Valaha, egy távoli időszakban, számos csapat képviselte Maros megyét a C osztályban.
Miután felmerült annak a lehetősége, hogy Maros megye a következő idényben csapat nélkül marad a harmadosztályban (hiszen a Szászrégeni CSM Avântul már kiesett, az alsóházi rájátszást megnyerő ACS Marosvásárhely jövője pedig anyagi nehézségekkel néz szembe, míg az ASA, amely a télen még közös terveket szőtt a vásárhelyiekkel, a múlt héten bejelentette, hogy az Unirea 2018 Nyárádtő helyén a 2. ligában fog szerepelni nyártól), alaposan áttekintettük Maros megye múltbeli helyzetét a harmadosztályú csapatok szempontjából. Így feltérképeztük, hogy a különböző települések hogyan képviseltették magukat az országos bajnokság legalsó szintjén, amely a szövetségi szervezés keretein belül zajlik.
A sportbarátok jól emlékezhetnek rá: Maros megyében Marosvásárhelyen kívül Szászrégennek, Dicsőszentmártonnak, Marosludasnak, Radnótnak és Szovátának is évekig volt C osztályos labdarúgócsapata, főleg a rendszerváltás előtti években. Szászrégen több alkalommal két-három együttessel is képviseltette magát az ország harmadik vonalában, viszont kevesen tudják, hogy két segesvári alakulat két alkalommal is egy időben volt C osztályos, a Nagy-Küküllő menti városnak ugyanakkor 30 évig harmadosztályú labdarúgó együttese volt. Megyénkből Marosvásárhelynek volt egyidejűleg a legtöbb csapata a harmadik vonalban.
A segesvári labdarúgás már az 1926-1927-es bajnoki idényben felkeltette a figyelmet, amikor a város akkori csapata, a Vulturii, többször is elutazott a megyeszékhelyre, barátságos mérkőzéseket vívva a CS Mureșul, az MSE és az MTE gárdáival. A Vulturii örökségét idővel a CFR vette át a helyi színtéren, amely az 1936-1937-es bajnoki évad során először lépett a C osztály világába. Ekkor indult el az új, földrajzi alapú ligák rendszere, amely az Északi, Déli, Nyugati, Központi és Keleti csoportokban szervezte meg a csapatokat. A Segesvári CFR a Központi csoportban debütált, ahol a 9. helyet zárta az idényt, megelőzve a Balázsfalvi CS-t és a Nagyszebeni SS-t. Azonban a csoportgyőztesek, mint a Dicsőszentmártoni Patria és a Talmácsi Fraternitas, valamint a Medgyesi Sparta és más sikeres csapatok, nem hagyták őket a közelükben. A következő évben a CFR a 8. helyen végzett, de a Románia-kupa legjobb 16 közé jutásáért folytatott küzdelemben csalódást okozott, amikor a Kolozsvári Victoria ellen 6-2-es vereséget szenvedett el. Ezen események nemcsak a csapat történetét formálták, hanem a segesvári labdarúgás jövőjét is meghatározták.
Az 1946-1947-es labdarúgóidényben történt meg először, hogy Segesvárnak két csapata is volt a C osztályban: a CFR-nek - amely 7. lett a záróforduló utáni tabellán -, közvetlen ellenfele volt a szintén helyi CSM, amely végül a negyedik helyen zárt, és a Románia-kupában a tizenhatoddöntőben a Kolozsvári CFR ellen maradt alul 2-0-ra. Egy év múlva a helyi CSM a harmadik helyen végzett a C osztályban, viszont az 1962-1963-as idényben a brassói regionális bajnokságba beiratkozott Segesvári Faianța bajnok lett, így felkerült a C osztályba, ahol hat idényt töltött: egy negyedik, egy ötödik, egy tizedik, egy tizenegyedik és egy tizenkettedik hely volt a tarsolyában, majd az 1968-1969-es idényben, már a CFR-vel egyesülve, a 14. lett, így visszakerült a megyei bajnokságba.
Egy év elteltével a marosvásárhelyi Viitorul csapata diadalt aratott a 16 csapatos megyei bajnokságban, megelőzve olyan klubokat, mint a szászrégeni Oțelul (6. hely), a marosvásárhelyi Lemnarul (8. hely), a Cukorgyár (10. hely), a Dermagant (11. hely), valamint a helyi Gloria (13. hely). A Mureșul Készruhagyár (14. hely) és a Ciocanul (15. hely) csapatok sajnos a kiesés sorsára jutottak. A Viitorul nem állt meg itt, hiszen a C osztályba való feljutásért rendezett selejtezőn felülmúlta a brassói ICIM csapatát, így újabb fontos lépést tett a fejlődés felé.
Az 1969-1970-es idénytől kezdve Segesvár 20 éven át a labdarúgás harmadik vonalának színpadán szerepelt, és az 1975-1976-os szezontól kezdődően a Metalul név alatt folytatta pályafutását.
Fennállása legjobb eredményét a C osztályban az 1977-1978-as idényben érte el, amikor az alakulat ezüstérmes lett. Abban az évben csoportbeli ellenfele volt a többi közt a marosludasi Mureșul, a dicsőszentmártoni Sticla, a szászrégeni Avântul és Oțelul is. Ugyanennek az idénynek a végén a megyei bajnokságot az idővel újjáalakult segesvári Faianța nyerte meg, amely a C osztályba való selejtezős párharcban a Vișinul Sajómagyarós csapatát múlta felül 4-1-re (4-0, 0-1). Így a következő, 1979-1980-as idényben újra két csapattal volt jelen Segesvár a C osztályban (a Metalul 4., míg a Faianța a 16. lett, mindössze 9 pontot teljesítve, így utóbbi búcsút mondhatott a csoportnak a bajnokság végén.
Érdekes tény, hogy az 1982-1983-as szezonban a helyi Nicovala vállalat támogatásával működő Metalul csapata a bajnokságban a negyedik helyet szerezte meg. Ugyanakkor a Románia-kupában a legjobb 32 között búcsúztak, amikor a Temesvári Politehnica csapatával mérkőztek meg, és 0-2-es vereséget szenvedtek el. Az együttes legutóbb az 1989-1990-es idényben játszott a C osztályban, ahol a 15. helyen zárt. Ezt követően visszakerültek a megyei bajnokságba, amelyet egy év múlva megnyertek, de sajnos a kettős osztályozó mérkőzésen alulmaradtak a tordai Sticla Arieșullal szemben.
A hetvenes és nyolcvanas években a Metalul és a Faianța csapatai a Románia-kupában, valamint a formaellenőrző mérkőzéseken olyan neves vetélytársakkal mérkőztek, mint a Dinamo, az FC Argeș, a petrozsényi Jiul, a Sportul Studențesc, az FC Nagybánya vagy az AS Armata. A segesvári szurkolók – akik hazai összecsapásokon átlagosan 2000-3000 fős tömeget alkottak – felejthetetlen élményben részesülhettek, hiszen a pályán láthatták a labdarúgás igazi klasszikusait, mint Dobrin, Nagy Miki, Rotariu, Șunda, Bozeșan, Cazan, Coraș, Hagi, Moraru, Cămătaru és Kávai, akik mind a kedvenc csapatuk ellen küzdöttek.
Az 1986-1987-es szezon különleges mérföldkő volt Maros megye labdarúgásában, hiszen ekkor indult el a C osztályban a legtöbb, összesen 7 csapat. Ezen csapatok a 11. csoportban szerepeltek, ahol a segesvári Metalul mellett a Fazakas Árpád és Dorin Naste által irányított Elektromaros is helyet kapott, amely a csoportgyőztesként emelkedett ki az Avântul előtt. A mezőnyben ott volt még a Metalotehnica, a marosludasi Mureșul, valamint a szászrégeni Metalul és Oțelul is. Érdekes, hogy ez volt az első alkalom, amikor a hegedűk városából három csapat is részt vett egy időben a C osztály küzdelmeiben! Továbbá, a csoportban olyan ellenfelek is megjelentek, mint a gyergyószentmiklósi Viitorul, a székelykeresztúri Unirea és a székelyudvarhelyi Progresul, így igazán színes és izgalmas idénynek lehettünk tanúi.
Az 1987-1988-as bajnoki évadban szintén hét Maros megyei csapat volt tagja a C osztály XI. csoportjának: a segesvári Metalul mellett a Marosvásárhelyi Metalotehnica, a marosludasi Mureșul, a szovátai Medve-tó, valamint a három szászrégeni alakulat, az Avântul, a Metalul és az Oțelul! Az Elektromaros hiányában - amely már újdonsült B osztályos volt -, a csoportot a Hajnal Gyuszit is soraiban tudó Avântul nyerte meg (77-22-es gólkülönbséggel, 66 pontot teljesítve).
Az 1989-1990-es bajnoki szezon különös fordulatokat hozott, amikor a sors és a sportági szövetség szeszélye következtében a Maros megyei C osztályú csapatok a Moldva-orientált II. csoportba kerültek. Hat maros megyei együttes, köztük a segesvári Metalul, a Metalotehnica, a marosludasi Mureșul, valamint a szászrégeni Avântul, Metalul és Oțelul (ez már a harmadik alkalom, hogy Szászrégent három csapat képviselte a C osztályban!) küzdöttek a dobogós helyezésekért. Az izgalmas verseny során olyan riválisokkal kellett megmérkőzniük, mint a csíkszeredai Rapid, a székelyudvarhelyi Progresul, a székelykeresztúri Unirea, a gyergyószentmiklósi Jövő és a maroshévízi Mureșul. A bajnokság végén a segesvári Metalul és a szászrégeni Oțelul sajnos búcsúzni kényszerült a C osztálytól, míg Maros megye bajnoka a radnóti Energia lett, megelőzve a marosvásárhelyi IRA-t.
