Európa nem nyugszik meg.

A szövegek többségének megformáltsága egyrészt a mítoszok, másrészt a történelemkönyvek, harmadrészt egyes magánszövegek (mint a feljegyzés vagy a vázlat) narratív megoldásaira, retorikájára utal, másik részük a mitológia vagy a történelem személyiségeinek maszkjában szól az eseményekről. Egy-egy "nem-vers" a mitológia vagy az európai történelem egyes mozzanatait villantja fel, amelyhez analogikusan egy másik - mitológiai vagy történeti, múltbeli vagy kortárs - elemet kapcsol. Az analógia - mint a szonettmandala centrális fókusza - a mítosz tapasztalatát eti­kai, történet- és morálfilozófiai, társadalomkritikai összefüggésekbe rendezi, így az egyesről az általánosra, az egyéniről a globálisra helyezi a hangsúlyt. A kiemelt motívumok láncolata Europé és Európa történetét egy közös szálra felfűzhető folyamatként teszi elgondolhatóvá, és a genezistől a vég lehetősége felé, az aktív, cselekvő, történelmet megélő és formáló ember lehetséges eltűnéséig vezeti.

A fülszöveg Robert Lowell Történelem című verseskötetét nevezi meg előzményként, Tőzsér könyvének szemlélete azonban illeszkedik Francis Fukuyama A történelem vége és az utolsó ember című munkájához is, ahol a történelem dinamizmusát a tudás, a technikai fejlődés jelenléte biztosítja, amely egyrészt az ember vágyainak, kényelmének teljesítését (a gazdasági innovációt), másrészt a közösségek és benne az ember védelmét (a háború eshetőségével való szembenézés lehetőségét) biztosítja. Az eredettörténetet újraíró, Zeusz három ajándéka című szövegben a hatalom, a javak és a tudás hármassága a mitológiai motívumok kortárs párhuzamával teremtődik meg. Europé az őt elrabló Zeusztól Taloszt, a bronzembert kapja ajándékba (mint védelmezőt), egy vadászkutyát (amely mindig eléri a zsákmányt), valamint egy gerelyt (amely mindig célba ér), azaz: "Tankot, anyagbeszerző furgont, s ön- / magát célra irányító rakétát, mondanánk ma. S / honnan a mára mesterséges intelligenciává "ne- / mesedett" európai fortély, ráció? Ez Europénak / sajátja volt, a kalmár Föníciából hozta magával." (8.) A Hold-euró (9.) pedig asszociatív módon illeszti egymás mellé a mitológia ("hold-arcú királylány"), a történelem-kultúrtörténet (Európa mint földrész), valamint a társadalomtörténet (a közös európai pénznem) kontextusait.

Ez a logika - a mítosz és a múlt elemeinek átfordítása a mai társadalom működési mechanizmusait leíró rendszerbe - jellemzi a kötet darabjainak mindegyikét, így Európa története a hatalmi harcok, a presztízsért és anyagi javakért való küzdelmek sorozataként tűnik fel. A thébai mondakör, Athén és Spárta, a "harminc zsarnok", Trója pusztulása, Caesar hódításai, a kereszténység, a reformáció, a török uralom, a világháborúk, az atombomba, valamint a tudásszerkezeteknek a változása (Palamédésztől Püthagoraszon és Szókratészen, a világvallásokon át a Nietzsche, Darwin és Bismarck nevével kódolható világ- és létértelmezésig) párhuzamos fejlődési folyamat, amelyben az ember mint vággyal (a platóni "thümosz" minőségével kapcsolatba hozható "fölindulásokkal" [11.]) teli és gondolkodó (a tudását a célok elérése érdekében felhasználó) lény tűnik fel, így válik aktív részesévé a világtörténelemnek. A szerepversek ezt a cselekvő attitűdöt érzékeltetik: például a Iuvenalis, Tiziano vagy Palamédész maszkjából megszólaló szövegek az emberi döntéshelyzetekre és életstratégiákra (beleértve a hivatás kódjait is) reagálnak, az Europé-Európa szemszögéből vázolt teheráni és jaltai konferencia három szereplője, Churchill, Roosevelt és Sztálin pedig egyszerre tűnik fel esendő emberként és a történelemben ciklikusan visszatérő, a társadalmi fejlődést motiváló hatalom megtestesítőjeként. Tőzsér Európájának történetét ugyanis a hadvezérek és a tudósok, művészek együttesen alakítják, teszik értelmezhetővé: "a forradalom- / hoz kell egy király s néhány fanatikus költő à la Petőfi vagy Lamartine." (41.)

A kötet záróversei intertextuális utalások révén izgalmas játékba hozzák a globalizáció és civilizáció szorongásait, amelyek szoros kapcsolatban állnak a környezet kihasználásával és a kultúra fogyasztói társadalomban történő funkcióváltásával. A „Csodás kékség” című vers 2021-ben Nietzsche, Kant és Hölderlin gondolatait idézve reflektál az iskolai erőszak morális dilemmáira és az azt keretező modern világra. A „Hold-romantika vége” című rész Michel Deguy versére támaszkodva, amely a Holdat koponyaként ábrázolja, valamint a Holdra szállás aktusát felidézve, a tudomány szempontjából megjelenő égitest mítoszának és poétikájának lebontását hirdeti. Az „Europé földjéből Átok földje” című szakasz pedig T. S. Eliot műve és a Parsifal-motívum inspirálta víziót fest, amelyben a technikai fejlődés (a kőbaltától a gombafelhőig) radikális átalakulásokat hoz a társadalmak és a természet arculatában, valamint a tudás, a Szent Grál feledéséhez vezet.