Cicispipik helyett mérgező szemét, dínók helyett csontok: a 7 legcsalóbb magyar filmcím, ami eltér a valóságtól.

Ezek a filmek igazán megdöbbentő címválasztásokkal bírnak, amelyeket a magyar forgalmazók készítettek, hogy minél nagyobb nézőszámot vonzanak. Most azonban felfedjük az igazságot, és eltávolítjuk a titkok fátylát.

Valószínűleg nem az ujjaival gépelte le a fordító ezen kevéssé ismert kanadai tinifilm címét, amely valahogy kis hazánkba is elért a rendszerváltás környékén, mégpedig pusztító, hangalámondásos verzióban. A sztori szerint három diáklány egy állami parkban töltené a nyaralását, ahol a szerelem is rájuk talál. Közben akadnak kisebb-nagyobb személyes konfliktusok, szaladgálnak errefele kockák, rockerek,

A magyar címével szoftpornót ígérő filmben nem túl sok fedetlen keblet látunk, viszont a szemétlerakó elleni küzdelem egyre inkább átveszi az uralmat a játékidő felett. Talán a magyar fordítók is érezték, hogy nem feltétlenül egy mesterművel van dolguk, ezért igyekeztek minél szégyentelenebbül nézőcsalogató címet kanyarítani a filmnek. Csak épp egy óriási hazugság az egész.

Ezt a félrevezetést ne a magyar forgalmazón kérjük számon, hiszen a film eredeti címválasztása és marketingje is tisztán a durva, ámde szemérmetlen hazugságra épült. A cím és a poszterek izgalmas dínós akciófilmet ígértek, amely az Indiana Jones és a Jurassic Park szellemében készült. Csakhogy a valódi tartalom csak a képernyő előtt derült ki: valójában egy rendkívül unalmas, paleontológusok életéről szóló családi filmről van szó, amelyben egyetlen ijesztő dínó sem tűnik fel, csupán néhány fosszília.

Ez különösen aljas egy olyan film esetében, amely elsősorban nem a felőtteket, hanem a gyerekeket célozta. Aki 2000 környékén volt lurkókorban, nagy eséllyel be sem tudott telni a dinoszauruszokkal, az efféle közönségigényt pedig óriási gyíkság kihasználni, kielégítetlenül hagyni a másfél órás játékidő alatt. Főleg úgy, hogy ekkoriban már nemcsak a moziban, hanem a tévében is visszatérő vendégek voltak a nagy, csúnya, félelmetes, végtelenül izgalmas őshüllők: gondoljunk csak a BBC legendás Dinoszauruszok - A Föld urai című szériájára, amely alig egy évvel ezen hazugság előtt jött ki.

A Csupasz pisztoly a (z)űrben címadási, meg egyáltalán bármilyen kreatív feladatait olyan gyatrán látta el a forgatókönyvírótól kezdve a stábon keresztül a magyar forgalmazóig mindenki, hogy érdemes pontról pontra végigvenni, ki, hogyan, mikor és miről hazudozott, vagy épp próbált parodizálni.

Egyrészt a film eredeti címe alapból a 2001: Űrodüsszeiát idézi meg, a lehető leggagyibb, legsutább módon. Viszont ez legalább őszinte: a "travesty" szó ugyanis borzalmat jelent, Leslie Nielsen kései vígjátéka pedig vitán felül egy borzalmas film. Az olcsó viccel kombinálva így a külföldi nézők joggal érezhették meg a cím láttán, hogy ezt az egészet kerülni kell.

Ám a magyar forgalmazó még egy svédcsavart is bevitt a sztoriba azzal, hogy teljesen indokolatlanul összekötötte a filmet a Csupasz pisztoly-sorozattal, holott annak az égvilágon semmi köze hozzá. Más kreatív gárda készítette, más a főhős neve, más a koncepció, a szereplőgárdából csupán Nielsen egyezik. És legfőképp: mindhárom Csupasz pisztoly mérföldekkel jobb ennél a lapos, értelmetlen, gáz humorú paródia-paródiánál.

Elég szokatlan döntésnek tűnik, hogy a magyar címbe belefoglalják a főszereplő színész nevét, amikor az eredeti címben ez nem szerepel. Általában éppen ellenkezőleg szokott ez történni, hiszen gyakran előfordul, hogy egy hazánkban kevésbé ismert rendező nevét elhagyják a fordításból. Így lett például Lee Daniels filmjéből, a "Lee Daniels' The Butler"-ből, csupán "A komornyik" a hazai verzió. A 2003-as "Ikerhatás" esetében pedig a jelenség mögött a hazug túlkompenzálás állhat, ami érdekes kérdéseket vet fel a címadás és a közönség elvárásai kapcsán.

Valamilyen okból – talán a sztár vendégszereplésének köszönhetően – a hongkongi vámpíros akciófilm sikeresen eljutott a magyar közönséghez. A forgalmazónak viszont alaposan meg kellett gondolnia, hogyan tudná vonzóvá tenni ezt a különös alkotást, amely nem a megszokott hollywoodi sztárokra épített, hanem egy teljesen egyedi stílusban készült. Kihívás volt a maximumot kihozni a film legfeljebb tízperces Jackie Chan-jelenetéből: így hát a címbe is belekerült a neve, hogy felkeltse a nézők érdeklődését. A közönség aztán körülbelül egy órán át várakozott, míg végre megjelent a népszerű akciósztár, csak hogy aztán csalódottan legyintsenek, amikor a várt bunyó után gyorsan távozott a színről.

Hadd ne titkoljam, mennyire felháborít a helyzet: remélem, amikor a "Hogyan rohanj a veszTEDbe" címadója, miután elkövette ezt a nyelvi bűntettet, kilépett az irodájából, úgy megbotlott, hogy szinte a földön landolt. Hasonló sorsot kívánok annak is, aki még ráadásként megfűszerezte a már így is pocsék címötletet azzal, hogy...

Baráti jótanács Badits Ákos és Benedek B. Ágota forgatókönyvíróknak: ha egy film nem az űrben játszódik, akkor elképesztően csúnya dolog beletenni a címébe azt, hogy "űr". Sokkal elegánsabb és pontosabb lett volna a Mi Lenne, Ha A Terminátor A Berghainban Szedné Össze a Ruháit Árpa Attilával A Főszerepben (2021), vagy a Kedves Nézők, Dobjuk Már Össze Zalatnay Cini Nyugdíjkiegészítését (2021) cím, esetleg még a Ha Próbálod Kedvelni Walters Lilit, Akkor Ezentúl Nehezebb Lesz (2021) ért volna meg egy próbát.

No igen, még a világűrbeli helyszín elmaradása ellenére is meglehetősen ingergazdagra sikeredett az Űrpiknik, de sajnos nem a legjobb értelemben. A címben rejlő félrevezetést sablonos fordulatok, ügyetlen színészi teljesítmények és széteső hangulat kísérte, így az első magyar coming-of-age sci-fi vígjáték legfőbb tanulsága az lett, hogy ennél sokkal több szükségeltetik ahhoz, hogy egy ilyen műfaj valóban megállja a helyét.

Bár a téma sorozatot érint, nem filmeket, érdemes megemlíteni ezt a felemás próbálkozást: a forgalmazó szándéka világos volt, amikor a magyar közönség által jól ismert és kedvelt X-akták nevével próbálta népszerűsíteni a szériát. A hasonlóságok itt véget is érnek, hiszen mindössze annyi közük van egymáshoz, hogy mindkettő sci-fi, és sorozat formájában kerül bemutatásra. Az elvárásokat azonban nem sikerült maradéktalanul teljesíteni.

Az Y-akták a fent említett példáktól abban is különbözik, hogy valóban nem silány alkotás. A hazai címadások gyakran arról szólnak, hogy egy gyengébb, alacsonyabb színvonalú terméket összekapcsoljanak olyan népszerű és szeretett művekkel, amelyek már sok néző számára ismerősek. Ezzel szemben az Y-akták önálló értékkel bír, egy élvezetes, ha nem is különösen kiemelkedő, de mindenképpen az Alkonyzóna szellemiségét idéző produkció. Dan Aykroyd narrációja pedig különös figyelmet érdemel, hiszen nemcsak hogy varázslatos atmoszférát teremt, hanem a sorozat hitelességét is növeli.