Ki lehetett az a rejtélyes M. S. mester?
Finom, mégis kiszámíthatatlan ritmusú vonaljáték, plaszticitás, élénk mozdulatok és tekintetek, beszédes arckifejezések, levegős, nagyvonalú tájábrázolás - a magyarországi középkori művészet egyik meghatározó alkotójának, M. S. mesternek ezek a fő ismérvei, személyét azonban a mai napig rejtély övezi.
Harminc év telt el azóta, hogy 1997-ben utoljára részletes kiállítást rendeztek M. S. mester munkásságáról hazánkban. Akkor a rendezvény középpontjában a hazai reneszánsz egyik legkiemelkedőbb oltártáblája, a Vizitáció restaurálása állt. Az azóta eltelt évek kutatási eredményei, valamint a modern technikai elemzések azonban új fényben tüntetik fel a művész személyét. A helyi kutatók, mint Endrődi Gábor, Pattantyús Manga és Sarkadi Nagy Emese művészettörténészek, sokkal konkrétabb képet tudtak adni M. S. mester helyéről az európai festészet és grafika világában. Az újabb feltételezések szerint olyan neves alkotók, mint Albrecht Dürer, Jörg Breu, Hans von Kulmbach és Lucas Cranach is közvetlen hatással voltak a mester művészetére.
A Szépművészeti Múzeum legújabb, grandiózus kiállítása a selmecbányai Szent Katalin-templom egykori főoltárának történetéből merít. Ez a mestermű, amely 1506-ból származik, immár közel háromszáz év után ismét egyben látható, hiszen a retábulum darabjait hosszú idő elteltével sikerült összegyűjteni. A kiállítás különleges jelentőséggel bír, hiszen bemutatja a húsvéti időszakhoz kapcsolódó négy festményt is: a Krisztus az Olajfák hegyén, a Keresztvitel, a Kálvária és a Feltámadás című alkotásokat, amelyek a 150 éves esztergomi Keresztény Múzeumban találhatók. Az oltárt képező táblaképek, bár sokáig rejtve maradtak, végül a XX. század elején kerültek elő. A Vizitáció például a tópataki plébánia szénapadlásán bukkant fel, míg a Jézus születése a hontszentantali templomból származik. A négy passiójelenet pedig Philipp von Coburg herceg birtokában volt, aki a szentantali kastély ura volt. A Királyok imádása című alkotás pedig a műkereskedelem útján jutott el a lille-i szépművészeti múzeum gyűjteményébe. E kiállítás tehát nem csupán művészeti értékeket vonultat fel, hanem egy izgalmas történelmi utazásra is invitálja a látogatókat.
A tárlat célja, hogy teljeskörű áttekintést adjon az M. S. mester stílusát formáló művészeti területekről, valamint a Jagelló-kor történelmi kontextusáról. Ez az időszak különösen izgalmas, hiszen itt találkozik az itáliai reneszánsz és a délnémet késő gótika, amelyek harmonikusan léteztek egymás mellett a Magyar Királyság területén. A kiállítás felfedi azt a kultúrával teli miliőt, amelyben M. S. mester alkotásai születtek, gazdagítva ezzel a művészet történetének e fontos fejezetét.
A selmecbányai oltáron kívül eddig csupán egyetlen műalkotást tulajdonított a művészettörténet M. S. mesternek: a monogramjával ellátott "Szabadban zenélő szerelmespár" című rajzot, amely a chiaroscuro technikát alkalmazza, és a párizsi Musée du Louvre-ban található. Ez a mű, amelyet nemrégiben az életmű részének tekintenek, kitűnő lehetőséget teremtett a további kutatásokhoz, mivel a grafikai műfaj jellege lehetővé teszi az egyedi, műhelytársaktól független alkotások létrejöttét. A rajztechnika és a selmecbányai oltár stílusának összehasonlításával ma már hat további rajzot is M. S. mester keze alá tartozónak tartanak, ezek többsége valószínűleg Nürnbergben készült.
A stíluskritikai megközelítés alapján új, figyelemre méltó attribútumokat találunk, köztük Paul Vinck bécsi polgár és felesége, Anna Heckl epitáfiumát, amely egykor a bécsi Szent István-székesegyház falán díszelgett. Az oltárképek és a tollrajzok közötti motivikus párhuzamok megerősítik a M. S. mester alkotói identitására vonatkozó feltevéseket. A mű születésének körülményei értékes nyomokat adtak a mester tevékenységének feltérképezéséhez; valószínűsíthető, hogy műhelye már az 1500-as évek első évtizedében Bécsben működött, és innen látta el a selmecbányai megbízásokat is.
A kiállítás középpontjában a bécsi Szent István-székesegyház olyan falképegyüttese áll, amelyet korábban Dürer és Hans von Kulmbach művének tartottak. Legújabb kutatások azonban arra utalnak, hogy a műveket valójában M. S. mester készítette. Emellett megcsodálhatjuk Alexius Funck és Margarethe Stainer 1520-as évekből származó, bécsújhelyi epitáfiumát is. A szakértők a két mű összehasonlításából arra a következtetésre jutottak, hogy egy Michel Schröter nevű művész lehetett a falképek alkotója, aki tartós bécsi kötődése révén kapcsolódhatott a város művészeti életéhez. Azonban mivel nem áll rendelkezésre írásos forrásokkal alátámasztott, megmaradt művekről szóló dokumentáció, ez a megállapítás jelenleg csupán hipotézisnek tekinthető.
A kiállítás roppant átfogó és részletgazdag képet ad erről a rejtélyes figuráról, de a művészettörténeti kutatások teljes megértése miatt mindenképp érdemes tárlatvezetéssel végigjárni, anélkül sok megválaszolatlan kérdés maradhat a laikus szemlélőben.
M. S. mester és kora – kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Ne hagyd ki, július 20-ig látogatható!
