Az ózdi csillagvizsgáló: a pusztulás árnyékában, újjászületés fénylő ígérete Az ózdi csillagvizsgáló története nem csupán építészeti örökség, hanem az emberi törekvések és az álmok szimbóluma is. A csillagokkal való kapcsolatunk helyszíne egykoron a tudo

Az egykori Uránia, ma Elek Imre Csillagvizsgáló, romos állapotban emelkedik Ózd nyugati peremén, a növényzet zöld ölelésében. Ez az épület a szocialista időszak virágzó iparvárosának szomorú emlékévé nőtte ki magát, miután a rendszerváltás után fokozatos hanyatlásnak indult.

A 24.hu alapos helyszíni riportban ír a kibelezett épületről, amely ma a dombtetőn hever, mint egy dögevők által megcsonkított áldozat. Kupolája, mint egy megfakult koponya, lassan kibukkan a sűrű bokrok közül, míg kivájt ablakkeretei élettelenül merednek a külvilágra.

A csillagvizsgáló építésének folyamata az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején vette kezdetét, Elek Imre, a legendás pedagógus irányítása alatt. Az épület létrehozása közösségi összefogással valósult meg, önkéntes brigádok formájában. Diákok hordták a téglákat, és mindenki a saját tudásával és lelkesedésével járult hozzá a közös célhoz. Agócs László, a 68 éves egykori tanár, aki szintén részt vett az építkezésben, egy szórakoztató anekdotával idézi fel a kezdeti időszakot. Egy büntetés következményeként került a szakkörbe, miután szülei utasítására "száraz fáért" indult, de véletlenül az obszervatóriumhoz szükséges deszkákat hozta haza. Elek Imre ultimátuma világos volt: "vagy részt veszel a szakkörön, vagy a lopásért kirúgás vár rád."

Az obszervatórium és a mellette működő szakkör óriási hatást gyakorolt a fiatalokra. A létesítmény az ország második legnagyobb távcsövével büszkélkedhetett - egy Newton-teleszkóp 40 centiméteres Kulin-féle tükörrel és 2200 milliméteres fókusszal. A szakkör tagjai szinte kivétel nélkül felsőfokú végzettséget szereztek, köztük mérnökök, matematikusok, fizikusok és orvosok lettek. László egyik nyíregyházi diákja, Márka Szabolcs később a Columbia Egyetem munkatársaként részt vett a Nobel-díjjal kitüntetett Ligo-Virgo projektben.

Elek Imre 1977-es halála után a szakkör vezető nélkül maradt, majd a rendszerváltás és az ipari hanyatlás tovább súlyosbította a helyzetet. Az obszervatórium privatizálásra került, majd többszörös tulajdonosváltás következett, egy időben még szórakozóhelyként is működött - sikertelenül. A létesítményt kifosztották: a hatalmas távcső, a Foucault-inga, a napóra, a motor és minden egyéb berendezés nyomtalanul eltűnt. Többszöri gyújtogatás is megrongálta az épületet, a pletykák szerint gyerekek lógtak be, akik merő szórakozásból gyújtogattak.

A város sorsa szorosan összefonódott a csillagvizsgáló sorsával, amely a múlt egy fényes emléke volt. Ózd lakossága 1941 és 1980 között hihetetlen ütemben, 60 százalékkal, több mint 46 ezer főre emelkedett, köszönhetően a nehézipar fejlődésének. Azonban a rendszerváltás utáni gazdasági válság drámai fordulatot hozott: ma már csupán körülbelül 30 ezer ember él itt. "A kohászat volt a város szívverése, az életerő, ami táplálta. Miután a munkahelyek eltűntek, a város lassan elkezdett leépülni" - osztja meg gondolatait Torma Sándor, az Ózdi Amatőrcsillagász Közösség tagja.

2024-ben helyi amatőrcsillagászok, Szucsányi Béla és Torma Sándor, valamint a Sorsod Borsod Alapítvány elnöke, Gyurgyák Tamás összefogtak a csillagvizsgáló megmentése érdekében. E projekt mögött sokrétű motiváció áll: nem csupán a kulturális örökség védelme, hanem a közösségépítés és a fiatalok számára alternatív programlehetőségek biztosítása is. Tamás, aki szociális munkásként tevékenykedik, elkötelezetten dolgozik azon, hogy civil kezdeményezéseket valósítson meg, és új életet leheljen Ózd városába, hiszen sok helyi fiatal sajnos hátrányos helyzetből indul.

A felújítás várható költségei körülbelül 5 millió forintra rúgnak az alapanyagok beszerzéséhez, amelyhez hozzáadódik még 1,5 millió forint a telek és az épület megvásárlásához. Az ötletet a helyi közösség és az ózdi polgármester, Janiczak Dávid is lelkesen támogatja, azonban inkább eszközöket, távcsöveket és munkaerőt tudnak adományozni, mint készpénzt. A térség gazdasági helyzete ezt a megközelítést indokolja. "A struktúra folyamatosan gyengül, az erózió hatásai már érezhetők" - figyelmeztet Szucsányi Béla, aki úgy véli, hogy ha két éven belül nem történik érdemi előrelépés, akkor a következő nyárig a helyzet romlása súlyosan érintheti az épület állapotát.

A civilek szerint a megújult obszervatórium többfunkciós közösségi térré válhatna: az alsó szinten közösségi tér, asztrofotós tárlatok és csillagászati táborok, családi programok és piknikek helyszíne, sőt akár szakmai műhely is mechatronika iránt érdeklődők számára. A vadabb álmok között szerepel ózdi rakétaügynökség és kávézó is. "Az idősebb korosztály tagjai kifejezetten pozitívan gondolnak vissza Elek Imrére és a régi obszervatóriumra, a példa tehát adott" - mondja Gyurgyák Tamás.

A legnagyobb kihívás azonban a megfelelő vezetés hiányossága. A résztvevők véleménye szerint olyan karakterekre lenne szükség, mint Elek Imre, aki kivételes tehetséggel tudta összefogni és irányítani a közösséget. Az ifjúság jelentős része elhagyta Ózdot, míg azok, akik maradtak, nem mindig rendelkeznek a szükséges tudással és elkötelezettséggel. A csapat célja, hogy a projekt révén növelje a természettudományok iránti érdeklődést, és a csillagászati élmények inspirálják azokat, akik tudományos pályán kívánnak elindulni. "Ha valaki kisgyermekként vagy tinédzserként itt kezd el érdeklődni a tudományok iránt, 10, 20 vagy akár 30 év múlva talán éppen ezért térne vissza, hogy segítsen Ózd fejlődésében" - osztotta meg véleményét Sándor.

Az obszervatórium sorsa egyúttal Ózd jövőjének szimbolikus tükre is: a civil kezdeményezések sikeressége árulkodó jele lehet annak, hogy a város képes-e új közösségi életet teremteni a gazdasági és demográfiai nehézségek árnyékában. Külső támogatás nélkül azonban a küldetés kilátástalan útnak tűnik - a magára hagyott városnak sürgősen segítségre van szüksége, hogy újraéledhessen.

A teljes riport elolvasható a 24.hu oldalán.