Ferenc pápa harangja az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpontban különleges szimbolikával bír. Ez a harang nem csupán zenei hangzásával varázsolja el a látogatókat, hanem a közösség összetartozásának és a hit erejének megtestesítője is. Az alsóbodoki

Sokan és sokféle megközelítésben méltatják az elhunyt Szentatyánk, Ferenc pápa földi életútját, főpásztori és apostoli működését. Szinte valamennyi visszaemlékezés és méltatás közös nevezőjeként bukkant fel a Szentatya emberséges, szeretetteljes és közvetlen személyiségének leírása.

Amikor a világegyház vezető apostoli kormányzója által hozott egyházpolitikai és lelkipásztori intézkedésekről és tevékenységekről olvasunk, fontos, hogy ne feledkezzünk meg a Ferenc pápa által végzett munkának a felvidéki magyar közösségre gyakorolt hatásáról sem. E hatás egy szálon keresztül kapcsolódik hozzánk, amely Alsóbodokig, az Isten szolgája Esterházy János Zarándokközpontba vezet. Nem véletlen, hogy a központ hivatalos weboldalán kiemelt helyen szerepel az a nyilatkozat, amely a pápa eltávozása után került publikálásra, miszerint:

Az Esterházy János Zarándokközpont vezetősége mély szomorúsággal értesült Szentatyánk, Ferenc pápa eltávozásáról, aki:

- Hozzájárult, hogy megkezdődjön Esterházy János boldoggá avatásának folyamata,

- aki ennek kapcsán felruházta János testvérünket az "Isten szolgája" titulussal,

- aki 2018. június 7-én, nyilvános audiencia keretében fogadta az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont küldöttségét,

- aki megáldotta a Zarándokközpont 'E' hangzású nagyharangját,

- aki saját személyes ígéretet tett arra, hogy imáiban említést tesz a központ alapítójáról, Pauliszról.

Boldizsár, a keresztény hit és a hagyományok egyik kiemelkedő alakja, mindig is fontos szerepet játszott a közösség életében. Az ő története összefonódik Esterházy János, Isten szolgája boldoggá avatási folyamatával, amely nem csupán egyéni sors, hanem a hit által formált közösségi esemény is. Esterházy János, a XX. század egyik jelentős magyar katolikus politikai személyisége, aki életét a haza és a hit szolgálatának szentelte, ma már a keresztény értékek megtestesítőjeként él a köztudatban. Boldoggá avatási folyamata egy mélyen spirituális utazás, amely számos hívő számára inspirációt nyújt. A boldoggá avatás során nem csupán Esterházy életének eseményeit vizsgálják, hanem azt is, hogy miként hatott a hit gyakorlása a társadalmi és politikai környezetére. Boldizsár útja, aki a hitben és az emberek szolgálatában élt, párhuzamba állítható János életével, hiszen mindketten példázatok és iránytűk a nehéz időkben. E folyamat során a közösség tagjai aktívan részt vesznek, imádságaikkal és tanúságtételeikkel támogatva Esterházy János szentté avatását. A boldoggá avatás nem csupán egy formai elismerés, hanem az emberek szívében valódi változások forrása, amely összekapcsolja a múltat és a jelent, és megerősíti a hívők közösségét. Boldizsár és Esterházy János történetei tehát nem csupán egyéni sorsok, hanem a közös hit és a közösség erejének megjelenítői, amely továbbra is inspirálja a jövő generációit. A boldoggá avatási folyamat során mindenki megtapasztalhatja a hit és a szeretet erejét, amely átformálja az életünket és közösségünket.

Kérjük, hogy továbbra is álljon mellettünk, mint égi közbenjárónk!

A fenti állítások tényszerűségét érdemes néhány mondattal kiegészíteni. Amikor az Esterházy János Szülőföldjéért Alapítvány négy tagja (Paulisz Marián, Gyepes Lajos, Gyepes Patrik, Gyepes Zoltán) 2018 júniusában egy 170 kilós haranggal autójuk csomagtartójában elindult Rómába, Esterházy János boldoggá avatási perének elindítása még csak állom volt. A négy fiatalember, az akkor már súlyos beteg Paulisz Boldizsár talán utolsó kívánságát próbálta teljesíteni, azaz, Ferenc pápával megszenteltetni a Boldizsár által, családi összefogással kiöntetett, s az Esterházy János Zarándokközpont harangtornyába szánt 'E' hangú nagyharangot.

Az ötlet elsőre merésznek tűnt, és semmiféle biztosíték nem állt rendelkezésre arra, hogy valaha is megvalósulhat. A vatikáni magyar nagykövetség, amely közvetítést vállalt az ügyben, csupán annyit tudott tenni, hogy továbbítja az alsóbodokiak "jámbor szándékait" a vatikáni államtitkárság megfelelő osztályának. "Majd meglátjuk, milyen válasz érkezik" – tette hozzá, mintegy jelezve, hogy a továbbiakban az események alakulására kell várni.

A nagykövetség legértékesebb ajánlása az volt, hogy Rómába érdemes ellátogatni, amikor Ferenc pápa nyilvános audienciát tart a Szent Péter téren, hiszen ez a különleges alkalom igazi élményt nyújt a látogatóknak.

Nos, június 7-e valóban különleges nap volt. Ezen a napon érkezett meg az alsóbodokiak küldöttségének hírvivője, és ezzel egy időben a vatikáni hivatal is válaszolt a magyar nagykövetségnek. Az üzenetben Ferenc pápa kifejezte, hogy az audiencia hivatalos programja után örömmel találkozik az alsóbodokiakkal, és áldását adja a frissen hozott harangra. A nagy napra készülve a felvidékről érkezett, gyönyörű virágdekorációval díszített harangot a vatikáni nagykövetség diplomáciai autója szállította a Szent Péter térre, ahol a protokollszervezők már izgatottan várták az érkezését.

Az alábbi események kapcsán érdemes megemlíteni Paulisz Marián, az alsóbodoki küldöttség vezetőjének élménybeszámolóját: "Ez az élmény egy életre szóló lelki feltöltődést jelentett mindannyiunk számára. Amikor útnak indultunk, alig mertük remélni, hogy a szándékunk – amelyet az édesapám harangszentelés iránti kérésének szenteltünk – valóra válhat. Ám amikor megérkeztünk, meglepetten tapasztaltuk, hogy minden akadály eltűnt, és minden kapu megnyílt előttünk. Az a csodálatos érzés, amit akkor átéltünk, szavakkal kifejezhetetlen. Biztosan mondhatom, hogy számomra ez volt életem legszebb születésnapi ajándéka, hiszen egy nappal korábban, június 6-án ünnepeltem a születésnapomat."

A nyilvános audiencia hivatalos programja után a pápa a Szent Péter-bazilika bejáratánál felállított oltárhoz lépett, ahol a fogadalmi ajándékokat és tárgyakat helyezték el. A legjelentősebb közöttük a mi harangunk volt, így minket hagyott utoljára. Miután megáldotta az előző ajándékokat, a fotósok körében odalépett hozzánk. Készen álltunk egy rövid német nyelvű beszámolóra, amelyben összefoglaltuk a harang, a Zarándokközpont, Esterházy János és édesapánk legfontosabb vonatkozásait. Amikor ezt felolvastuk a Szentatyának, arra számítottunk, hogy megáldja a harangot, majd búcsút vesz tőlünk, és ezzel vége. Erre a viszonylag egyszerű forgatókönyvre készültünk, de a Szentatya meglepett minket: közel lépett hozzánk, kezet fogott velünk, és elkezdett kérdezősködni. Talán tíz kérdést is feltett, amelyek a harang történetére, konkrét szándékainkra, Esterházy Jánosra és édesapámra vonatkoztak.

Teljesen lenyűgözött minket, hogy milyen hihetetlenül felkészülten várta a találkozónkat. Annyira meglepő volt, hogy szinte zavarba jöttünk, amikor próbáltunk válaszolni a kérdéseire. Valószínűleg ő is észlelte ezt a kis feszültséget, hiszen derűs hangnemben, barátságosan és közvetlenül folytatta a beszélgetést velünk.

Hangjában igazi érdeklődés és figyelem tükröződött, ahogy próbálta enyhíteni bennünk a kezdeti izgalmat és feszültséget. Meglepetten tapasztaltuk, hogy kérdéseiből világosan kiderült, ismeri Esterházy János történetét és a vele járó nehéz társadalmi körülményeket. Emellett tisztában volt a mély hitével is. Arra buzdított bennünket, hogy jövőbeli terveinket Esterházy János példaértékű keresztényi magatartására alapozzuk.

Egy rövid időre betekintést nyújtottunk édesapánk súlyos egészségi állapotába, és kérésünkkel fordultunk a pápához: imádságát és áldását kértük nemcsak rá, hanem Esterházy János ügyére és a felvidéki magyarságra is. Kérésünket mély empátiával fogadta, és megígérte, hogy gondolatainkban velünk lesz. Örömmel fogadta édesapám, Esterházy János és a Zarándokközpont fényképét, amelyet ajándékként nyújtottunk át. A beszélgetés során, amely körülbelül 15-20 percet ölelt fel, hol német, hol angol nyelven váltogattuk a társalgást, ami a pápa zsúfolt időbeosztása mellett rendkívüli megtiszteltetést jelentett számunkra. A találkozó végén megáldotta a harangot és minket is, majd szívélyes búcsút vett tőlünk.

Talán ennek a barátságos légkörnek köszönhetően a rendezvény végén lehetőségünk nyílt arra, hogy gépkocsinkkal egészen a Szent Péter-bazilika bejáratáig hajtsunk. Itt pakolhattuk be a csomagtartónkba azt a harangot, amelyet a Szentatya már megszentelt. Az egyik szervező, aki már 30 éve dolgozik ezen a területen, elismerően megjegyezte, hogy a papamobilon kívül még sosem látott itt más autót. A különleges pillanatot természetesen megörökítettük egy fényképen is.

Hazatértem után azonnal felkerestem édesapámat a nyitrai kórházban, hogy megosszam vele a váratlan sikerem híreit. Ő örömmel és szívből jövő békével fogadta a beszámolómat, ami mélyen megérintett. Sajnos, egy hét elteltével búcsút kellett vennünk tőle. A Zarándokközpontban, az ő emlékére, először szólt meg a Ferenc pápa által megáldott 'E' hangon csendülő nagyharang, ezzel tisztelegve az emlékének.

A krakkói érsekség 1918 őszén benyújtotta kérvényét a római Szentszékhez Esterházy János boldoggá avatásának megkezdésére. Marek Jedraszewski érsek atya által aláírt kérelemre mindössze egy hónap elteltével érkezett a jóváhagyás, amely a Szentatya áldásával Esterházy Jánost az "Isten szolgája" címével tüntette ki.

Dr. Török Csaba teológus, egyetemi tanár, az esztergomi Nagyboldogasszony- és Szent Adalbert-főszékesegyház plébánosa emlékező írásában a következő szavakkal jellemezte Ferenc pápát:

"A legünnepélyesebb pillanatokban is képes volt észrevenni egy embert, egyetlenegyet, akihez úgy tudott odalépni, mintha arra a pár másodpercre csak ő létezett volna számára! Csak ő? Talán jobb így mondani: csak ők ketten. Nem véletlen, hogy a szegények, a peremre szorultak és kirekesztettek, az elesettek, a hatalom, a gazdagság és az erő centrumaitól legtávolabb élők, a migránsok és a leselejtezettek oly kedvesek voltak a Szentatya számára. Ők azok ugyanis, akiket mi, a többség, a mérvadók, a nivellálók nem akarunk észrevenni."

Nos ez a pár mondat tökéletesen visszaadja az alsóbodoki küldöttség Ferenc pápával való találkozásának lelkületét. Ugyanakkor megerősít bennünket abban a hitben is, hogy legyünk bármennyire is peremre szorított helyzetben, ahol elesett, kirekesztett vagy akár leselejtezett állapotban érezhetjük magunkat, teljesen mégsem maradunk magunkra, hanem magunkon tudhatjuk annak az irgalmas Jézusnak a tekintetét, akinek méltó apostolaként élt, imádkozott és tevékenykedett a megboldogult Szentatya, Ferenc pápa is. Elhunytának napjától érte is szól immár az alsóbodoki Esterházy János Zarándokközpont 'E' hangú nagyharangja.