A Random Trip játszóterén nincsenek határok, csupán a végtelen lehetőségek birodalma vár rád. Itt a kreativitás szabadon szárnyalhat, és minden pillanat új felfedezéseket kínál.

December 30-án a Várkert Bazárban tartja az immár hagyományosnak nevezhető előszilveszteri koncertjét a Random Trip. A tizenöt éve virágzó projekt alapítójával, Delov Jávorral beszélgettünk a zenei improvizáció örömei és jelentősége, a kreatív alkotás, valamint az év végi koncert kapcsán.

Miként tudod összefoglalni a Random Trip eddigi másfél évtizedét?

Két szóban: hatalmas meglepetés. A Random Trip-koncertek olyan zenei tehetségeket vonultatnak fel, akik eltérő stílusokat és műfajokat képviselnek – legyen szó jazzről, hiphopról vagy világzenéről. Mégis, csodálatos módon képesek egy közös zenei nyelvet létrehozni, ami mindannyiukat tükrözi. Ez egy igazi játékos élmény, ahol túllépünk a megszokott kereteken, és valami egyedi, újszerű dolgot hozunk létre. Olyan, mint egy hatalmas közös legózás: mindenki hozza a saját építőkockáit, és együtt alkotunk valamit, ami mindenki számára különleges lehet. Kissé önző módon mi is elsősorban a saját szórakoztatásunkat tűztük ki célul ezzel a projekttel, de a koncertjeinken a közönség is könnyedén átveszi a jó hangulatunkat és a pozitív energiáinkat.

Miért hiánypótló ez az élmény?

Azért, mert olyan színeinket és árnyalatainkat fedezhetjük fel az egymás és a közönség általi inspiráltság során, amelyek addig rejtve maradtak a saját egyéni projektjeinkben és zenekarainkban megélt műfaji kötöttségek miatt.

A pozitív és inspiráló közös munka gyakran új együttműködéseket eredményez.

Hogyan tudtok valóban szívből, őszintén játszani?

Az életünk első tíz-húsz éve a gyermeki játékosság varázsával telik meg, amely felnőttként is segíthet abban, hogy elkerüljük a múlton és jövőn való rágódást. E helyett szívvel-lélekkel tudunk jelen lenni, teljes mértékben átadva magunkat a pillanatnak, és a koncentrált figyelem révén mélyebben elmerülni abban, amit csinálunk. A valódi jelenlét egyfajta meditációs állapotot teremt, ahol a gyerekek csodálatos példát adnak nekünk: szinte lehetetlen őket kizökkenteni a játékból, hiszen képesek egy babzsákkal és két párnával egy egész történetet megalkotni. A színpadon igyekszünk ezt a tiszta, improvizatív játékot megvalósítani, amely mentes a zenei panelek nyújtotta keretekből. Hallgatóként pedig csak az élheti meg igazán a koncert izgalmát, aki nem csupán fizikailag van jelen, hanem lelkileg és mentálisan is részt vesz a folyamatban. Velünk együtt "rezeg", és a gondolatai nem kalandoznak máshol, hanem teljesen a zenére és az együttlétre összpontosítanak.

Az improvizáció mellett kiforrott, zanzásított zenei motívumokat - konkrét dalokat - is játszunk, amik korábbi improvizációkból nőttek ki. Ezek az improvizációk nem feltétlenül lesznek annyira híresek és menők, mint a The Beatles vagy az Illés zenekar repertoárjának dalai, viszont bátor szerzemények és ugyanolyan őszinték.

Mi az, ami segít nektek, zenészeknek abban, hogy még közvetlenebb és tisztább válaszokat adhassatok egymás játékára?

A legfontosabb az, hogy közöttünk nincsenek elvárások, és ez a helyzet rendkívül különleges. Nehéz ezt igazán átélni, hiszen a képzeletünk gyakran előre vetíti, hogy milyen hangulatok, zenei elemek és események várhatók. Ráadásul hajlamosak vagyunk azt is feltételezni, hogy bizonyos zenészek és énekesek milyen jól illenének egymáshoz, és hogy milyen interakciókat hoznának létre. Néha igazi kihívás, amikor egy általam javasolt zenei téma egészen más folytatást inspirál valaki másban, mint ahogy azt én elképzeltem.

Az is segíti ezt a folyamatot, ha a koncertek előtt időt teremtünk az oldott beszélgetésekre, sztorizgatásokra, nevetésekre. Erre a vidéki koncertek esetében egészen sok időnk van, hiszen általában délután indulunk és éjfél után érünk haza. A nagyjából tizenkét órás időintervallumból másfél órát fed le a koncert. Az egész egy hatalmas osztálykirándulás, ami sokkal többet ad a zenélés öröménél. Emberileg kapcsolódunk, figyelmet szentelünk egymásra. A színpadi játék hab a tortán.

Mi táplálja a kreativitásomat? Az inspirációk végtelen tárháza, amely körülvesz: a természet szépsége, a művészetek sokszínűsége és az emberek történetei. A kíváncsiságom és az új tapasztalatok felfedezése folyamatosan serkenti a fantáziámat. A kihívások és a problémák megoldása is ösztönöz, hiszen minden akadály egy új lehetőséget rejt magában. Emellett a zene, az irodalom és a mindennapi élet apró csodái mind hozzájárulnak ahhoz, hogy új ötletek születhessenek, és a kreatív gondolkodás mindig új irányba tereljen.

Számomra a tudat, hogy zenész vagyok, rendkívüli jelentőséggel bír. Kulcsfontosságú, hogy mély kapcsolatot ápoljak a hangszeremmel, és ez a kapcsolat kreatív pillanatok szülőhelyévé válik. Az unalmas, folyamatosan ismételt skálák helyett teret adok magamnak, hogy új sorrendben rakjam össze a meglévő tudásom építőkockáit. A koncerteken igyekszem egyszerre a jelenben lenni, miközben kilépek a pillanatból, hiszen ez a kettősség lehetővé teszi számomra, hogy valódi újdonságokat hozzak létre.

A flow-élmény átélése olyan, mint egy varázslatos állapotba lépni, ahol az idő és a világ körülötted eltűnik. Amikor belemerülsz egy tevékenységbe, a figyelmed teljes mértékben arra összpontosul, és minden más zaj, aggodalom vagy zavaró tényező eltűnik. Az érzés szinte lebegő, mintha egy másik dimenzióba kerülnél, ahol csak te és a tevékenység létezik. Ilyenkor a kreativitásod szárnyal, a gondolataid tiszták és áramlóak, és úgy érzed, hogy mindent könnyedén és magabiztosan végzel. Az elégedettség, amit a flow-élmény nyújt, olyan, mint egy mély belső béke – tudod, hogy jó helyen vagy, és hogy mindaz, amit csinálsz, értelmet nyer. A flow állapotában a kihívások nem félelmetesek, hanem izgalmas lehetőségek, amelyek még inkább motiválnak. Ez az élmény egyfajta szárnyalást jelent, amely feltölt energiával és kreativitással, és egyúttal segít felfedezni a benned rejlő potenciált.

Már-már transzcendens élmény. Ilyenkor gyakran ámulattal szemlélem a saját zenei világomat, hiszen a flow-élmény mélységeiben olyan innovatív megoldásokat fedezek fel, amelyeket korábban talán sosem alkalmaztam. Olyan zenei tájakra tévedek, ahová tudatosan sosem tudtam volna eljutni. De amint megkísérlem megfejteni és elemezni, hogy éppen mit is alkotok, és racionális szemszögből próbálom megközelíteni a folyamataimat, azonnal kiesem ebből a mágikus állapotból. Kizökkenek, és már nem tudom azt a könnyed és játékos módot követni, amellyel azelőtt természetes módon haladtam.

Egy hazai kortárs táncos mesélte, hogy számára a legcsodálatosabb élmény az, amikor egyfajta transzba kerül, és kívülről figyelheti saját magát. Én a közös improvizációk során találom meg a kreatív szabadságom és a flow-élményt. A közös zenélések alkalmával olyan zenei megoldások születnek meg bennem, amelyek csak abban a pillanatban léteznek, se előtte, se utána. Ez a varázslat csak egyszer, az adott időben és térben valósul meg.

Mi volt a Random Trip eddigi tizenöt éve alatt a legnagyobb ajándék?

Az, hogy bebizonyítottuk: lehet úgy is improvizálni, hogy az egységes, kerek harmóniát eredményezzen. Nagyon sokan félnek az improvizáció kifejezéstől. A free jazzre asszociálnak róla, amiben nagyon karakteres, határozott, egymástól függetlennek tűnő, eltérő hangulatot, ritmikát, színt, textúrát, stílust és érzetet képviselő zenei elképzelések szólalnak meg egy időben, ami a laikus hallgató számára kakofóniát eredményezhet. Holott, ahogy említettem, az improvizáció eredményezhet kellemes összhangot is. Erről eszembe jut a Beugró című egykori tévéműsor. Abban is arra mutattak rá, hogy mindannyian tudunk improvizálni, és szükség is van erre a hétköznapok során.

A Random Trip tizenötödik éve egy különleges utazás volt, tele zenei felfedezésekkel és kreatív pillanatokkal. Ez az időszak a kollaborációk és az új inspirációk jegyében telt, ahol a művészek határokat feszegettek, és egyedi hangzásokat teremtettek. A közönség számára felejthetetlen élményeket nyújtottak, miközben a színpadon szabadon szárnyaltak a dallamok. Az év során számos emlékezetes esemény és meglepetés várta a rajongókat, akik együtt ünnepelhették a zene varázsát és az együttlét örömét. A Random Trip nem csupán egy zenei projekt, hanem egy közösség, amely folyamatosan új utakat keres a kreativitás terén.

Játszottunk egy aprócska helyszínen, az Instant-Fogas komplexum ROBOT nevű részlegében, ahol a Random Trip kezdeti bulijainak hangulata kelt életre. Eddigi utunk során szinte minden olyan helyet megjártunk, ami fontos szerepet játszott számunkra – például az A38 Hajó, ahol most nem a hajó gyomrában, hanem a Tetőteraszon zenéltünk, ami különleges élményt nyújtott. Emellett olyan helyszínek felé is kalandoztunk, ahol eddig még nem léptünk fel. Egy teljes napon át "miénk volt" az Európa Hajó, miközben Budapest csodáit fedeztük fel, mindezt zenéléssel egybekötve. Idén is részt vettünk a hazai fesztiválokon, és felléptünk a Várkert Bazár ikonikus szabadtéri területén, a régi Ifipark helyszínén, ahol Kovács Katival és Tátrai Tibusszal közösen zenélhettünk. A Budapest Parkban tartott koncertünkön pedig minden eddiginél több, huszonkilenc zenész és énekes csatlakozott hozzánk az improvizációk során.

A Dobosok farsangján Borlai Gergő előzenekara lehettünk, ami nagyon megtisztelő felkérés volt számunkra. Novemberben pedig gyerekkoncertet tartottunk a Magyar Zene Házában, ahol a közönségünk időközben családossá vált tagjai a gyermekeikkel együtt vehettek részt a Random Trip koncertélményben. Sőt, a 2024-es Női Európa Kézilabda Világbajnokság megnyitógáláján kb. 5000 fő előtt mutathattuk meg a Főnix Arénában a ritmus hazai sokoldalúságát a tokiói világbajnoki második helyezett beatbox magyar csapattal, DJ Q-Ceeval a lemezjátszók mögött, a Random Trip Drumline Allstars menetdobos csapatával úgy, hogy nem mellesleg egy készülő új dalunkból is ízelítőt adhattunk Lengyel Johanna énekesnővel és Nagy Kristóf multiinstrumentalistával együtt.

Az egyszeri és megismételhetetlen koncertjeitek halmazában mi teszi különlegessé a december 30-i koncertet?

Nehéz már saját magunkra licitálni, hiszen ebben az évben a szokásosnál is rendhagyóbb koncerteket adtunk a tizenötödik évünk ünneplése miatt. Az Előszilveszter azért lesz számunkra mégis izgalmas, mert olyan résztvevők is jelen lesznek, akik először tartanak velünk ezen a zenei kalandon. Például Wolf Kati, Tarján Zsófi - a Honeybeast énekesnője -, Kosztolánszki Dominik, aki a Wavy projektből és a Jazzbois zenekarokból egyaránt ismerős lehet, valamint Bongor zenekarának virtuóz pozanosa, Szögi István. Mellettük pedig ismét velünk tart Sena - az Irie Maffia énekesnője -, Vavra Bence, Vitáris Iván - az Ivan & The Parazol frontembere -, Mc Zeek a Brainsből, Mc Kemon és a Madridból hazalátogató looper és beatbox világbajnok, Nagy Kristóf a 7s - Seven Seconds In The Future zenekarból, akivel együtt hívtuk életre a Vibe Changers sorozatot az elmúlt években, amit improvizációs társasjátéknak és tehetségkutató, valamint "tehetségmutató" programnak is nevezhetünk.

A következő év elején stúdióba lépünk, ahol szabadon szárnyalhat a kreativitásunk, és új dalok születésére összpontosítunk.