A neten szinte már csak a silány tartalom zúdul ránk: az elanyagiasodás világszerte elterjedt jelenséggé vált.

Technológia

Cory Doctorow, a kanadai technológiai szakértő, digitális jogi aktivista és sci-fi író, a Financial Times által az év könyvének választott új művében, Az elszaródás: Miért lett hirtelen minden rosszabb, és mit tegyünk ellene, megállapította, hogy egy "elszarocén" korban élünk. Az író főként az internet világáról értekezik, ahol a mesterséges intelligencia romboló hatása és a monopolhelyzetű médiaplatformok gátlástalan kihasználása egyre elviselhetetlenebbé teszi a helyzetet. Azonban az elszaródás nem csupán a digitális térben érezhető; ez egy globális jelenség, mely az élet szinte minden aspektusát befolyásolja.

Az internet hajdanán ígéretes és hasznos eszköznek számított, bár nem tudta felszámolni a társadalmi egyenlőtlenségeket, sem eltüntetni a nemzeti, politikai és kulturális határokat. Ráadásul nem tudta megerősíteni a demokráciát vagy elhozni a világbékét, ahogyan azt az utópisták és romantikus ábrándozók várták. Az utóbbi években azonban a digitális térben már szinte csak silány tartalom árad ránk, és sajnos nem lehet finomkodni, hiszen az "enszaródás" (enshittification) már 2023-ban az év szavának választatott az Amerikai Nyelvtudományi Társaság (ADS) által, amely 1899 óta működik.

Már egy egyszerű Google-keresés is félrevezető szponzorált linkekkel és homályos AI-hablattyal támad, a YouTube-on nyolcpercenként immár két gagyi AI-reklámban próbálnak ránk sózni valami felesleges szart.

A Facebook egykor a barátainkkal való szórakozás helyszíne volt, ahol megoszthattuk az életünk apró örömeit és pillanatait. Persze mindig akadtak olyanok is, akik az ellenségeik vagy az ex-partnereik után kémkedtek. Ma azonban a platform egy egészen más arculatot öltött: a politikai viták, mérgező kommentfolyamok, tolakodó reklámok, valamint AI által generált trollok és botok világává vált, miközben az ismerőseink posztjait alig látjuk.

Az Elon Musk által megvásárolt X platformon a szólásszabadság és a woke-ellenesség zászlaja alatt patrióták (vagy inkább fasiszták) ostromolják a világot, míg a TikTok és az Instagram egykor népszerű cukiságvideói helyett mára már csak a pusztító agyrohasztás áradata zúdul ránk. A „minden egész eltörött” érzés persze részben egy szubjektív benyomás, és a „régen minden jobb volt” nosztalgia könnyedén talál teret a közösségi médiában – a Reddit posztok felének is az a fő témája, hogy mennyire megváltozott a platform, mintha egy Escher-lépcsőházban bolyongnánk, ahol a visszhang csak fokozza a frusztrációt.

A közelmúltban Donald Trump – akinek a választása a szerző szerint a politikai térben a teljes elszaródás triumfálását jelenti – újabb, mesterséges intelligencia által generált videóval rukkolt elő. A felvételen koronát viselt, miközben egy vadászgépről virtuális fekáliát zúdított a rendszerkritikus No Kings-tüntetés résztvevőire. Eközben hazánkban a KESMA lapjai Manfred Weber által négykézláb, pórázon vezetett Magyar Péterrel együtt mozgósították a békemenetre készülőket, hogy elcsábítsák a nemzeti ünnepünket. Az arcunkon megjelenő WTF és a dupla facepalm már-már elengedhetetlenné vált a mindennapi realitásunkhoz képest.

I. Donald Trump király repülőgépről szór fekáliát az ellene tüntetőkre az elnök által megosztott AI-videón

Az AI felelőssége nem egyedülálló – a valódi probléma inkább azokban rejlik, akik visszaélnek a technológia adta lehetőségekkel. Eközben a világunk egy folyamatos apokalipszis előérzetével terhelt káoszban mozog, ahol az atomfenyegetettség, a háborúk, a klímaváltozás következményei, az egzisztenciális krízisek és a közelgő üstökösök mind-mind hozzájárulnak a szorongásunkhoz. A 2026-os magyarországi választások körüli politikai feszültség, amelyet a propagandahullám csak fokoz, csupán egy lokális stresszforrást jelent ebben a globális zűrzavarban, függetlenül attól, hogy a politikai hirdetések letiltása nem hozott érdemi változást.

Tojnak a fejünkre, mint egy váratlan eső, ami hirtelen rám talál, és cseppjei egy különös táncot járnak a bőrömön. Az élet néha meglepő fordulatokat hoz, és mi csak állunk, nézünk, miközben a világ furcsa játékait figyeljük.

Cory Doctorow szerint az elszaródás mindenütt megjelent vagy meg fog jelenni, ahol óriásplatformok vannak, melyek a maguk felületein kontrollálják a közbeszédet, és minden mást, ami ezen kívül esik, az internet sötét sarkaiba száműznek. Ha újra lennének autonóm felületek, fórumok, netes közterek, megint lehetne online közösségi élet, az emberek pedig visszakaphatnák a jogot, hogy eldönthessék, hogyan és mire szeretnék használni a technológiát az életükben. Márpedig a felhasználók alapvetően nem hülyék, ahol nem bánnak jól velük, vagy akár büntetik, sarcolják, kiszipolyozzák őket, onnan elpártolnak. Mégis úgy tűnik, sokan benne ragadtunk a régóta megszokott platformjaink abuzív tereiben, ahol már réges-rég tojnak a fejünkre. Mint fent említett Donald Trump, aki röhögve képes az égbekiáltó hatalmaskodásával (épp most bontatja le a fél Fehér Házat, hogy báltermet építtessen - talán a lovának?) szemben kritikus tömegekre egy virtuális szarvihart bocsátani.

Orbán Viktor sem mentes a mesterséges intelligencia gyermeteg alkalmazásával a saját miniszterelnöki platformján – bár alapvetően inkább ügyes, mint ostoba, néha mégis előszeretettel hozza a Louis de Funès-re jellemző bumfordi figurát.

Persze a politikai elit ettől még világszerte látványosan tele van idiótákkal, és aki elég idős hozzá, az tudja, hogy ez nem volt mindig így. Korrupció, manipuláció és aljasság mindig akadt, de magabiztosságban (ami egy politikus megválasztásánál fontos szempont) a hülyék a mai napig verhetetlenek, míg az okosak többnyire kételkednek magukban, ami a pszichológiában Dunning-Kruger-hatásként ismert. És míg az értelmiségi elit sokakban komplexusokat ébreszt, az egyszerű emberek, akikkel akár leülhetnénk egy sört meginni (az amerikaiak többsége ezt gondolta a szerény képességű George W. Bushról), nem fenyegetnek intellektuális felsőbbrendűséggel, talán még attól sem kell tartani, hogy kioktatnak vagy kritizálnak minket, mit hogyan kéne csinálnunk és gondolnunk. (Ettől még megteszik, magabiztosan.)

Az elszaródás témájához visszatérve, amíg a szakértők csupán a platformok hanyatlásáról diskuráltak, és hangosan jelezték az egyre romló felhasználói élményt, senki sem vette komolyan a dolgot. Egészen addig, amíg végre lehetőség nyílt arra, hogy egy "csúnya szót" nyíltan is használjunk, hiszen az már a neves Merriam-Webster szótárába is bekerült. Ez a jelenség tökéletesen tükrözi a korszellemet, amelyben mindenki dühös és frusztrált, tele van a tűrőképessége, mert már mindannyian ismerjük a régi igazságot: ha valamiért nem fizetünk, akkor mi magunk válunk a termékké. Az ingyenebéd mítosza sosem létezett. Amikor egy platform jól prosperál, elkerülhetetlenül elkezdi pénzért árusítani a legalapvetőbb szolgáltatásait, és ránk zúdítja a hirdetőket, akiket éppúgy manipulálnak, ahogyan minket is.

Elon Musk, Jeff Bezos és Mark Zuckerberg nem mostanában kezdték el furcsa viselkedésüket; már gyerekkorukban is kocka kisfiúként tűntek fel, akiket a társadalom egyfajta kiközösített figuraiként kezelt. Az ambícióik és pénzéhségük is régóta jellemzi őket, hiszen a leggazdagabb egy százalék tagjaiként már a világ vagyonának közel felét birtokolják. Musk különösen figyelemre méltó, hiszen jövőre akár a Föld első dollárbilliomosává is válhat.

Milyen változások történtek?

A technológiai újítók és a digitális világ úttörői, a "techbrok", egyre inkább a hatalom középpontjában találják magukat. Innovatív ötleteikkel és merész vállalkozásaikkal nem csupán a gazdasági szférát formálják, hanem a társadalmi és politikai diskurzusokban is jelentős befolyásra tettek szert. Ez a jelenség nem csupán a technológiai fejlődésről szól, hanem a hatalom új formáinak megjelenéséről is, amelyek a digitális térben bontakoznak ki. Ahogy a techbrok egyre nagyobb részesedést kapnak a döntéshozatalban, úgy felmerül a kérdés: vajon milyen hatással lesz ez a jövőnkre, és hogyan alakítja a társadalmi normákat és értékeket?

Doctorow szerint nagyban előmozdította az elszaródás folyamatát, hogy a nagy techcégek az öntudatos, a felhasználók érdekében, önmagukért vagy akár egymásért kiállni képes munkatársakat tömegesen elbocsátották. Illetve elrettentő csődbe perelték, aki kitálalt a sajtónak a bizarr munkahelyi rituálékról, a Szilícium-völgy szexista, toxikus, avagy épp szexuális zaklató kis- és nagyfőnökeiről. Amikor ezek a munkavállalók még nélkülözhetetlenek voltak - mert ők tudták, hogyan kell kódolni, fejleszteni, havonta dollármilliókat termelni a cégnek -, elmulasztották a szerveződést, talán nem is ismerték fel, miért is kellene szakszervezetbe tömörülniük (amivel a hollywoodi írók és színészek céhei meg tudtak bénítani egy teljes iparágat), most pedig már azzal fenyítik őket, hogy bármikor lecserélhetők egy csikorgó csetbotra.

A további okok között megemlíthető, hogy az Egyesült Államokban a technológiai szektor gyors fejlődése mellett a szabályozás, például a trösztellenes jogszabályok, nem tart lépést. A verseny szinte eltűnt, mivel a nagyvállalatok felvásárolják, vagy éppen hogy lefizetik konkurenseiket, mint ahogyan a Google is jelentős összegekkel támogatja az Apple-t, hogy ne fejlesszenek saját keresőmotort. Ezenkívül a gyanútlan üzletfelek és felhasználók átverése vagy kizsákmányolása következmények nélkül zajlik, ami súlyosan érinti a piaci etikai normákat.

- pedig aki valaha egy platformra regisztrált, biztos nem arra szerződött egyetlen kattintással, hogy a személyes adatain, vásárlási szokásain, idején, ismeretségi vagy érdeklődési körén túl a teljes öntudatát is áruba bocsássa az algoritmus császárainak.

Miután már csupán 3-4 domináló gigavállalat maradt a piacon, ezek a cégek elkezdik egymás között összhangba hozni érdekeiket, amelyek a közös lobbi tevékenységeken alapulnak. A verseny hiánya lehetővé teszi számukra, hogy felhalmozott nyereségüket más célokra, például politikai befolyás megszerzésére fordítsák. Csak nézzük meg, kik támogatták a Fehér Ház "újraformálását"! Az amerikai állami gigamegrendelések megszerzésével nemcsak a kiberbiztonság területén válnak újból elengedhetetlenné, hanem hatékonyan előre megakadályozzák a szabályozási és felügyeleti intézkedések bevezetését is.

Semmi jót nem ígért, ahogy Trump beavatásán láttuk az első sorban a Musk, Zuckerberg, Bezos techtriumvirátust, és mögéjük képzelhettük még a kevésbé látható vagy akár a nyilvánosság számára teljességgel láthatatlan techbrofigurákat. Kivéve Peter Thielt, aki akadémiai babérok híján is a tudományos világ figyelmére pályázik, és újabban amerikai egyetemeken tart lenyűgöző kiselőadásokat. Csak épp az Antikrisztus eljöveteléről, amely ezúttal talán egy intézmény lesz, amely a mesterséges intelligencia zabolátlan vágtájának készül ellentartani (talán az EU? A bizonyos Brüsszel?), de még az is felmerült benne, hogy ez maga a népszerű klímaaktivista, Greta Thunberg!?

Üssük kővé, minden korszaknak megvan a saját antikrisztusa, és ha az apokalipszis ennyit késlekedik, szükség van valakire, aki elindítja a dolgokat. De addig is, hogyan léphetnénk ki ebből az elszarocén-mocsármély szintből? Vagy, ahogy Tony Soprano mondaná, fogadjuk el, hogy elérkeztünk erre a pontra, és a régi szép idők már a múlté?

6 óra 45 perc

A 16-64 éves korosztály képernyőidője naponta globálisan átlagosan csökkent, különösen 2021 óta, a Covid-járvány végét követően. Az európai és ázsiai felhasználók körében átlagosan 18 perccel kevesebb időt töltenek a képernyők előtt, míg az Egyesült Államokban ezzel ellentétben a trend emelkedett, elérve a 7 óra 3 percet. Az online aktivitás szempontjából a Z- és Y-generáció tagjai a legaktívabbak, főként videónézésre és játékra használják az internetet. Érdekes módon, ahogy fiatalodunk, úgy a közösségi média iránti érdeklődés is csökken. Ennek hátterében a mentális egészség megőrzésének fontossága, a személyes adatok védelme és a valódi, személyes kapcsolatok keresése áll, amely egyre nagyobb jelentőséggel bír a fiatalok számára.