Sokan hajlamosak rendszeresen tévedni.

Sikereinket gyakran a szorgalmunk és a kitartásunk eredményeként értékeljük, míg a kudarcokat a balszerencse számlájára írjuk. Mások eredményeit könnyen a véletlennek tudjuk be, míg a nehézségeik mögött azt látjuk, hogy nem fektettek elég energiát a munkába.

Köszöntöm a kedves olvasót! Az alábbiakban egy különleges utazásra invitálom, ahol felfedezhetjük a téma mélységeit és szépségeit. Készülj fel, hogy új perspektívákra és inspiráló gondolatokra bukkanhatsz!

Tizenöt évvel ezelőtt értelmes elfoglaltságot keresve - 40 évnyi bankszakmai pályafutással a hátam mögött - úgy döntöttem, megpróbálkozom szakfordítással, pontosabban: angol nyelven kiadott társadalomtudományi, ezen belül főként közgazdasági könyvek magyarra történő fordításával (és persze megjelentetésével). Nem számítva az igyekezetet az értelmes elfoglaltság felkutatására, a motivációm hármas volt: nagyon szeretek olvasni, szeretem az angol nyelvet és nem utolsó sorban azt is gondoltam, hogy ezeknek a könyveknek a többsége "magától" nem fog eljutni a hazai közönséghez, így a munkámnak lehet valamennyi szélesebb értelemben vett haszna is. E könyvek többsége ugyanis valóban első osztályú, sőt a feletti; Nobel-díjas és másképpen ünnepelt szerzők műveiről van szó, amelyeket a szerzők nem elsősorban a szakma, inkább a szélesebb olvasóközönség számára szántak.

Az utóbbi hónapok során rövid összefoglalókat készítettem az egyes kötetekről, amelyeket megosztottam a Facebook-oldalamon. Most, a Népszava támogatásával, lehetőségem nyílik arra, hogy ezeket a tartalmakat egy még szélesebb olvasói közönséghez eljuttassam.

Daniel Kahneman „Gyors és lassú gondolkodás” című műve a döntéshozatal és a gondolkodás két alapvető módját tárja elénk. A könyvben az író, aki Nobel-díjas pszichológus, részletesen elemzi, hogyan működik az emberi elme, és hogy a gyors, intuitív gondolkodás (System 1) és a lassabb, analitikus megközelítés (System 2) hogyan befolyásolja a mindennapi életünket és döntéseinket. Kahneman világosan bemutatja, hogy a két rendszer gyakran egymásra épül, de sok esetben ellentmondásos is lehet, ami téveszméket és hibás döntéseket eredményezhet. A könyv nemcsak tudományos megközelítést kínál, hanem praktikus tanácsokat is ad arra vonatkozóan, hogyan javíthatjuk döntéshozatali képességeinket. Az írás stílusa közérthető, ami lehetővé teszi, hogy széles olvasóközönség számára is hozzáférhető legyen. A „Gyors és lassú gondolkodás” tehát nem csupán egy tudományos munka, hanem egy útmutató is, amely segíthet megérteni saját gondolkodási folyamataikat.

A szerző egy neves pszichológus, aki 2002-ben elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat. E kitüntetést azért kapta, mert sikeresen ötvözte a pszichológiai kutatások eredményeit a közgazdaságtan elméletével, kiemelten foglalkozva az emberi döntéshozatali folyamatokkal és ítéletalkotással, különösen a bizonytalan helyzetekben.

A Nobel-díj-bizottság minden bizonnyal a Kahneman és alkotótársa, az idő előtt elhunyt Amos Tversky által kidolgozott ún. "kilátáselméletére" gondolt; ami, mint elnevezés, minden komolysága mellett mégis csak vicces, mert Kahneman elmondása szerint igazán csak egy jól hangzó kifejezést kerestek, amelynek amúgy semmi köze nincs a tanulmányban ismertetett megállapításokhoz. A másik fontos dolog a szerencse. "A szerencsének minden sikertörténetben komoly szerepe van, ahogy az enyémben is" - írja Kahneman. És valóban, a két szerző a tanulmányát többek között az amerikai közgazdasági társaság nagy tekintélynek örvendő folyóiratának is elküldte, mivel a kutatásuk ugyan inkább döntéselméleti tárgyú volt, de a példák az akkori közgazdaságtan fontos axiómáinak némelyikét cáfolták. A tanulmányra aztán néhány közgazdász felfigyelt és így született meg a viselkedési közgazdaságtan.

Íme egy egyedivé tett változat: És most térjünk rá a könyvre. Ezt a kötetet Kahneman valószínűleg saját tudományos pályafutásának összegzésére szánt. Amikor lektorként a könyv borítóját szemléztem, ezt a megjegyzést fűztem hozzá: "A Nobel-díjas Kahneman monumentális műve teljesen új fényben tálalja a modern ember összetett és sokszor ellentmondásos, olykor érthetetlennek és irracionálisnak tűnő gondolkodását."

Mindenki, aki valaha is élt, folyamatosan döntéseket hoz, gyakran úgy, hogy nem áll rendelkezésére a jó választáshez szükséges teljes információkészlet. Ennek ellenére a döntéskényszer miatt lépéseket tesz. A döntésekhez különféle eszközöket hívunk segítségül – mint például az intuíciót, asszociációkat, heurisztikákat (hüvelykujj-szabályokat) és horgonyhatásokat (amikor egy jól ismert mennyiséget alapul veszünk) –, amelyek rendszerint értékes támaszt nyújtanak, de sokszor cserben is hagynak minket. A könyv számos példával illusztrálja, hogy ezek a hibák nem csupán véletlenszerűek, és nem csupán a butaságunk következményei. Valójában a legtöbb ember adott körülmények között, ahogy a mondás tartja, módszeresen hibázik.

Egy lényeges tényező a keretezés hatása: a döntési helyzet megfogalmazásának módja jelentősen befolyásolja az emberek reakcióit. Például, ha azt mondjuk, hogy 600 ember közül 500-an megmenekülnek, az sokkal kedvezőbb fényben tünteti fel a helyzetet, mint ha úgy fogalmaznánk, hogy 600 emberből 100-an el fognak hunyni. Egy másik lényeges szempont a megerősítési torzítás jelensége. Ez azt jelenti, hogy hajlamosak vagyunk csak azokat az információkat figyelembe venni, amelyek megerősítik a már meglévő meggyőződéseinket, míg a ellentétes nézeteket figyelmen kívül hagyjuk vagy alábecsüljük. Például, ha valaki hisz abban, hogy a természetgyógyászat hatékony, akkor valószínűleg csak azokat a tanulmányokat és tapasztalatokat fogja keresni, amelyek ezt alátámasztják, míg a tudományos bizonyítékokat, amelyek megkérdőjelezik ezt a nézetet, figyelmen kívül hagyja.

többnyire olyan információkat és adatokat gyűjtünk, amelyek bizonyos következtetéseket támasztanak alá és figyelmen kívül hagyunk más információkat és adatokat, amelyek másfajta következtetésekre adnának lehetőséget;

túl korán abbahagyjuk a vizsgálódást, ha olyan tényekre bukkanunk, amelyek alátámasztják az előfeltevéseinket;

a frissebb információknak nagyobb jelentőséget tulajdonítunk, mint a régebbieknek;

Könnyen hajlunk arra, hogy a többség véleményét magunkévá tegyük.

De a leglenyűgözőbb mégis az, amit önérdekű torzításnak hívunk:

Sikereinket az elkötelezett és szorgalmas munkánknak köszönhetjük, míg a kudarcokat gyakran a balszerencse számlájára írjuk.

mások sikereit viszont a szerencsének tulajdonítjuk, míg a kudarcaikat annak, hogy nem dolgoztak elég keményen és lelkiismeretesen.

A viszonyunk a kockázathoz, az optimista vállalkozók, akiket Kahneman "kapitalizmus mártírjainak" nevez, mind olyan témák, amelyekről még nem esett szó. Gondoljunk csak arra, hogy a friss vállalkozások jelentős része, akár a harmaduk vagy felük, mindössze egy-két éven belül csődbe megy. Emellett ott vannak az elsüllyedt költségek és a tervezési falláciák, amelyek gyakran érvelési hibákhoz vezetnek. Ne feledkezzünk meg az összeesküvési elméletek mögötti kognitív okokról sem, és még számtalan más izgalmas részletről. Ha valaki hajlandó rászánni egy kis időt – például egy szabadság alatt – és elmélyedni a könyvben, garantáltan új perspektívát nyer saját magáról és a világ működéséről.