"Az élet igazságtalanságai egyre mélyebben hatnak rám" - ma ünnepli 40. születésnapját Tóth Vera.

Tóth Vera gyakran mereng a múltján, de sosem szeretne visszafordulni az idő kerekén. Számára a jelen az, ami igazán számít. Úgy érzi, hogy életének szinte minden álma valóra vált, csupán egyetlen vágy maradt beteljesületlen. A jövőjét egy gyermek képe színesíti, és mélyen reméli, hogy ez az álom is hamarosan valósággá válik. Most, hogy elérte a 40. életévét, szeretné hinni, hogy az igazi művészet még mindig megtalálja a maga helyét a világban, és hogy a közönség értékelni fogja azokat az értékeket, amelyekre ő is annyira vágyik.

Persze, hogy jelent, ez az életemnek a félideje - ha az átlagéletkort nézzük. Ennyi idős korára talán rájön az ember, hogy kell felnőttként viselkedni, létezni, és talán még a teljes önazonosságot is eléri... 40 évesen már nagyjából tudnod kell, hogy mik az elveid, merre vezet az utad és mit akarsz az élettől. Nyilván előbb is, de szerintem a negyedik x-re érsz meg arra, hogy igazán körvonalazódjon az életed. 20 és 30 között megtapasztaltam sok mindent, ezeknek a tapasztalásoknak a begyakorlása volt az elmúlt 10 év, most pedig már megvannak az eszközeim ahhoz, hogy mindent megvalósítsak.

Mintha csak egy pillanat lett volna, és máris eltelt 40 év. Az idő szinte észrevétlenül suhant el mellettünk.

Mindenki azt mondja, egyfajta klisé, hogy az idő milyen gyorsan telik, de én azon vagyok, hogy amennyire lehet, lelassítsam. Próbálom elérni, hogy ne jöjjön el észrevétlenül az életem vége. Amikor üt az órám, azt szeretném mondani, hogy szépen és tartalmasan telt az az idő, ami megadatott. Szeretném megélni a pillanatokat. Sokan csak előre néznek és a jövőre koncentrálnak, pedig meg kell tanulni a jelenben élni. Ezt úgy lehet a legkönnyebben elérni, ha szereted, amit csinálsz, ha szereted a munkádat és kiegyensúlyozott vagy a magánéletedben. Ha egyikben sem érzed magad jól és folyamatosan menekülsz, akkor nem tudod megélni a pillanatot.

Szoktad ünnepelni a kerek születésnapokat? Számomra ezek a különleges alkalmak mindig is fontosak voltak, hiszen egy újabb évtized kezdetét jelzik, és lehetőséget adnak arra, hogy visszatekintsünk az elmúlt időszakra, értékeljük az elért eredményeket, és új célokat tűzzünk ki. Te is így gondolkodsz erről?

Teljes mértékben egyetértek, a kerek évfordulók valóban különlegesek, míg a köztesek nem annyira figyelemfelkeltőek. A 40. születésnapomat egy igazi nagy ünnepléssel szeretném megkomponálni, körülbelül száz ember társaságában: barátok, művésztársak és természetesen a családom is ott lesz. Éppen emlékszem a harmincadikra: akkor egy szűk körű, meglepetés bulit szerveztek számomra, ami csendes és meghitt volt. Most viszont valami igazán nagyszabásúra vágyom!

Szoktál ilyenkor a múltba révedni?

Mindig is vonzott a gondolat, hogy visszatekintsek életutam meghatározó pillanataira. Érdekes, hogy bár sok minden megváltozott körülöttem, a lényem alapvetően változatlan maradt. Szeretem, ha a saját tapasztalataim révén tudok másokat inspirálni és tanítani; a társadalmi felelősségvállalás számomra kiemelten fontos. Nem csupán vágyom arra, hogy megfeleljek mások elvárásainak, de talán ez is szerepet játszik bennem. Emberi gyarlóság lenne tagadni ezt a vágyat. A számmisztika szerint a kettes szám a segítőkészség szimbóluma, és ez tökéletesen illik rám. Az életem egyik sarokköve a segítségnyújtás, ami gyakran váratlan módon bukkan fel, még ha nem is tervezem. Számomra nem megterhelő, ha valaki megosztja velem a problémáit, épp ellenkezőleg: feltölt energiával. Mindig próbálok segíteni, de tudom, hogy nem tudok mindent anyagiakkal vagy kézzelfogható támogatással megoldani. Ezért a dalaimon és elmondott gondolataimon keresztül szeretném emelni a közönség rezgésszintjét. Nem szeretnék tanítani senkit, csupán átadni azokat az üzeneteket, amelyeket én is kaptam a fenti erőktől, hiszen mi, előadóművészek közvetítők vagyunk. Az életünket hiperszenzitíven éljük, ami miatt sokszor nehezebben viseljük a világ igazságtalanságait. Egyre tudatosabban kezelem ezeket az impulzusokat, legyen szó a kommentelők indulatairól vagy a közönség egy tagjának rossz napjáról, aki esetleg nehezen bánik velem. Ezt a helyzetet igyekszem már más szemszögből szemlélni, és nem magamra venni.

Persze, itt van egy egyedi változat: Van esetleg olyan dolog, amit szívesen módosítanál?

Talán sokakat meglep a válaszom, de számomra egyértelmű: nincs mit megváltoztatnom. Minden egyes élmény és tapasztalat formált, és hozzájárult ahhoz az emberré, aki ma vagyok, valamint ahhoz a tudáshoz, amit most birtoklok. Minden lépés, akár nehézségek árán is, értékes része volt az utamnak, és így, ahogy van, elfogadom.

Nagyon jó, hogy így látod.

Úgy vélem, hogy minden esemény a megfelelő időben és a megfelelő személlyel játszódik le. Akárhányszor elkövethetsz egy ostobaságot, mindig akad valami új, amit megérthetsz vagy tanulhatsz belőle.

Tóth Vera, aki a huszas évei elején jár, tele van álmokkal és vágyakkal, miközben elképzeli, milyen lesz az élete 40 éves korában. Talán egy sikeres karriert képzel el, ahol a zene és a művészetek világában jártas, és saját stílusával inspirál másokat. Elképzelhet egy boldog családi életet is, ahol értékes pillanatokban osztozik szeretteivel, legyen az egy nyári piknik vagy egy közös utazás. Sőt, talán a személyes fejlődésre is hangsúlyt fektet, és arra törekszik, hogy mindig tanuljon valami újat, legyen szó akár egy új nyelvről vagy egy új hobbiról. Az álmai között biztosan szerepel egy szép otthon, amelyben a kreativitás és a harmónia uralkodik. A 40. születésnapján pedig visszatekintve büszke lesz arra, hogy mindezt megvalósította.

Soha nem néztem a jövőmre olyan részletesen, mint ahogyan talán kellett volna. A harmincas éveim elejéig terveztem csupán, és tíz évvel ezelőtt úgy képzeltem, hogy már családanya leszek, aki gyermeket nevel, de azért néha fellépéseken is részt vesz. Az én utam inkább lassú, de hiszek abban, hogy mindennek megvan a maga ideje. Így hát nem foglalkozom azzal, hogy mi vár rám tíz év múlva. Csak arra törekszem, hogy legyen egy kis anyagi biztonságom, tartalékom – ami a mai világban nem éppen egyszerű feladat. Abban azonban bízom, hogy ezen a téren rendben leszek, a jövőmet viszont nem szeretném előre megtervezni. Az idő gyorsan elrepült a harmincas és negyvenes éveim között. Továbbra is kiegyensúlyozott felnőtt szeretnék maradni, aki tudja kezelni az élet kihívásait, a körülötte lévő embereket, és szeretném elismert előadóművészként élni az életemet, miközben egy gyermek is ott van mellettem. Ha teljesen őszinte akarok lenni, eddig sosem éreztem az anyaság iránti vágyat; amit eddig átéltem, azt a húgom kislányán keresztül tapasztaltam meg. Boldogan élnék anélkül is, hogy valaha anyuka legyek, de tudom, hogy egy gyermek olyan pluszt adhat az élethez, amit nehéz szavakba önteni. Mivel én inkább egy „anyatigris” típus vagyok, valószínűleg mindig éreznék egyfajta hiányt ezzel kapcsolatban, ezért remélem, hogy egyszer nekem is megadatik ez az élmény.

Elérted már a szakmai céljaidat, amelyeket egykoron álmaidban megfogalmaztál?

Amit a Megasztárban megálmodtam magamnak, azt mind megéltem, megvalósítottam. Bátor előadóművésznek tartom magam, aki minden agymenését meg tudja valósítani. Szeretném azt hinni, hogy még mindig van létjogosultsága a színtiszta művészetnek, elég, ha valakiben megvan a tehetség, a kitartás és a kreativitás, nem kell a felesleges körítés. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy a 40. születésnapom alkalmából egy különleges, összművészeti zenei élménnyel készülök, amit egy zenei dokumentumfilm keretein belül valósítok meg. A felvétel helyszíne a budapesti Ludwig Múzeum volt, amit Nemes Márton Techno Zen- kiállításának azon művei között rögzítettek, mellyel nemrégiben hazánkat képviselte a 60. Velencei Képzőművészeti Biennálén.