A madarak tojásai különleges szépséggel bírnak, és ezt az ultraibolya fény is kiemeli. A National Geographic cikke bemutatja, hogyan tündökölnek ezek a természet csodái ebben a különleges fényben.
Kevéssé ismert, hogy a madarak eleve sokféle mintában és színben létező tojásai még ultraibolya tartományban is különbözőek lehetnek.
A madártojások színskálája lenyűgöző, a fehér árnyalatoktól kezdve a kékes-zöldeken át egészen a barnáig terjed. Érdekes módon azonban nem vagyunk képesek felfedezni az összes lehetséges változatot, hiszen sok árnyalat rejtve marad előttünk. A madarak számára, akik kivételes színlátásukkal rendelkeznek, az ultraibolya fény egy újabb információforrást jelent a környezeti viszonyok megértésében. Amennyiben a tojás képes visszaverni az ultraibolya fényt, a madarak ezt az aspektust is észlelni tudják. Egy nemrégiben, a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban megjelent kutatás célja az volt, hogy feltárja, milyen tényezők befolyásolják egy adott madárfaj tojásának UV fényben való láthatóságát.
Egy kolumbiai-amerikai kutatócsoport 510 különböző madárfaj több mint ezer tojását tanulmányozta, és az UV fény visszaverődését is precízen megmérte. A tojások egy kutatóintézet madártojás-gyűjteményéből származtak, és a kutatás célja az volt, hogy feltárja, mi áll a tojások közötti eltérések hátterében, illetve hogy milyen környezeti vagy egyéb tényezők befolyásolják ezeket a különbségeket. A tojásokat a madárfajok fészkelési helye, élőhelye, valamint a tojások külső jellemzői alapján csoportosították.
Két fő elmélet volt erre. Az egyik szerint az UV-visszaverődése a tojások sugárzás elleni védelmét szolgálja - jól tudjuk, hogy az ultraibolya károsítja az élőlények sejtjeit, DNS-ét, és ez ellen különféle pigmentekkel igyekeznek védeni magukat. A másik elképzelés szerint a visszaverődő UV a madárszülőt segíti hozzá ahhoz, hogy egy sötét fészekben, odúban meglássa a tojásokat.
A madarak fészkeinek három fő típusa van. Az első csoportba a teljesen nyitott fészkek tartozik, mint például a rigóké. A második kategóriát azok a fészkek alkotják, amelyek a madarak által épített tetővel rendelkeznek, ilyen például a függőcinege fészke. A harmadik típus az odúkat vagy üregeket használó madarak fészkeire vonatkozik. Kutatások alapján az énekesmadarak és a lilefélék mutatták a legmagasabb UV-visszaverődést, míg a legősibb madártípusok, mint a strucc és a tinamu, a legalacsonyabb értékeket produkálták. Valószínű, hogy az evolúciós folyamat során többször is kialakult a tojások UV-visszaverő képessége.
A fészket illetően - nem meglepő módon - azok voltak a legerőteljesebb UV-visszaverők, amelyek nyílt élőhelyen és nyitott fészekben voltak. Emellett hasonlóan fontos tényező volt, hogy mennyire volt fényes maga a tojás. Érdekes módon a tetős fészkekbe rakott tojásoknál nem a világosak, hanem a sötét színűek vertek vissza több UV-t, de alapvetően e tojások kevésbé erős visszaverők voltak, mint a nyílt fészkek tojásai. A legkisebb mértékben az odúba, üregbe rakott tojások voltak UV-visszaverők.
Kiderült, hogy az UV-védelem hatékonysága nem kizárólag a tojás színétől függ. A türkizes tónusokat kölcsönző biliverdin képes visszaverni az UV-sugarakat, míg a vöröses-barnás árnyalatot adó protoporfirin IX inkább elnyeli ezeket a káros sugárzásokat. Ezzel a madarak mindkét esetben csökkentik utódaik kitettségét a veszélyes UV-sugárzásnak.
