Új dokumentumfilm: Ben Stiller családjának drága árat kellett fizetnie a sikerért.

Egy új filmben a sztár gyerekei vallanak arról, milyen sokat volt távol.

Ben Stiller neve sokak számára egyet jelent a Zoolander őrült divatmodelljével, a Trópusi vihar extravagáns rendezőjével, vagy éppen a Vejedre ütök imádnivalóan ideges vőlegényével. Filmjeiben mindig olyan karaktereket formál meg, akik kicsit gyengék, de mégis rendkívül szerethetőek. Úgy tűnik, a való életben sem fél felfedni saját gyengeségeit, így a közönség számára még inkább átélhetővé válik a hiteles emberi oldal.

Stiller új dokumentumfilmje, a Stiller & Meara: Nothing Is Lost nagy visszhangot váltott ki, és az alkotásból sokat megtudhatunk Stiller magánemberi karakteréről is.

A The Hollywood Reporter a szezon legemberibb dokumentumfilmjeként említi azt az izgalmas alkotást, amelyben Ben Stiller nem csupán producer és rendező, hanem főszereplő is, aki saját családja történetébe ad betekintést. Stiller a szülei és saját életének, házasságának, valamint apaságának mélyebb rétegeit kutatja, feltárva azokat a gyakran fájdalmas mintázatokat, amelyek az ő generációját is formálták. A komikusból mára megkerülhetetlen hollywoodi szereplővé vált színész szülei, Jerry Stiller és Anne Meara szintén a szórakoztatóipar fénylő csillagai voltak, de a hírnévért megfizették az árát, ami a filmben is tükröződik.

A produkció mélyrehatóan vizsgálja a szülői és házastársi szerepek összetettségét, különös figyelmet fordítva arra, mit jelent mindez akkor, amikor a férj tökéletességre törekszik és munkájának rabjaként él, míg a feleség küzd a saját tehetsége kibontakoztatásával. Az őt sújtó édesanyja tragédiája és férje domináló jelenléte egyaránt nehezíti az önkifejezést, így a történet az identitás és a szerepek közötti feszültségeket tárja fel.

A dokumentumfilm Stiller számára váratlanul mélyen személyes élménnyé alakult. A rendező nem csupán a saját tapasztalatait osztotta meg, hanem szembesült gyermekeivel is: a 23 éves Ella és a 20 éves Quin őszinte vallomásai révén bepillantást nyerhetünk abba, milyen volt egy világsztár gyermekeként felnőni. Az őszinte beszélgetések során feltárultak az érzéseik, élményeik és a hírnév mögött rejlő kihívások, amelyek mindannyiuk életét formálták.

Quin a filmben megosztotta, hogy apja mindig elzárkózott, amikor nehézségek adódtak. "Baj esetén teljesen visszahúzódtál, és ettől minden közös pillanat elvesztette a könnyedségét" - mesélte. Szerinte apja annyi szerepet próbált egyszerre magára venni - legyen az rendező, színész, producer vagy író -, hogy az apai szerep a háttérbe szorult. Ella pedig még őszintébben fogalmazott:

Őszintén szólva, apu, nem is tudom felidézni azt az időszakot a gyerekkoromból, amikor itthon voltál.

Ben Stiller őszintén bevallotta, hogy rendkívül nehéz volt számára hallani ezeket a szavakat. Főleg azért, mert úgy érezte, mindent megpróbált a gyerekeiért. "Azt hittem, hogy jól csinálom – hétvégente mindig hazautaztam, különféle programokat szerveztem számukra. De most, amikor hallom őket kifejezni a gondolataikat, rájövök, hogy a felnőtté válásuk hasonlóan zajlott, mint az én gyerekkorom a szüleimmel. Ezt akkoriban egyszerűen nem vettem észre."

A színész később a Sunday Times-nak is bevallotta, hogy talán jobban elrontotta a dolgokat, mint a saját szülei. "A fiam azt mondta, az apaság sosem volt az első helyen nálam. És lehet, hogy igaza volt. Azt hittem, azzal, hogy dolgozom és pénzt keresek, jó apa vagyok, de közben elfelejtettem:

"A gyermekeid számára nem a karriered a lényeg, hanem az, hogy jelen vagy-e az életükben."

Stiller mostanra ráébredt, hogy gyerekei nem a hibáit, hanem a hiányát őrizték meg emlékeikben. "Azt hittem, ha sokat dolgozom, azzal jót teszek nekik. De a fiatal korban kialakított kötelékek pótolhatatlanok. Az érzelmi jelenlétet nem lehet néhány hétvége alatt visszahozni."

A család 2017-ben egy nehéz időszakon ment keresztül: Ben és felesége, Christine Taylor külön útra léptek, noha hivatalosan sosem váltak el. Ezt követően a pandémia rákényszerítette őket az együttlétre, ami váratlan változást hozott a kapcsolatukban. „Úgy érzem, hogy a szétválás volt a legjobb dolog, ami valaha történt velünk” – osztotta meg Stiller. – „Ma már nem tekintjük magától értetődőnek, hogy együtt vagyunk. Megtanultuk megbecsülni azt, amink van. A családunk nem tökéletes – de kié az?”

Napjainkban Ella és Quin más szemszögből tekintenek apjukra. Ella belevágott a színészet világába, és egyre többször látható Ben mellett a vörös szőnyegen, míg Quin inkább a háttérben marad, de szívélyes és támogató viszonyt ápol apjával.

Stiller bátran szembenéz a saját tévedéseivel, és nyitott arra, hogy tanuljon belőlük. "Nem az a lényeg, hogy hányszor hibázol, hanem az, hogy mennyire vagy kész arra, hogy helyrehozd őket. A család, bármennyire is összetett, az életünk egyedüli valódi középpontja."

Talán éppen ez a vallomás adja meg Ben Stiller igazi emberi arcát. Rávilágít arra, hogy a szülői szerep messze nem egy előre megírt forgatókönyv. Nincs benne hibátlan jelenet, csupán próbálkozások, feszültségek, szeretet és az örökös tanulás folyamata arról, hogyan válhatunk jobbá. Ha nem is ma, de holnap mindenképpen.

Számos szülő osztozik ezen a tapasztalaton. Ben Stiller története pedig arra tanít minket, hogy a saját hibáink beismerése képes megerősíteni a kötelékeinket.