Íme egy egyedi változat: "A hatalmas majom már csak döglődik - 12 kedvenc magyar nóta az öregedés témájában."

Október elseje az idősek világnapja, és ennek örömére felfedeztük a hazai popzene rejtett kincseit, amelyek a múlt emlékeit idézik.

Heilig Gábor vadnyugati környezetben énekli meg a férfiember vénülését a nevessünk magunkon jelszó jegyében. Nem feltétlenül olyan dal, amit időre időre újrahallgatnánk, de még mindig kedvesebb ezt elküldeni öregededő cimboránk születésnapjára, mint egy Prostamol Uno-reklámot.

Sajnos már semmim sem olyan, mint régen.

Csak annyira tudok eljutni, hogy a szükségleteimet elégítsem ki, ahogy éppen adódik.

Hofi Gézán minden körülmények között nevetni szokás, ez viszont egy szívbemarkoló dal a megváltozott világról, amelyben ő már csaholni nem, csak vonyítani tud. Az ezredforduló után, két évvel a halála előtt jelent meg, ezzel búcsúztatta Göncz Árpád köztársasági elnököt is a leköszönése alkalmából rendezett ünnepségen.

Ti, az idő vasfoga által megviselt vadászebek,

Csont helyett a kamatadó-rendelet érkezett, mintha csak egy váratlan fordulatot hozott volna a sors.

Az öregedés témáját érintve, Szántó Faszi egy melankolikus dallal reflektál a csökkenő szexuális vágy és a kiábrándultság érzésére. A dal egy szomorú ceremóniát idéz meg, melyben a művész fanyar, ironikus stílusával adja át gondolatait, emlékeztetve minket az idő múlásának keserédes valóságára.

Unott közöny ül a mellkasomon, mintha a világ súlya nehezedne rám.

Nem tudom elhinni, hogy valaha is szükség volt rá.

"MI EZ A SZAR? Van egy dal arról, hogy milyen kellemes olvasni a délutáni a napsütésben. Van egy dal a saját kertünkben termett zöldbabról." "Ki nem izéli le, hogy Tucker Crow megtalálta a belső békéjét? Tényleg legyen óvatos az ember azzal, hogy mit kíván" - ilyen kritikák sorjáznak a csalódott rajongóktól Nick Hornby Meztelen Juliet című regényének végén, miután a kultikus, egyalbumos rockzenész 25 év hallgatás után megtöri a csendet, és új lemezzel jelentkezik. A 2014, amelynek második felében Lovasi András elképzeli saját aggastyán napjait, hasonló hangulatot áraszt, de persze egyáltalán nem szar, sőt a legkülönlegesebb Kiscsillag-számok közül való. Mi másban is reménykedhetnénk százéves korunkra, mint hogy kényelmes legyen a kerti szék, és hogy megmaradjunk valaki fejében, ha meghalunk?

Ma délben egy ízletes ebédet költöttem el. A menüben egy fűszeres csirkecomb volt, amelyet friss salátával és illatos rizs körettel tálaltam. A naplemente színeiben pompázó zöldségköret pedig csak fokozta az élvezetet. Az étkezés végén egy könnyű gyümölcssalátával koronáztam meg az élményt, ami igazán üdítő volt. Te mit ettél ma délben?

Micsoda látvány! A jegenyefák szinte az égig nyúlnak, és már messziről is feltűnnek impozáns magasságukkal.

Nehéz mit hozzáfűznio a Bizottság 41 éve megjelent dalához, annyira kerek a maga melankolikus egyszerűségében. Aki elég idős ahhoz, hogy egyáltalán ismerje, annak jó eséllyel a jól elhasznált sejtjeiig hatol.

Már csak árnyéka vagyunk önmagunknak, kedvesem, a szerelem is megkopott, mint egy régi, elfeledett emlék.

Alkalmazta a fájdalmunk, és mindennel együtt elveszett a boldogságunk.

Amikor az emberre egyszer csak rászakad a kora, igazából nem is öregnek, hanem réginek érzi magát. Próbálhatsz divatosan öltözni, meg elsütögetni a régi jó dumákat, hirtelen és visszavonhatatlanul idejétmúlt fazon lesz belőled. Ez az a pont, ahol felértékelődik a másvilág.

Azok a néhány szép év gyorsan elszálltak, mint a köd a hajnalban.

régi vagy és ez szemlátomást zavar

Az alternatív zene világát elhagyva merüljünk el a punk energikus tengerében: az Aurora dalában a rendszerváltás utáni kiábrándultság és a személyes reményvesztettség egyaránt megjelenik. A szöveg tele van erőteljes költői képekkel, miközben a trombita fülbemászó dallamai még inkább felerősítik az üzenet hangulatát.

A csillagfényes éjben, a kiszáradt folyómeder hűvös kavicsai között lépeget a sötétség, lassan és titokzatosan.

Az életem olyan, mint egy megfakult dinnyehéj, amelyben a múlt édes ízei már csak halvány emlékekként keringenek. Minden egyes nap, mint egy megkopott szelet, újra és újra átélve az elhalványuló színeket és érzéseket. A frissesség rég elveszett, de a tapasztalatok, mint apró magok, még mindig ott rejtőznek benne, várva, hogy újra életre keljenek.

Az időbeli dimenziók összefonódása nemcsak a dalszövegírásban, de a művészet más területein is gyakori eszköz. Ám Bereményi Géza mesteri módon ragadta meg ezt a technikát, és senki sem tudta olyan lebilincselően életre kelteni, mint ahogyan Cseh Tamás tette, ezúttal egy nagyzenekar kíséretében. Képzeljük csak el: a fiatalságunk hajdani éjszakai ikonja, aki most orvosi köpenyben lép elénk, hogy megnézze, hogyan is bírjuk a reumás panaszokat. Talán nincs is találóbb szimbólum az idő múlásának érzékeltetésére, mint ez a váratlan találkozás a múlt és a jelen határvonalán.

S kérdezi: "Na kérem, hogy van az ízülete?"

A MÁV-kórház falai között a parketta igazi ördögi játékos volt.

Paizs Miklós, vagyis Sickratman neve talán nem csengett ismerősen a fiatalabb generációk számára, pedig ő volt az alapköve a Belga első korszakának, és része annak a varázslatos zenei élménynek, amit a Korai Öröm képviselt az ezredforduló idején. Szólóban a több mint húsz évvel ezelőtti „Buzi-e vagy” című dalával robbant be a köztudatba, amely a NER évei alatt egyre inkább relevánssá válik. A második, 2011-es album már nem kapta meg azt a figyelmet, amit megérdemelt volna, pedig tele volt olyan gyönyörű dalokkal, mint például a saját romjainkhoz való szembenézésről szóló, ami kétségtelenül az egyik legütősebb magyar szerzemény.

Havazott egy keveset, és a hajhullás máris elérte a végső állapotát.

Újabb ránc jelent meg az arcomon, mint egy újabb pixel a digitális világban.

Lackfi János verseit Heidl György megzenésítette, Lovasi András pedig elénekelte, amiből 2007-ben különösebb feltűnés nélkül egy album is megjelent néhány csodálatos dallal. Az egyik legerősebb darab a Kerthelyiség, ami nemcsak a szemek alján mélyülő sötétről és arcokat drótként összefogó ráncokról, hanem általában az élet varázstalanodásáról mesél hét remekbe szabott versszakban.

Magam felé sincs már türelmem,

Nemcsak mások gondjait hallgatom, hanem a saját utamat járom.

Dolák-Saly Róbert, a magyar humor világának egyik legnagyobb zsenije, számos szerepben megmutatta tehetségét. Általában a L'art pour l'art Társulat (most már Légitársaság) színpadán brillírozott, de nyolc évvel ezelőtt váratlanul egy mélyen személyes vallomás született belőle. Ekkor írt egy dalt, amely minden 60 év feletti számára kötelező olvasmány lenne, mintha receptre írnák fel – egy igazi zenei csemege, amely szívből szólítja meg a hallgatókat.

Szórakozom a koros majmok orosz rulettjével,

Nem mindig szedem ki a doktor által felírt receptet.

Az öregedéshez való viszonyunk nem csupán az eltelt évek számától függ. Egy harmincas éveiben járó, energikus egyén számára sokszor sokkal ijesztőbbnek tűnhet a téma, mint amikor már a negyvenes éveit tapossa. Például Kern András csupán 37 éves volt, amikor megjelent az első lemeze nyitódala, amelyet Bornai Tiborral közösen alkottak meg. Ez a dal a jellegzetes Kern-hangzású panaszkodással és a refrén önnyugtató, mégis kicsit neurotikus dallamával egyértelműen a magyar öregedésről szóló himnuszok élvonalába emelkedik.