"Bidennek nehéz lesz elkerülnie a bírálatokat, hiszen sokan nem felejtik el, hogy nem tudta megakadályozni Trump visszatérését."

Kyle Kondik megállapítja, hogy a bizonytalan szavazók sokkal erősebb ellenszenvet éreztek Joe Biden iránt, mint aggodalmat Donald Trump jövője miatt. E különös helyzetben óriási nyomás nehezedett rájuk, hiszen két olyan jelölt között kellett dönteniük, akik mindketten több hibás lépés következményeként jutottak a jelöltségig. Kamala Harris késlekedve reagált a helyzetre, így nem tudta megfordítani Trump több mint 40%-os népszerűségét. Bár az emberek tisztában voltak Trump demokráciával kapcsolatos vitatható nézeteivel, a Biden-kormányzást övező gazdasági problémák sokkal súlyosabbnak tűntek a választók szemében.

Cs.J.: Biden végül képes volt kordában tartani az inflációt, és az úgynevezett inflációcsökkentő törvény (Inflation Reduction Act) révén megalapozta az Egyesült Államok zöld jövőjét. Eddig senki nem tett olyan jelentős lépéseket a zöld beruházások terén, mint ő.

K.K.: Elég szokványos, hogy az emberek nem hálásak azért, amit értük tesznek a kormányok, mert igazából fel sem ismerik. Trumpnál sem értékelték - hisz nem választották újra 2020-ban -, hogy az egyik legdrasztikusabb adócsökkentést hajtotta végre első elnöksége idején. A gyakorlat azt mutatja, a politika nem így működik. Az emberek pesszimisták lettek a gazdasági kilátásaik tekintetében. Az persze más kérdés, hogy jól ítélték-e meg a helyzetet. De ha egyszer elvesztette népszerűségét, márpedig ez történt a Biden-kormánnyal, akkor természetszerűleg nem választják újra.

Cs.J.: Tehát úgy gondolják az emberek, és ön is, hogy Trump rendbe hozza a gazdaságot?

K.K.: Az igazság az, hogy a teljesítmény kérdése szinte másodlagos, a lényeg inkább az, hogy az emberek mennyire bíznak az aktuális kormányban. Egy biztos: a bűntetővámok politikája egyelőre elnyeri a tetszésüket, bár valószínűleg ez az inflációt tovább növeli. Ráadásul az infláció még mindig a megszokott szint felett van, tehát van mit csökkenteni rajta. A gazdaság strukturális problémái pedig továbbra is Trump nyakán maradtak, így neki sürgősen meg kell találni a helyes utat, ha eredményes szeretne lenni.

Cs.J.: Ha úgy vesszük nincs vesztenivalója, hisz ez a második terminusa, semmiképpen sem tudják és fogják újraválasztani az alkotmány szerint. Nemde?

K.K.: Ebben igaza van, merthogy Trump valóban rendhagyó helyzetben van. Mondhatnám azt is, hogy ugyan még csak hétfőn kezdődik az elnöksége, de máris béna kacsa ebben a tekintetben. De azért mégsem mindegy, hogy mit ér el, mert ez alapján ítélhetik meg alelnökét, J. D. Vance-t, akit feltehetően utódaként elfogadnak majd a republikánusok. S ugyebár az amerikai elnökválasztások elég korán, két évvel a start után elkezdődnek, az időközi választásokkal, amikor a kongresszust lecserélik és a szenátus egyharmadát. Ebből a szempontból egyáltalán nem mindegy, beváltja-e a hozzá fűzött reményeket Trump! Ha veszít népszerűségéből, akkor alelnökének sem lesz könnyű dolga.

Cs.J.: Mi az, ami a legnagyobb aggodalommal tölti el, amikor elindul Trump elnöki időszaka?

K.K.: Talán attól, hogy Trump - legalábbis amit a beszédeiből ki tudunk hámozni - elég kiszámíthatatlan. Elhamarkodott kijelentéseket tesz, aminek a következményeivel nem számol. Ezt tapasztaltuk január 6-án is négy évvel ezelőtt. Nem kérdéses, hogy rettenetes és védhetetlen, amit tett. Ugyanakkor a szavazók úgy ítélték meg, hogy talán a demokraták ennek a vizsgálatával vagy értékítéletével túlzásokba estek.

Cs.J.: S ha ráadásul még meg is kegyelmez a már elítélt résztvevőknek, azoknak, akik börtönbüntetésüket töltik miatta, akkor ez azt is jelenti, hogy Trump történelmi igazságot is szolgáltatott. Hogy van ez? Igaza lesz, hogy megostromolták a Capitoliumot, és mintha mi sem történt volna, felejtsük el? Vagy elhiszik az emberek, hogy az általa emlegetett választási csalásra ez volt a lehető legjobb válasz?

K.K.: Én magam is kíváncsi vagyok, tényleg megkegyelmez-e az embereknek. Az viszont biztos, hogy most amolyan mézesheteket él át a magas népszerűségi mutatóknak köszönhetően, ami feltehetően elszáll, amint hivatalba lép. De meglepetésként ér, hogy miniszteri és vezetői posztokra megnevezett jelöltjeit minden további nélkül támogatja a szenátus, pedig voltak bőven kételyek a személyeket illetően. Legfőképp a Pentagon élére jelölt Pete Hegseth miatt.

Cs.J.: Nem zavarja önt Trump antidemokratikus nézetei?

K.K.: Mire gondol?

Cs.J.: Nem viseli el, hogy mások irányítsák. Ezt jól láthattuk a capitoliumi események során. Tudjuk, hogy bosszúra készül azokkal szemben, akik vádat emeltek ellene, valamint a különleges ügyész, Jack Smith és az igazságügyi miniszter ellen is. Ezek mind jogsértő lépéseknek számítanak, ugye?

K.K.: Az igaz, hogy olyan normákat vezethet be és olyan követelésekkel állhat elő, amelyek törvénytelenek lehetnek, és még rá is kényszerítheti beosztottjait a végrehajtásukra. Viszont még mindig jogállam van nálunk, működik az igazságszolgáltatás, a bíróságok.

Cs.J.: Ugye nem a Legfelsőbb Bíróságra célzol? Hiszen ott saját embereit ültette be, ezzel is visszaélve a hatalmával, és a bírák rendre Trumpnak kedvező ítéleteket hoznak...

K.K.: Ezt el kell ismernem, valóban így van. Tavaly egy olyan határozat született, amely teljes védelmet nyújt az elnök számára, függetlenül attól, hogy milyen rossz vagy jogellenes lépéseket tesz. Akárcsak az első elnöki ciklusában, most is fennáll a veszély, hogy a demokratikus intézmények sérülhetnek.

Cs.J.: Vajon nem tűnik úgy, hogy az általa képviselt Amerika, a híres "Tegyük újra nagyszerűvé Amerikát" szlogen mögött egy erősen önző attitűd húzódik meg, ami a világ többi országának szemében nem éppen kedvező? Lehet, hogy Trump politikája végső soron izolálni fogja az Egyesült Államokat?

K.K.: Óriási a kontraszt a leköszönő és az új elnök között a szövetségesek, partnerek megítélésében. A választók szemében viszont szimpatikus ez a gondolkodás, mert úgy érzik, hogy nem kapja vissza az ország azt, amit a szövetségeseire költ. Sokak szerint nem kifizetődő ez a politika. Legyen az Grönland követelése, vagy éppen Ukrajna. Nem kapott garanciát az ország arra, hogy jelentős katonai és pénzügyi ráfordítással megoldódnak a problémák.

Cs.J.: Talán jogos a kérdés, hogy vajon Amerika elveszít-e vezető és példaadó szerepét a demokratikus világrendben Trump hatására?

K.K.: Manapság ezek a kérdések egyre inkább vitát generálnak. Vajon szükséges-e a szövetségesek támogatása, amikor Amerika szembenéz az autokrata Kína által jelentett óriási kihívással? Nem fér kétség ahhoz, hogy egy teljesen új külpolitikai megközelítés vár ránk. Trumpék úgy vélik, Biden túlságosan engedékeny volt a szövetségeseivel szemben, míg Biden a hideg, racionális megfontolások alapján határozza meg a külpolitika irányvonalát.

Cs.J.: Az Európai Külkapcsolatok Tanácsa nemrégiben publikálta legfrissebb közvéleménykutatását, amely több ország álláspontját tükrözi. Az eredmények arra figyelmeztetnek, hogy az Egyesült Államok Kínával folytatott versenyében a Trump-féle önző politika következményeként könnyen hátrányos helyzetbe kerülhet.

K.K.: Nem vagyok tisztában a felméréssel.

Cs.J.: Azt azért megkérdezném, vannak pozitív várakozásai az elkövetkező négy évre?

K.K.: Ha a választók perspektívájából közelítem a helyzetet, világosan látszik, hogy sokan elvárják az adók mérséklését és a migráció visszaszorítását. Hiszen ezek voltak a legfőbb témák, amelyekre a választások során szavaztak. Készüljünk fel arra, hogy számos rendkívüli intézkedés és elnöki rendelet várható a közeljövőben.

Cs.J.: Európában a demokraták számára még mindig nehezen emészthető, hogy egy olyan elnöki ciklus kezdődik, amely nem csupán apróbb hazugságokra épít, hanem egy olyan monumentális hamisítványra, amit a "nagy hazugság" néven ismerünk. Gondoljunk csak a Trump által hirdetett állításra, miszerint Bidenék 2020-ban manipulálták a választásokat. Figyelemmel kísértem a szenátusi bizottsági meghallgatásokat, és a jelöltek hátterének megismerése után megdöbbenve tapasztaltam, hogy mások hazugságai szinte észrevétlenek maradnak. A szexuális erőszak, az alkoholfüggőség, az erkölcsi botlások és a kisebb-nagyobb csalások mind megbocsáthatónak tűnnek. Mi vár ránk a következő négy évben?

K.K.: Az utóbbi években a szégyentelenség és az arcátlanság dominál. Olyan magatartásformák jelennek meg, amelyek korábban egy jelölt kizárását eredményezték volna. Trump megjelenése előtt hazánkban nem volt jellemző ennyire a tisztességtelenség. Még a szenátorok is rettegnek Trumptól és a támogatóitól. Egy hónapja már el kellett volna utasítani a Pentagon élére javasolt személy jelölését, de senkinek sem volt elég bátorsága ehhez.

Cs.J.: Úgy vélem, most ön is rávilágított a lényegre: az emberek bizony félnek Trumptól. Akár a kongresszus tagjairól, a szavazókról vagy a külföldi hatalmakról van szó, a félelem jelen van. Ez a félelem talán kulcsfontosságú a Trump mögött rejlő siker megértésében?

K.K.: Trump titka abban rejlik, hogy körülötte félelem lengi körbe az embereket. Senki sem vált ki olyan mértékű aggodalmat a republikánusok között, mint ő. Ezt a jelenséget jól szemlélteti Joni Ernst szenátorasszony esete, aki veteránként számos kifogást fogalmazott meg a védelmiminiszter-jelölt kapcsán. Végül azonban ő is meghátrált. A Trump által gyakorolt nyomás az ő esetében is érezhető, és nem titok, hogy két év múlva Trump akár a jelölését is megakadályozhatja.

Cs.J.: Nem tudom, hallotta-e, hogy Orbán első emberét szankcionálta a Biden-kormány. Ön szerint visszavonhatja az eljárást a Trump-kormány?

K.K.: Úgy vélem, elképzelhető, hogy a Trump-kormány más álláspontot képvisel, és J. D. Vance leendő alelnök is nagy hatással lehet az események alakulására. Vance tisztelete Orbán iránt valószínűleg azt eredményezi, hogy képviselni fogja az érdekeit. De ez mind csupán a saját spekulációm. Az viszont biztos, hogy a Trump-adminisztrációval Orbán kapcsolata valószínűleg sokkal barátságosabb lesz, mint amilyen Biden alatt volt; inkább támogatóan fognak fellépni mellette.

Cs.J.: Kíváncsi vagyok, hogy négy év múlva hogyan fog kinézni Biden elnöki öröksége. Milyen hatásokkal és változásokkal gazdagítja majd a történelem lapjait?

K.K.: Nem gondolom, hogy az elnöksége pozitív megítélés alá esne, legalábbis a közeljövőben. Jelenleg nagyon népszerűtlen, mivel nem tudta megakadályozni, hogy Trump a hatalomra kerüljön, amit négy évvel ezelőtt sikerült elérnie. Ezt a hiba az emberek nem fogják könnyen megbocsátani. Ugyanakkor remélem, hogy idővel a munkáját elismerik, és azt fogják mondani, hogy kiváló elnök volt.