Itt a lehetőség, hogy felfedezd a közös gyökereinket! Egy vérből valók vagyunk – nézd meg ezt a különleges videót és galériát, amely tükrözi az összetartozásunk erejét!
A határokon túl élő magyarok is elválaszthatatlan részei a nemzetünknek. 2010. május 31-én a Magyar Országgyűlés hivatalosan is a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította június 4-ét, emlékezve a trianoni békediktátum aláírásának tragikus eseményére, amely az első világháborút követően történt.
A Trianoni Békeszerződés, amely az első világháborút követően került aláírásra, drámai változásokat hozott Magyarország számára. Az ország területének és lakosságának körülbelül kétharmadát elveszítette: a korábban 320 ezer négyzetkilométernyi, húszmilliós népességű állam helyett csupán 90 ezer négyzetkilométeres és hétmilliós lakosságú terület maradt. A Magyar Királyság termőföldjeinek 61%-a, a faállomány 88%-a, a vasúti infrastruktúra 62%-a, az országutak 64%-a, az ipari üzemek 55%-a, valamint a pénzügyi intézmények 67%-a került más országokhoz, ami jelentősen megnehezítette Magyarország gazdasági fejlődését hosszú éveken át. A határokon túli magyar közösségek életét a szétszakítottság és a megpróbáltatások jellemezték. A Nemzeti Összetartozás Napja pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy emlékezzünk mindarra, amit elveszítettünk, és megőrizzük a kapcsolatot a határokon túl élő testvéreinkkel.
A Nemzeti Összetartozás Napja Szekszárdon: egy különleges alkalom, amikor a város lakói együtt ünneplik a magyarság összetartozását. Az esemény során a közösség tagjai megemlékeznek a történelmi eseményekről, amelyek összekötik a magyarokat, függetlenül attól, hogy hol élnek a világban. Szekszárd szívében különféle programok várják az érdeklődőket: hagyományőrző előadások, művészeti bemutatók és közös főzés, amely során a helyi ízeket is megismerhetjük. A nap célja, hogy erősítse a közösség szellemét és a nemzeti identitást, miközben teret ad a kultúra és a hagyományok ápolásának. Az ünnepség végén közösen eléneklik a nemzeti éneket, amely még inkább összekovácsolja a résztvevőket.
A Szekszárdi ünnepség keretében Töttős Gábor, a Tolna Vármegyei SZC Hunyadi Mátyás Vendéglátó és Turisztikai Technikum és Szakképző Iskola megbízott igazgatója, mélyen elgondolkodtató beszédet mondott. Szavai a magyarság tragédiáit idézték fel: „A számok, a veszteségek, a négyzetkilométerek és az emberek milliói, akik elszakadtak az anyaföldtől, mind-mind tanúskodnak arról, hogy mekkora csapás érte népünket. Ma tiszteletadásra gyűltünk össze, nem csupán az öröm ünneplésére” – hangsúlyozta az igazgató. Beszédében Márai Sándor életét állította példaként, akinek sorsa szorosan összefonódott a magyarság történetével. Töttős Gábor felidézte, hogy Márai hatéves volt, amikor Rákóczi hamvait újratemették a Szent Erzsébet Dómban, majd a Trianon utáni időszakban szembesült azzal a fájdalmas valósággal, hogy szeretett városa már nem tekinthető magyar földnek. „Ekkor a városban a magyarság aránya 75 százalék volt, ma viszont csupán 2,5 százalék” – mondta. Az igazgató felhívta a figyelmet arra is, hogy a város nevét megváltoztatták és elcsatolták, így a magyarságnak már nem volt jó itt élni. Márai zsidó származású felesége is súlyos megpróbáltatásokon ment keresztül, és végül az a fájdalmas helyzet állt elő, hogy unokái már nem tudják olvasni nagyapjuk munkásságának alapvető gondolatait, mivel nem beszélik a nyelvet. Töttős Gábor zárásként kiemelte, hogy Márai sosem tudott elszakadni szeretett városától, és megmaradt kassainak egy olyan világban, ahol már nem volt helye az ilyen érzéseknek.
Trianon kapcsán gyakran felmerül a kérdés, ki volt a felelős a tragédiáért, de ez a vita már nem segít sem a határon túli magyaroknak, sem a kialakult helyzet javításán. Hazaszeretetet erőszakkal nem lehet kényszeríteni – mondta Töttős Gábor. Ugyanakkor, ha megemlékezünk hőseinkről és a történelmünkről, ha felelevenítjük a számunkra fontos tájakat és azokat az eseményeket, amelyek alakítják életünket, ráébredünk, hogy ezek a pillanatok a haza életének szerves részei. Nem szabad a múltba ragadnunk, de emlékezni kell rá, miközben a jelenben élünk. Fontos, hogy reálisan értékeljük a helyzetünket, és tudjuk, mikor és mit kell tennünk. Feladatunk, hogy megőrizzük magyarságunkat és átadjuk a következő generációknak – zárta gondolatait Töttős Gábor.
