Az alkotmánybírák álláspontja szerint Jozef Roháč, akit a Fenyő-gyilkosság miatt ítéltek el, nem rendelkezik joggal arra, hogy interjút adjon.
Az Alkotmánybíróság a mai napon közzétett határozatában megerősítette, hogy a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága és a Szegedi Törvényszék helyesen járt el, amikor elutasították Jozef Roháč, életfogytiglani börtönbüntetését töltő férfi interjúkérelmét. A döntés hátterében az áll, hogy az országos börtönparancsnok nem járult hozzá ahhoz, hogy Roháč, aki az Aranykéz utcai robbantás és a Fenyő-gyilkosság elkövetése miatt került rács mögé, interjút adjon az Átlátszó nevű médiumnak. A kérelmező sérelmezte, hogy ez a döntés ellentétes az Alaptörvény rendelkezéseivel, mivel álláspontja szerint korlátozza a véleménynyilvánításhoz és közvetve a sajtószabadsághoz való jogát. Az alkotmánybírák azonban nem osztották ezt a véleményt, és a határozatukat a jogi keretek betartásával indokolták.
Az Átlátszó 2023-ban megkereste a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságát (BvOP) azzal a céllal, hogy interjút készíthessen Jozef Roháč fogvatartottal. Roháč nyilatkozatában kifejezte, hogy hajlandó bemutatni magát, beleértve nevét és arcának nyilvánosságra hozatalát is. Érdemes megemlíteni, hogy Roháč jogerősen életfogytiglani börtönbüntetést kapott az Aranykéz utcában történt robbantás, valamint a Fenyő-gyilkosság ügyében.
A BvOP Kommunikációs Főosztálya megkereste a lapot, és arra kérte őket, hogy juttassák el a feltenni kívánt kérdéseiket. Miután a kérdések megérkeztek, az országos börtönparancsnok tájékoztatta őket, hogy az interjú lefolytatására nem ad engedélyt. A döntés indoklása szerint...
az újságíró által megjelölt kérdések feltételezéseken alapulnak, jogerős bírósági ítéleteket és folyamatban lévő büntetőeljárásokat is érintenek, a válaszok a fogvatartott ezekkel összefüggő szubjektív véleményének nyilvánosságra kerülését segítenék elő.
Az oknyomozó online lap meglepetten fogadta a határozatot, hiszen korábban számos újságíró, köztük P. Gál Judit és Dezső András, már lehetőséget kapott, hogy beszélgessen a szlovák állampolgárságú, Magyarországon büntetését töltő elítélttel. Ezzel szemben az Átlátszó számára mégis elzárták a börtöninterjú lehetőségét.
Ezt követően Szegedi Törvényszék helybenhagyta a BvOP határozatát, illetve elutasította a fogvatartott felülvizsgálati kérelmét. A végzés indoklása többek közt rámutatott: "figyelemmel arra, hogy elítélt jogerős ítéletében milyen elkövetési móddal és körülmények között, valamint, hogy milyen okból követte el bűncselekményét, bármilyen tapasztalatokról, életvitelről, pályafutásról való nyilatkozattétel önmagában az ilyen jellegű tevékenységének népszerűsítése, azaz a bűnözői életmód népszerűsítésének minősül, melynek megakadályozása a törvény szerint kötelezettsége a bv. intézetnek".
Az ügy a legfelsőbb jogi fórum, az Alkotmánybíróság elé került, amely április 30-án közzétett határozatában elvetette az alkotmányjogi panaszt.
A panaszos álláspontja szerint a sérelmezett bírói döntés a kötelező szükségességi-arányossági teszt elvégzése hiányában aránytalanul, így Alaptörvény-ellenesen korlátozta az indítványozó véleménynyilvánításhoz való jogát és közvetve a sajtószabadsághoz való jogot.
Az Alkotmánybíróság határozatában (előadó alkotmánybíró: Márki Zoltán) megállapította, hogy a büntetés-végrehajtás rendjének megtartásához fűződő alkotmányos érdek a véleménynyilvánítási szabadság korlátozásának legitim alapja.
A törvényszéki határozat kellően részletesen bemutatta azokat a lényeges és fontos megállapításokat, amelyek elengedhetetlenek az indítványozó helyzetével kapcsolatos döntéshez. A támadott határozatot hozó bíróság felismerte az ügy alapjogi jelentőségét, és az alapjog alkotmányos kereteivel összhangban hozta meg határozatát, így eleget tett az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek.
A határozathoz Czine Ágnes, Hörcherné Marosi Ildikó és Varga Réka egyedi indoklásokat fűztek, melyek párhuzamosan kiegészítik a döntés alapjait.
A különvéleményt kifejtő Schanda Balázs hangsúlyozta, hogy a vitatott törvényszéki döntés nem végezte el az alapjogok és a potenciálisan védendő értékek közötti összehasonlítást. Emellett hiányzott az alapjogi mérlegelés, és az indokolás nem világította meg, hogy a konkrét esetben miért elengedhetetlen és arányos a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása.
Elfogadta az alapját képező határozat érvét, amely kizárólag a "téma felszínen tartásával" indokolta döntését, arra hivatkozva, hogy az bűnözői életmódot népszerűsít. Kérdéses azonban, hogy a téma egyáltalán nem került-e már a felszínre, függetlenül a fogvatartott nyilatkozatától.
