Egy hónapig éltem vegán életmódot, és most szeretném megosztani veletek, mi az, amit érdemes elkerülni, ha hasonló útra lépnétek!

Felfedezés született: a fagyasztott zöldségek és gyümölcsök vitaminértéke gyakran meghaladja a friss változatokét! (x)

Három évvel ezelőtt kezdtem el először a Veganuárt, és az egész csak a kíváncsiságomnak volt köszönhető. Egy hirdetés akadt a szemem elé épp egy olyan időszakban, amikor valami újra vágytam; úgy éreztem, jól jönne egy kis frissítés az életembe. A következő évben már céltudatosan vágtam bele, hogy legyen valami, ami lendületet ad az év kezdetének, ami valóban berobban az új lehetőségek világába. Már az első sikeres cél teljesítése is óriási motivációt adott, főleg, amikor úgy éreztem, hogy egyfajta "tisztító kúrán" megyek keresztül. A vegán életmódba való merülés nem kis bátorságot igényelt, és bár végigcsináltam, utólag beláttam, hogy jobban fel kellett volna készülnöm. Aztán elérkezett 2024. december 31-e, és bár reménykedtem, hogy minden tudásom birtokában vághatok neki a hónapos kihívásnak...

Természetesen nem jött össze, mert olyan sok csirkesalátát készítettem a szilveszteri bulira, hogy azt még két napig ehettem - mert hát a pazarlás nem a legjobb barátom. De ígéret szép szó, ahány nappal később kezdtem, annyival is tovább tartott nálam a vegán hónap, ami harmadik nekifutásra elég ígéretesen indult, de így is voltak azért buktatói.

Hiába vásároltam be azokból a dolgokból, amikről tudtam, hogy szükségem lehet rájuk bármikor - köztük tofu, lencse, bab, rizs és jó pár karton növényi tej -, így is minden főzésnél kiderült, hogy valami már megint hiányzik. Ezt annak tudom be, hogy néha elég szétszórt tudok lenni, főleg akkor, ha éhesen megyek be a boltba. Ekkor ugyanis két véglet mutatkozik meg: vagy beledobálok mindenféle olyan terméket a kosaramba, amiről azt hiszem, hogy kelleni fog majd egyszer egy szép napon, vagy üres kézzel távozom, mert azt gondolom, mindent csak az akkori éhségem miatt akarok megvenni. Éhesnek pedig sajnos elég sokszor éreztem magam, aminek meg is lett a bűnbakja. Nem vittem be elegendő mennyiségű fehérjét. Miért? Mert nem voltam tisztában a makrókkal.

Ebből fakad az első és leglényegesebb tanulság, amit mindenkinek érdemes észben tartania, mielőtt bármilyen életmódváltásba belefogna: elengedhetetlen tudnunk, hogy pontosan mennyi az annyi. Vagyis hány szénhidrátot, zsírt és fehérjét juttatunk a szervezetünkbe, hiszen a makrotápanyagok megfelelő arányú bevitele kulcsfontosságú a testi jólétünk szempontjából. Csak így tudunk igazán jól működni. Én magam ott hibáztam, hogy a menü megtervezése során nem figyeltem eléggé a számokra, és nem gondoskodtam róla, hogy minden tápanyagból megfelelő mennyiség kerüljön a tányéromra. Pedig aktívan sportolok, és a fehérje az egyik legfontosabb építőelem a szervezet számára.

Örömmel osztom meg veletek ezt a nagyszerű hírt, különösen azok számára, akik hozzám hasonlóan hajlamosak eltévedni a táplálkozás útvesztőjében: nem szükséges mindig dietetikushoz fordulni, hiszen manapság már számos, kifejezetten erre a célra megalkotott alkalmazás áll rendelkezésünkre, amelyek jelentősen megkönnyíthetik az életünket. Legközelebb én is belevágok ezek használatába!

A másik tévedésem az volt, hogy túlságosan szigorúan próbáltam venni ezt a hónapot. Például, amikor édesanyámmal részt vettünk egy rendezvényen, több mint egy órán át nézelődtem az ételkínálatban, mire végre rátaláltunk egy olyan helyre, ahol én is tudtam enni. Eldönthettem volna, hogy egy alkalommal elengedem a kihívást, de amikor legközelebb hasonló helyzetbe kerültem, és így tettem, bűntudat gyötört, és egész nap azzal kínoztam magam, hogy egyszer nem tartottam be a "szabályokat".

Bármennyire is nehéznek tűnik a kihívás, és bármennyire is ambiciózusak vagyunk az életmódváltás terén, elengedhetetlen, hogy megengedjük magunknak a tévedéseket! Ez kulcsfontosságú, mert éppen a hibákon keresztül tanulhatunk a legtöbbet, míg a túlzott önfegyelem csak hátráltathat minket. Ne tekintsük kudarcoknak a nehéz pillanatokat! Vannak, akiknek bizonyos ételekhez való ragaszkodása nehezebb, de minél inkább vágyunk rájuk, annál nehezebb lesz elengedni őket.

Bár fontos, hogy legyen kitartásunk és következetesek maradjunk, az sem mindegy, hogy milyen áron. Én például hamar észrevettem magamon, hogy állandóan fáradtnak érzem magam, és többször rám tört a farkaséhség. Eleinte azt gondoltam, hogy csak az átállás miatt van, hiszen minden új étrend bevezetése járhat némi kellemetlenséggel, de később rájöttem, hogy a problémát az én hibáim okozták. Nemcsak a makróimmal álltam hadilábon, hanem a kalóriákkal is, a növényi alapú étrend ugyanis sokszor alacsonyabb energiatartalmú ételeket jelent, és ha valaki nem ügyel arra, hogy elegendő hüvelyest, gabonát és egészséges zsírokat fogyasszon, akkor annak meg is lesz az eredménye. Meg is lett.

A tanulság itt világos: ha a testünk folyamatosan figyelmeztet minket – legyen szó kimerültségről, gyengeségről vagy éppen fejfájásról –, fontos, hogy alaposan átgondoljuk, vajon a táplálkozásunk valóban kielégíti-e a szükségleteinket. Ne feledjük, hogy a menünket bármikor átformálhatjuk, így mindig jobban igazíthatjuk az étkezéseinket a testünk igényeihez.

Három év, három teljesített kihívás, és három hatalmas tanulság. Minden egyes évben akadtak nehézségek, de egy dolgot bátran állíthatok: minden alkalommal egyre könnyebb lett az út, nem csupán azért, mert egyre több receptet ismerek, vagy mert a következő alkalommal jobban felkészülök, hanem mert egyre inkább megtanulom elengedni a tökéletesség keresését. E felismerés birtokában itt hagyom magamnak és mindenkinek az alábbi útravalót: