Kipufogókat szívni és sütőport falni – ez volt a különös teljesítménynövelő szerek éve 2024-ben.

A szén-monoxid belélegzése mindenképpen veszélyes vállalkozás, hiszen számos ember életébe került már. Még ha valaki meg is ússza, a mérgezés kísérő tünetei, mint a fejfájás, szédülés és hányás, biztosan nem maradnak el. Ki gondolná, hogy ez a gáz akár doppingszerként is funkcionálhat? Senki, hiszen nem szerepel a doppinglistákon.

A kerékpározás világában, ahol az állóképesség és a vér oxigénszállító képessége kulcsfontosságú, 2024 különös figyelmet kapott. Ekkor derült fény arra, hogy a szén-monoxid akár teljesítménynövelő anyagként is funkcionálhat. Az illetékesek pedig csak tanácstalanul állnak, próbálva kitalálni, hogyan is reagáljanak erre a váratlan fordulatra.

Az alapanyag, amiről beszélünk, nem számít újdonságnak; már régóta alkalmazzák orvosi és tudományos célokra. Léteznek precíziós szén-monoxid-inhalátorok, melyek segítségével mérni tudják a vér hemoglobin szintjét, és ezek az adatok lehetővé teszik az edzésterv optimalizálását. Ezen mérések különösen fontosak a magaslati edzőtáborok előtt és után, hiszen ezek a táborok éppen arra hivatottak, hogy a sportolókat fokozatosan hozzászoktassák a csökkent oxigénszinthez, így a megszokott környezetben könnyebben teljesíthessenek.

Egy inhalátoros mérés a vér szén-monoxid-szintjét 6 százalék körülire emeli a normális 0,5-ről. Másnap reggelre ez az arány 2 százalék körülire esik vissza, majd még aznap visszaáll normálisra.

Mi történik, ha egy ilyen, egyébként borsos árú, 50 ezer eurós inhalátorral a sportoló többször lélegez be több szén-monoxidot, mint amennyire a méréshez szükség lenne? A legújabb kutatások szerint ez akár a teljesítmény növelését is elősegítheti, hasonlóan ahhoz, ahogyan a magaslati edzőtáborok működnek. A test hozzászokik a csökkentett oxigénszinthez, így normál körülmények között jobb teljesítményre képes. E témában például az idei Tour de France előtt, a firenzei sporttudományos konferencián hangzottak el érdekes előadások, amelyek ezt a jelenséget járják körül.

Az Escape Collective, egy neves amerikai szaklap, a 2023-as Tour de France során számolt be arról, hogy három csapat állítólag szén-monoxid-inhalátorokat alkalmaz. Bár a cikk nem nevezte meg egyértelműen ezeket a csapatokat, a tartalom arra utalt, hogy ezek az eszközök potenciálisan előnyhöz juttathatják a használóikat. A Tour alatt a francia L'Équipe is felfigyelt a jelenségre, és elkezdte boncolgatni a téma körüli kérdéseket, jelezve, hogy a szén-monoxid inhalációja nem csupán spekuláció, hanem egy létező gyakorlat.

Az egyik hírbe hozott csapat a kerékpáros világ jelenlegi szupersztárja, a mindent iszonyú dominanciával szétnyerő szlovén Tadej Pogacar csapata, az UAE volt. A másik a Visma, amely 2023-ban három különböző versenyzővel nyerte meg a három grand tourt, és ahol a kétszeres Tour-győztes dán Jonas Vingegaard teker. A harmadik emlegetett csapat az ezeknél jóval gyengébb Israel-Premier Tech, amelyre amiatt figyelhetnek oda sokan, hogy a kiöregedőben lévő négyszeres Tour-győztes Froome van náluk.

Az ügy hatalmas visszhangot keltett, és ennek több oka is van. Először is, a szóban forgó anyag potenciálisan életveszélyes, ami már önmagában is megdöbbentő. Ezen kívül a nemzetközi doppingszabályok világosan kimondják, hogy a vérkép módosítása bármilyen mesterséges eszközzel tilos. Így nem is olyan egyértelmű, hogy egy természetben előforduló, de hivatalosan nem tiltott gázt használni lehetne ilyen célokra.

A kerékpáros közegben a doppingolás kérdése mindig is kényes téma volt, hiszen a sportág története tele van vitákkal és botrányokkal. A sportolók folyamatosan próbálják hangsúlyozni, hogy a nehéz időszakok után mostantól tiszta versenyzést folytatnak. Jelenleg azonban ez a helyzet nehezedik, hiszen a folyamatosan javuló eredmények, különösen Pogacar kiemelkedő teljesítménye, gyakran keltik fel a gyanút a kerékpáros podcastek és szakmai interjúk során. Sokan felvetik, hogy vajon hogyan lehetséges, hogy valaki ennyire domináljon, és hogy ez vajon nem áll-e valamilyen titkos támogatás mögött.

A L'Equipe írása mindössze három nappal azután látott napvilágot, hogy Pogacar újraírta a történelem könyveit, megdöntve Marco Pantani 1998-as hegyi rekordját. Érdekes, hogy Pantani esetében később kiderült, hogy az EPO nevű, a kerékpáros sportban elhíresült dopping szert alkalmazta.

A kerékpáros közösség figyelme a 2010-es években a "marginal gain", azaz a "hajszálnyi nyereség" filozófiájának köszönhetően egyre inkább a részletekre összpontosult. Ez a megközelítés arra készteti a sportolókat, hogy minden egyes látszólag jelentéktelen apróságra figyeljenek – legyen szó az étkezésről, a pihenésről vagy éppen az aerodinamikai tényezőkről. Az egyes elemek külön-külön talán csak 1-2 százalékos előnyhöz juttatják őket, de ha ezeket a kis nyereségeket egyesítik, akkor a végén egy olyan összhatás jön létre, amely döntő fontosságú lehet a győzelemhez vezető úton.

Az érintett csapatok próbálták csillapítani a kedélyeket, mint akik egy "vihar a pohár vízben" helyzetet próbálnak kezelni. Pogacar a Tour során, szokásos laza stílusában, megjegyezte, hogy csupán egy egyszerű tesztelésről van szó, amely azt hivatott feltérképezni, ki hogyan teljesít a magaslatokban, és nem arról, hogy nap mint nap a kipufogókra figyelnének.

Vingegaard, a dán kerékpározás egyik kiemelkedő alakja, a Politikennek adott interjújában kifejtette, hogy a használatában álló diagnosztikai eszköz teljesen hétköznapinak számít, és semmiféle gyanús tevékenység nem kapcsolódik hozzá. A célja csupán annyi, hogy nyomon követhessék a vér hemoglobin szintjét. Novemberben egy bővebb nyilatkozatban azt is hangsúlyozta, hogy nem volt tudomása arról, hogy ezeket az eszközöket esetlegesen agresszívebb, teljesítménynövelő célokra is felhasználhatják. Ugyanakkor elismerte, hogy a szén-monoxidot mérték a tesztelés során.

Novemberben a Nemzetközi Kerékpárosszervezet, az UCI közleményben jelezte, hogy "világosan kéri a csapatokat és kerékpárosokat, hogy ne lélegezzenek be rendszeresen szén-monoxidot", illetve hivatalos állásfoglalást kért a WADA-tól.

A kérésük meghallgattatott, november legvégén a WADA bejelentette, hogy vizsgálják a "szén-monoxidnak való rendszeres kitettséget". Azt mondták, a sima tesztelésnek nincs hatása a sportteljesítményre, de vizsgálják, hogy a rendszeres belégzésnek van-e. Állításuk szerint már tárgyaltak róla házon belül, és egyelőre nincsen általános konszenzus arról, hogy mi ezzel a helyzet, és nincs elég kutatási adat sem, ami alátámasztaná a feltételezést az okozott előnyről.

December 10-én az Egyesült Arab Emírségek bejelentette, hogy megszüntetik a szén-monoxid használatát, még a mérések során is. Jeroen Swart, a csapat teljesítménykoordinátora elmondta, hogy 18 hónapon keresztül alkalmazták az inhalátort, hogy tökéletesítsék a magaslati edzésekhez kapcsolódó protokollokat. "Mostantól véget ér ez a gyakorlat" – tette hozzá. A hivatalos indoklás szerint a döntés hátterében az áll, hogy az edzőtáborokat maximálisan a kerékpárosok igényeihez igazították, ami már a teljesítményükön is észlelhető.

Az UCI december 12-én adott ki közleményt arról, hogy kezdeményezi a szén-monoxid betiltását. A döntést januárban hozzák majd meg.

Egy újabb érdekes fordulat a sport világában: míg a sportágak és a használt eszközök eltérőek, a történet hasonló felütéssel kezdődik. Az idei évben egy meglepően hétköznapi anyag, a szódabikarbóna is felfedezésre került a sportolók körében. Az izmok elsavasodását lúgos környezettel lehet kompenzálni, és a nátrium-hidrogén-karbonát, közismertebb nevén szódabikarbóna, már régóta izgalmas lehetőségnek tűnt e célra, amikor először kipróbálták. Azonban a kezdeti lelkesedés után a módszer feledésbe merült, mindaddig, amíg új megoldások születtek, amelyek minimalizálták a nem kívánt mellékhatásokat.

Ez az esemény már jó néhány évvel ezelőtt zajlott, de a valódi áttörésre és a széleskörű médiafigyelemre csak 2024-re került sor. Az Eurosport nyáron foglalkozott ezzel a történettel, és mi is írtunk róla a Qubiton felületén. A kutatások szerint ez a szer különösen hatékony a 3-5 perces terhelések során, ami magyarázatot ad arra, hogy az atlétikában, különösen a középtávú futásban milyen figyelemre méltó eredmények születtek az idén. Az emésztőrendszeri gondokat egy Maurten nevű vállalat tudta megoldani azzal, hogy a szert olyan anyaggal vonták be, amely nem a gyomorban, hanem a bélrendszerben oldódik fel. Ez a hétköznapi csodaszer egy adagja 20 euróba kerül.