Egy eddig rejtve maradt jelentés napvilágot látott, amely szerint Magyarország felszíni és felszín alatti vizei is szennyezett a glifozát herbiciddel.

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) 2019-ben felmérette a magyarországi vizek glifozát-szennyezettségét: az eredmények szerint a vizsgált talajvíz-minták 14 százalékában volt jelen a gyomirtó vegyület és bomlásterméke (amino-metil-foszforsav, AMPA) - írja az Átlátszó.

Az oknyomozó portál keretein belül közérdekű adatigénylést nyújtott be, amelynek révén hozzájutott az országos felmérés eredményeit összegző vizsgálati anyaghoz. A még nem nyilvános vízügyi jelentés alapján, amelyet az OVF megbízott kutatói készítettek, 1700 felszíni és 1200 felszín alatti vízmintát elemeztek az ország teljes területén. Az elemzés során kiderült, hogy a vizsgált minták 2,5 százaléka a megengedett határértéket meghaladó koncentrációban tartalmazott gyomirtó szert.

A jelentés alapján a pozitív eredmények főként az intenzív mezőgazdasági tevékenység által érintett területekről származnak, és az ország minden régiójában előfordulnak. Különösen érdekes, hogy a Balaton-felvidéken, a mezőgazdasági övezeteken kívül található forrásvizekben is kimutatták, hogy a határértéket meghaladó koncentrációk vannak jelen, sőt, ezek a szintek a kétszeresét is elérik.

A kutatók megfogalmazása alapján "megdöbbentő tény", hogy a vízművek által üzemeltetett, 130-160 méter mély kutakban a határérték többszörösét mérték.

A talaj és a felszín alatti vizek esetében jelenleg nincs olyan, kifejezetten a glifozátra vonatkozó határérték, amelyet Magyarországon vagy az EU területén elfogadtak volna; az uniós javaslat kidolgozása folyamatban van. Ennek következtében a kutatók az általánosan a növényvédő szerekre vonatkozó szennyezettségi határértékeket használják referenciaértékként. Fontos megjegyezni, hogy ez nem egészségügyi határértéket jelent, hanem azt a szennyezőanyag-koncentrációt, amelynél az adott felszín alatti víz már szennyezettnek minősül. Ezt a megközelítést figyelembe véve a vízi ökoszisztémák szükségleteit és az ivóvíz minőségi előállításához szükséges követelményeket is szem előtt tartják.

A folyókból és tavakból gyűjtött minták körülbelül háromnegyede glifozátot mutatott ki, míg a vizsgált víztestek közel felében a koncentrációk meghaladták a megengedett határértékeket.

Az Átlátszó szerint "a szakértők azt is megállapították, hogy - a szakirodalmi adatokkal ellentétben - a glifozát nem bomlott le teljes mértékben egy év alatt a talajban az intenzív mezőgazdasági területeken". A portál kérdésére az Országos Vízügyi Főigazgatóság azt válaszolta, hogy a "vizsgálat óta megkezdődött a következő országos felmérés tervezése, melynek programjába a glifozát és az AMPA is bekerült".

Korábban megírtuk, hogy az Oregoni Egyetem átfogó, a z Egyesült Államok legjelentősebb növénytermesztő régióiban végzett - a PNAS folyóiratban január közepén publikált - kutatása szerint az 1990 utáni évtizedekben az USA agrárállamaiban az átlagosnál korábban és alacsonyabb születési súllyal jöttek a világra a csecsemők, akiknél ezért később is magas maradt a fertőző betegségek, illetve a megkésett fejlődést kísérő tanulási zavarok kialakulásának kockázata.

Az Oregoni Egyetem kutatói olyan agrárrégiókat céloztak meg, ahol az amerikai Monsanto vegyszergyára által 1970-ben kifejlesztett, és 1974-től globálisan elérhetővé tett "gyenge szerves sav" ökotoxikológiai hatásait tanulmányozták. Ezek a területek a legnagyobb mértékben érintettek a szóban forgó hatóanyaggal, mivel az 1990-es évek eleje óta itt ültetik a vállalat genetikailag módosított növényeit, köztük a glifozátrezisztens kukorica-, gyapot- és szójafajtákat.

A mezőgazdaságban és a kertészetben világszerte használt különböző márkák alatt forgalmazott vegyületet 2015-ben az ENSZ rákkutatási ügynöksége, az IARC a "valószínűleg rákkeltő az emberek számára" kategóriába sorolta. Ennek ellenére az Environmental Sciences Europe című folyóiratban megjelent átfogó kutatás szerint a laboratóriumi vizsgálatok az utóbbi években főként a hatóanyagnak való közvetlen kitettség hatásaira összpontosítottak.

A 2017 óta tartó, glifozátháború sújtotta Európában egyre aggasztóbb adatok látnak napvilágot. Kutatások kimutatták, hogy a gyomirtó szert használó mezőgazdasági gyakorlatok jelentős károkat okoznak a méhek bélflórájában, és gyengítik immunrendszerüket, ami hozzájárulhat a méhpopulációk drámai csökkenéséhez. Egy magyar tanulmány is megerősítette, hogy a glifozát fokozza egy különösen veszélyes szuperbaktérium antibiotikumrezisztenciáját, ezzel újabb kihívások elé állítva az orvostudományt. Továbbá, az Európai Unió által végzett széleskörű agrár-környezetvédelmi kutatás rávilágított arra, hogy a kontinens mezőgazdasági területeinek 45 százaléka glifozáttal vagy annak bomlástermékeivel szennyezett, ami komoly fenyegetést jelent a környezetre és az élelmiszerbiztonságra.

A legfrissebb eredmények azt mutatják, hogy a glifozáttartalmú szerek nem szándékolt mellékhatásai a talajlakó mikroorganizmusoktól a gyűrűsférgeken, rovarokon és puhatestűeken át a kétéltűeket, hüllőket, madarakat és emlősöket is magában foglaló gerincesekig a teljes faunát érintik. Az élettani hatások egyik kiváltó mechanizmusa az oxidatív stressz, ami negatív hatással van a biokémiai paraméterekre.

A DNS-károsodásokon túl a glifozát és bomlástermékei hosszú távú fiziológiai, viselkedési és ökológiai problémákat okoznak. A kutatások gyakran figyelmen kívül hagyják azt a mezőgazdasági gyakorlatot, hogy a gyomirtókat egy tenyészidőszakon belül többször, akár két-három alkalommal is alkalmazzák. Ez különösen aggasztó, mivel a glifozátok más növényvédő szerek és agrokémiai anyagokkal való kölcsönhatásban fokozottan hatással vannak az adott ökoszisztémák egészséges működésére. Emellett a gyomirtókban fellelhető szennyeződések, mint például az arzén, króm vagy kobalt, további környezeti és élelmiszerbiztonsági kockázatokat hordoznak magukban. Ezek a hatások különösen aggasztóak, mivel a glifozátok világszerte elterjedtek, és kölcsönhatásba lépnek más szennyező anyagokkal, valamint környezeti stresszorokkal.