Az infokrácia költsége: Milyen irányba terel bennünket a digitális világ nyújtotta kényelem?
Az információs áradat elől nem tudunk elmenekülni, de Byung-Chul Han nézetei szerint a tudatos internethasználat segíthet nekünk kiszabadulni az infokrácia fogságából.
A digitális forradalom alapjaiban formálta át az életünket, a kényelmet előtérbe helyezve. Byung-Chul Han filozófus könyvében arra figyelmeztet, hogy az információk szökőárja azonban nemcsak kényelmet, hanem veszélyeket is hordoz magában. Az infokrácia, azaz az információk uralma, egy olyan világot teremt, ahol az algoritmusok és a mesterséges intelligencia határozzák meg a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat.
Biztos vagyok benne, hogy te is tapasztaltad már, milyen frusztráló tud lenni, amikor a görgetéssel töltött idő csak úgy elillan. Aztán másnap, ha szerencséd van, újra nekiveselkedsz, mintha mi sem történt volna. Napok telhetnek el, és gyakran csak egy-két hasznos információra bukkanhatsz, vagy talán egy értelmes beszélgetésre. Te is érzed, hogy ez nem a legideálisabb arány, mégis, ha véletlenül szünetel az internetszolgáltatás, azonnali pánik tör ki benned.
Byung-Chul Han, a dél-koreai származású filozófus, aki Németországban él, figyelmeztet arra, hogy az információk özönlése komoly destruktív hatásokat generál. Ezt a gondolatot fejti ki új könyvében, amely magyarul "Infokrácia: a digitalizáció és a demokrácia válsága" címmel jelent meg (Budapest: Typotex, 2024, ford. Csordás Gábor).
Az infokrácia (a demokrácia ellentéte) az uralom egy olyan formája, amelyben az információk és azok feldolgozása algoritmusok és mesterséges intelligencia felhasználásával "mértékadóan meghatározzák a társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat". Ellentétben a korai kapitalizmussal, a testünk ma már többé-kevésbé szabad (leszámítva, hogy "a szépségipar megkaparintotta magának"), és
Az "információs rezsimnek" kifejezetten érdeke, hogy az egyén szabadon alakítsa, kifejezze magát és kommunikáljon a társaival - hiszen akkor szolgáltat magáról minél több adatot. Megfigyelnek minket? Hát persze, de ezen már rég túlvagyunk! A legújabb technológiák a jövőbeli viselkedésünket igyekeznek megjósolni.
A legnagyobb probléma, hogy az infokrácia ügyesen semlegesíti az ellenállás lehetőségeit: a fogyasztás és a lájk kultúrája "teljesen kiüresít mindenféle forradalmi szándékot". Erre ugyan nem tér ki különösebben, de hol van már a kilencvenes évek technológiai optimizmusa? Abban az időszakban számos feminista szerző hatalmas potenciált látott az éppen szárnyait bontogató internetben – addig, amíg világossá nem vált, hogy a nők ritkán használják ezt a platformot lázadásra vagy hasonló, célzott kapcsolódásra.
Az influenszerek népszerűségének egyik kulcsa abban rejlik, hogy (ritka esetektől eltekintve) távol tartják magukat a politikai diskurzusoktól, és nem fogalmaznak meg határozott állásfoglalásokat a közérdekű témákban. Ezen felül követőik aktivizálása ilyen irányú kérdésekben általában nem jellemző rájuk, így a közönségüket inkább szórakoztatják, mintsem provokálják.
A közösségi média elméletileg kiváló lehetőséget kínálna az előremutató párbeszédre, ám a valóságban ez ritkán valósul meg. Manapság alig találni olyan embert, aki hajlandó lenne türelmesen végigolvasni egy könyvet vagy részt venni egy hosszú, kimerítő vitában. A nyilvánosság, ahogyan Han kifejti, széttöredezett, és ez a fragmentáció megnehezíti az értelmes párbeszédek kialakulását.
Ez a jelenség kihat a politikai életre is: hány olyan embert ismersz, aki valóban alaposan tanulmányozza (vagy legalább csak rápillant) az induló pártok programjára a választások előtt? A vizuális kommunikáció térhódítása komoly akadályt jelent a demokratikus párbeszéd számára, hiszen a képek nem képesek érvelni vagy magyarázatot adni a politikai állásfoglalások mögött.
Ilyen körülmények között az álhírek könnyen terjednek - mutat rá Han. Valaminek a megcáfolása időigényes dolog. Az álhírek és összeesküvés-elméletek, "mielőtt igazolásukra sor kerülhetne, már teljes hatásukat kifejtették", ezért korlátozott hatókörű a fact checking. (Arról nem is beszélve, hogy amikor egy állítást megcáfolunk, tagadólag ugyan, de elismételjük - találjatok kettőt, hogy mi lesz az, ami végül megragad).
Az internethasználatunk által létrejött véleménybuborékokról már régóta beszélünk, de Han rámutat arra, hogy a társadalmi atomizálódás és az empátia hiánya nem csupán online jelenségek. Az offline "önpropagandának" is jelentős szerepe van e folyamatok elősegítésében. Ahogy ő fogalmaz: "Az igazság információporrá foszlik, amit a digitális szél szétszór."
Hanem csupán a problémák körvonalazására szorítkozik, a megoldások keresése már az olvasóra hárul. Mivel a digitális világtól való teljes elszakadás szinte lehetetlen (bár vannak kivételek, akiknek ez sikerül), érdemes a mértékletességre törekedni – ami sok esetben talán nehezebb, mint a teljes elvonás. Fontos, hogy tudatosan használjuk az internetet, figyelembe véve a biztonsági szempontokat (még ha ez néha kényelmetlen is), a minőségre fókuszálva a tartalmak fogyasztásakor, és keresve azokat a valódi párbeszédet lehetővé tevő fórumokat, ahol értékes eszmecserére nyílik lehetőségünk.
