett ítélőképessége korlátozott. Hal Melinda szavai szerint azok, akik az irracionális tettek végrehajtására buzdítanak, tudat alatt "élettelenítik" a résztvevőket, vagyis nem emberekként, hanem élettelen tárgyakként kezelik őket, akiknek "úgysem fáj". Az online párbajok világában bárki saját akaratából lép be a játékba, ám az esetleges áldozatokra jellemző, hogy a veszélyérzetüknél sokkal erősebben hat rájuk a félelem az elismerés, a figyelem, vagy a lájkok elvesztésétől. Ráadásul nem elhanyagolható szempont, hogy ezek a párbajok és élő közvetítések gyakran pénzkereseti lehetőséget is kínálnak, így sokan megélhetési forrásként tekintenek a szereplésre.

A pszichológus szerint a felelősség kérdésének megállapítása egyáltalán nem egyszerű. Egyrészről felnőtt emberektől elvárható, hogy felelősséggel viseltessenek saját lelki egészségük megőrzéséért. Egy függőségtől szenvedőn azonban lehetetlen számonkérni a racionális viselkedést. Itt jelenik meg a nagy technológiai cégek szerepe és felelőssége a veszélyes trendek terjedésének megakadályozásában. Az üzleti érdekek azonban messze felülírják az alapvető etikai normákat.

Hal Melinda elmondása szerint a platformok és alkalmazások kialakítása során a fejlesztők tudatosan arra törekednek, hogy a legkevésbé tapasztalt felhasználók is könnyedén eligibilisek legyenek. Emellett a dopamin hatása olyan mértékű függőséget generál, amely képes teljesen magával ragadni a felhasználókat.

A technológiai vállalatok motivációja világosan kirajzolódik: bevételeik közvetlen kapcsolatban állnak a felhasználók számával és aktivitásával. Ezért egyáltalán nem érdekük, hogy bárkit is elriasszanak a platformjaik használatától. Sőt, a céljuk éppen az, hogy minél több ember töltsön el minél több időt a felületeiken. A provokatív és drámai tartalmak pedig jelentős népszerűségnek örvendenek, így a platformok éppen az ilyen típusú tartalmak terjesztését segítik elő. Tudatunk határvonalán mozognak, és a kártékony tartalmakhoz akkor is hozzáférhetünk, amikor éppen csak kertészkedésről szóló videókat nézegetünk a TikTokon.

Az algoritmuson múlik minden, folyamatosan montírozzák a fogyasztókat, gyakorlatilag minden tudnak rólunk. Képesek lennének megfékezni a mérgező tartalmak terjedését, ha akarnák. A szakember szerint normális esetben az lenne az elvárható minimum, hogy a cégek csillagászati összegű bevételekből finanszírozzák az áldozatok rehabilitációját, illetve az ártalomcsökkentést. Erre azonban egyelőre kilátás sincs. Mi több, a platformok ingyenesen használhatóak, a kiskorúak kiszűrése pedig csak elméletben létezik. A legtöbb applikáció ugyan megköveteli, hogy legalább 13 éven felülinek kell lennie a felhasználónak, ez a megkötés azonban könnyen kijátszható.

Hal Melinda elmondja azt is, hogy Magyarországon jelenleg is komoly munka folyik egy digitális gyermekvédelmi törvény megalkotásán, azonban

Egyetlen jogszabály sem érhet el valódi hatást a szülők aktív részvétele nélkül.

A probléma ugyanis főként az, hogy a nevelést már régen átadtuk az influenszereknek, akik a legtöbb esetben nincsenek tisztában azzal, hogy milyen romboló hatást gyakorolnak tevékenységükkel a befolyásolható tinédzserek és az éretlen személyiségek mentális egészségére. Amíg nem szabályozza senki, hogy mi kerülhet a fiatalok elé a közösségi médiában, addig fölösleges meglepődni azon, ha a tizenéveseink Tenerife Robitól azt tanulják meg, hogy a spanyol kukák feltúrása sokkal nagyobb móka, mint tanulni vagy dolgozni. TakyGyula pedig sörözés közben, illetve egy szálloda díszmedencéjében való csobbanás előtt olyan magvas bölcsességekkel látja el a nyiladozó elméket, miszerint:

"Kitartás, Magyarország! Előre haladunk, és nem hátrálunk! Sok sikert kívánok holnap a Suzuki gyárban!"

Fontos hangsúlyozni, hogy a TikTok nem csupán egy negatív hatású platform. Rengeteg értékes és minőségi tartalom található rajta, és könnyedén átalakulhatna egy edukációs központtá is. Érdekes, hogy Kínában ugyanaz az alkalmazás teljesen más tartalommal büszkélkedik, hiszen ott a robotikától kezdve az egészségmegőrzésig, sőt még a szórakoztató videókig terjed a választék, míg a romlott, silány anyagokat szigorúan kiszűrik.