**A genetika és a hosszú élet titkai: Tudomány és életmód találkozása – interjú Dr. Varga Norbert klinikai genetikus szakorvossal** A hosszú élet titkainak feltárása ma már nem csupán a véletlen műve, hanem tudományos kutatások és a genetika mélyebb megé

Ha valaki rendkívül hosszú életet él, sokszor a "jó genetikájára" hivatkozik. Valóban elég lenne a génjeinkben keresni a hosszú, egészséges élet kulcsát? Dr. Varga Norbert klinikai genetikus

A hosszú élet titkát sokan a genetikában keresik, de valójában összetett élettani és életmódbeli tényezők hálózata határozza meg, meddig maradhatunk jó egészségben. Hiszen nem csak a hosszú élet lényeges, a minőségi, egészségben töltött évek az igazán fontosak.

Sokan ismerünk szép, hosszú életet megélt időseket, akár káros szokásaik ellenére is, miközben a mai generációk mintha egyre több betegséggel küzdenének...

Az élettartamot számos tényező alakítja, amelyek közül kiemelkedik a genetikai örökség és a környezeti hatások összessége. Az utóbbi évek kutatásai révén egyre világosabbá válik, hogy milyen életmódbeli és táplálkozási szokások játszanak kulcsszerepet abban, hogy mennyi ideig élhetünk. Az elmúlt néhány évtized alatt felfedezett betegségek is rávilágítanak arra, hogy ezek milyen mértékben csökkenthetik az egészséges évek számát. Érdekes módon nem annyira a generációk közötti eltérések a figyelemfelkeltőek, hanem inkább az, hogy amikor egy személy kiemelkedően hosszú életet él, az a család egészének életére és történetére is mély hatással van.

Gyermekkoromban már éreztem, hogy fontos szerepet kell vállalnom a környezetemben élő, segítségre szoruló emberek támogatásában. A családi tradíciók alapján a legjobb módját ennek az orvosi hivatásban találtam meg. Ekkor kezdtem el felfedezni a genetika izgalmas világát is, amely mély benyomást gyakorolt rám. Az a gondolat, hogy a fogantatás pillanatától kezdve a génjeinkben már meg van írva, kik is leszünk, és milyen betegségekkel kell szembenéznünk, lenyűgözött.

Vajon az életmódunkkal tudjuk kompenzálni a genetikai adottságainkat? A longevity-szemlélet segíthet ebben?

A longevity nem arról szól, hogy megtaláljuk az örök élet génjét. Mindenki azt hiszi, hogy egészen biztosan léteznie kell ennek a génnek, amit ha megtalálunk, és esetleg módosítjuk, akkor örökké fogunk élni. A tudományos gondolkodásmód azonban inkább arra irányul, hogy azokat a környezeti és életmódbeli hatásokat kerüljük el, amelyek károsan hatnak a genetikai állományunkra. Ha például rendszeresen UV- vagy röntgensugárzás éri a DNS-ünket, az kifejezetten roncsolja a sejteket. Nézzük például a kozmikus háttérsugárzást, ami akkor ér minket, amikor repülővel utazunk! A sugarak a szervezetünkbe bejutva eltalálják a sejteken belüli DNS-t. Ha így reakcióba tudnak lépni, akkor károsítják azt. Azonban ha csökkentjük ezeket a hatásokat, a sejtek tovább maradnak egészségesek, és az életünk is hosszabb lehet.

A longevity nem varázslat, hanem tudatos odafigyelés

Hogyan kell elképzelni egy genetikai vizsgálatot, és mennyire vehető biztosra az eredménye?

A genetikai kutatások napjainkban egyre kifinomultabbá válnak, lehetővé téve számunkra, hogy pontosabb képet kapjunk arról, milyen egészségügyi problémákra lehetünk hajlamosak. A monogénes rendellenességek olyan betegségek, amelyek egyetlen gén mutációjának következményei. Például az aneurizma bizonyos típusaiban az érfal gyengesége miatt a vérerek nagyobb nyomás alatt megrepedhetnek. Ezekben az esetekben sajnos nem mindig van lehetőség arra, hogy életmódbeli változtatásokkal megelőzzük a problémát. Sokkal inkább arra kell figyelnünk, hogy miként ismerhetjük fel a betegség jeleit időben, hogy az orvosi beavatkozás a megfelelő pillanatban megtörténhessen.

Amennyiben tisztában vagyunk a génhibánk létezésével, lehetőségünk nyílik arra, hogy rendszeres kardiológiai ellenőrzések, életmódbeli változtatások, vagy akár sebészeti beavatkozások révén megelőzzük a súlyos következményeket. Azonban a népbetegségek többsége nem ilyen egyértelműen kezelhető. A poligénes kockázat azt jelenti, hogy számos gén kisebb hatásai összességében növelik a hajlamot egy adott kórképre, mint például a 2-es típusú cukorbetegség. Ezenkívül a poligénes rizikófaktorok olykor olyan magas szinten állhatnak, hogy a pusztán életmódbeli változtatások már elegendőek lehetnek a betegség megelőzésére. Ha valaki genetikailag prediszponált a betegségre, akkor már a kisebb mértékű egészségtelen életmódbeli tényezők is elegendőek lehetnek a kór kialakulásához.

Ha elmegyünk a háziorvosunkhoz, felveszi az alapstátuszt, vagyis el kell mondanunk, hogy a családban milyen megbetegedések fordultak elő. Ezek alapján az orvos hajlamosító tényezőkre következtethet. Lehetséges, hogy a tudomány már ennél is előrébb lát?

Valóban átléptünk azon a küszöbön, ahol csupán a családi háttér alapján próbáljuk megérteni a betegségek kialakulását. A modern genetikai kutatások, különösen a korábban említett poligénes rizikófelmérések, lehetővé teszik, hogy pontosan meghatározzuk, vajon a 2-es típusú cukorbetegség mögött valóban genetikai prediszpozíció áll-e, vagy inkább a családtagok által követett egészségtelen életmód játszik szerepet. Ha valaki örököl egy olyan genetikai mintázatot, amely a 2-es típusú diabétesz fokozott kockázatával jár, számára kiemelten fontos a megelőzés. Ez nem jelenti azt, hogy akinek nincs ilyen hajlama, szabadon élhet, és bármilyen ételt fogyaszthat, sportolás nélkül. Azoknál, akiknél fennáll a genetikai kockázat, már egy apróbb "életmódbeli hiba" is elegendő lehet a betegség megjelenéséhez.

Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, mi az, amire külön figyelmet kell fordítanunk, és mi az, amiben a kockázatunk az átlaghoz képest nem emelkedett. E tudás birtokában lehetőségünk nyílik egy teljesen egyedi életmódterv kidolgozására. Például, ha valakinél magas a cukorbetegség genetikai hajlama, elengedhetetlen, hogy alacsony glikémiás indexű ételeket válasszon, kerüljön mindent, ami cukorban gazdag, és rendszeresen végezzen kardio típusú edzéseket. A genetikai háttér más területeken is irányadó lehet: ha valakinél például fokozott a gerincsérv kialakulásának valószínűsége, a mozgásprogramot ehhez érdemes igazítani. Ebben az esetben a cél az, hogy a gerincet kímélve erősítsük meg a környező izmokat. Így a genetikai tudás és a személyre szabott életmódtanácsok szinergiája hatékony eszközként szolgálhat a kezünkben. Ezzel megelőzhetjük azokat a betegségeket, amelyekre genetikailag hajlamosak vagyunk, ami elengedhetetlen a hosszabb és egészségesebb élet elérésében. Végső soron ez a hosszú élet titka, amelynek alapja a genetikai tudatosság.

Mi a helyzet a daganatos megbetegedésekkel?

A daganatok megjelenésének hátterében mindig valamilyen genetikai eltérés rejlik, de fontos megkülönböztetni az öröklött és a szerzett változásokat. Az örökölt genetikai hajlam esetén a daganat kialakulása előtt végzett genetikai vizsgálatok képesek felfedni, hogy megnövekedett-e a kockázat, ami azt jelenti, hogy az érintett személynek nagyobb valószínűsége van az adott daganattípusra. Például a BRCA1 vagy BRCA2 gének hibái esetén fokozott a kockázat emlő- és petefészekrákra. Ezzel szemben a szerzett eltérések azt jelentik, hogy egyetlen sejtben, valamilyen külső hatás, mint például UV-sugárzás, dohányfüst vagy más DNS-károsító tényező következtében, genetikai hiba lép fel. Ez a hiba a sejt daganatos sejté alakulásához vezet. Ezekben az esetekben tehát a daganat nem a velünk született genetikai háttér következménye, hanem életünk során szerzett mutációk következménye. A modern onkológiai kezelések egyik legizgalmasabb iránya a célzott (target) terápia, amelynek lényege, hogy megvizsgáljuk, miben különböznek a daganatos sejtek genetikai jellemzői az egészséges sejtektől. Ha ezeket az eltéréseket pontosan beazonosítjuk, olyan gyógyszereket tudunk alkalmazni, amelyek kizárólag a daganatos sejteket célozzák meg, míg az egészséges sejteket kímélik. Fontos azonban megérteni, hogy az általános, "teljes testre" vonatkozó genetikai szűrések nem alkalmasak a célzott terápiák kiválasztására. Ezek a szűrések inkább megelőzési célt szolgálnak, azaz felfedik az örökölt hajlam alapján megnövekedett kockázatokat. Ha valakinél már diagnosztizálták a daganatos betegséget, a kezelés szempontjából nem az általános genetikai vizsgálat az irányadó, hanem a daganatszövetből vett minták genetikai elemzése. Ez lehetővé teszi a legmegfelelőbb célzott terápia kiválasztását, amely a daganat hatékonyabb kezelését célozza.

Mi az a "genetikai svájci bicska", amiről sokat lehet olvasni mostanság? Tényleg képes lehet a CRISPR-technológia kijavítani vagy akár kikapcsolni hibás géneket?

A CRISPR technológia valóban forradalmasította a génszerkesztést, alapjaiban alakítva át a genetikai kutatás és terápiák világát. Korábban a genetikai hibák azonosítása és eltávolítása rendkívül bonyolult feladat volt, mivel nem csupán a hibás szakaszok felismerése, hanem azok precíz eltávolítása is kihívást jelentett. A legnagyobb nehézséget pedig az okozta, hogy a megfelelő, egészséges génszakaszt pontosan vissza lehessen illeszteni a DNS láncába. A változást egy elhivatott kutatónő hozta el, aki a növénynemesítés területén dolgozott, és felfedezte azt a természetes enzimrendszert, amely képes célzottan azonosítani és eltávolítani a kívánt DNS-szakaszokat. Ez a felfedezés lett a CRISPR-alapú technológiák alapja. Az eljárás során egy speciális "irányító molekulát" alkalmaznak, amely vezeti az enzimet a hibás génhez, ahol az pontosan "kivágja" a problémás részt. Ezt követően a helyére beilleszthető a megfelelő, egészséges gén. Ma már nem csupán elméleti lehetőség: léteznek engedélyezett CRISPR-alapú terápiák is. Az egyik figyelemre méltó példa a sarlósejtes vérszegénység, amelynek génterápiája a CRISPR technológiát alkalmazza. Itt a hibás gént a CRISPR segítségével módosítják, így a sejteken belül egy új, működőképes génváltozat keletkezik. Ezáltal valós esély kínálkozik a betegség alapvető okának orvoslására, ezzel új reményt adva a betegek számára.

Ugyanez működik például a Duchenne-féle izomdisztrófiánál is?

A Duchenne-szindrómával (DMD) kapcsolatos kutatások jelenleg még kísérleti fázisban tartanak, és a helyzet bonyolultsága jelentős kihívások elé állítja a tudósokat. Az egyik legfőbb akadály, hogy a DMD-ért felelős gén rendkívül hosszú, és nem csupán apró mutációkat, hanem széleskörű genetikai szakaszok károsodását is orvosolni kellene. A jelenlegi CRISPR technológiák nem rendelkeznek a szükséges precizitással, hogy ilyen kiterjedt génterületeken végezzenek beavatkozásokat. Ennek következtében a CRISPR módszerek leginkább azoknál a betegségeknél bizonyulnak hatékonynak, ahol a probléma egy jól definiált, kis méretű génmutációra vezethető vissza.

Mi vár ránk a jövőben? Létezik-e a hosszú élet titka, amelyet kódolni tudunk?

Azok számára, akik hosszú életre vágynak, a technológiai fejlődés világos pozitív lehetőségeket kínál. Az igazi kérdés azonban az, hogy milyen társadalmi következményekkel jár mindez. Jelenleg úgy tűnik, hogy a legújabb innovációk – legyen szó genetikai szűrésekről, célzott terápiákról vagy sejtfialító eljárásokról – először a tehetősebbek számára lesznek hozzáférhetők. Ez pedig könnyen fokozhatja a társadalmi egyenlőtlenségeket: míg a gazdagabb rétegek egészségesebb és hosszabb életre számíthatnak, a hátrányos helyzetűek valószínűleg kimaradnak ebből a fejlődésből. Az egészségügyi technológia így egyfajta „új kiváltsággá” válhat. Anélkül, hogy mély etikai vitákba bonyolódnék, fontos kérdés marad, hogy milyen irányt vesz a világ, ha az élet meghosszabbítása pénzügyi kérdéssé válik. Emellett nemcsak társadalmi, hanem orvosi és biológiai szempontból is új kihívásokkal nézünk szembe. Jelenleg a legtöbb betegséget a sejtek öregedésével és károsodásával magyarázzuk, és ezen folyamatokkal már viszonylag jól tisztában vagyunk, sőt, hatékony terápiák is rendelkezésre állnak. De mi történik, ha sikerül megállítani a sejtek öregedését? Elképzelhető, hogy olyan betegségek bukkannak fel, amelyeket ma még nem ismerünk, mert nem élünk elég hosszú ideig ahhoz, hogy ezek kialakuljanak. Tehát, ha a várható élettartam megnő, új típusú egészségügyi problémákkal kell szembenéznünk, amelyekre jelenleg sem orvosi, sem társadalmi szinten nem vagyunk felkészülve.

Ezért elengedhetetlen, hogy ne csupán a technológiai újítások részleteiről esessék szó, hanem arról is érdemes diskurálni, hogy ezek a fejlesztések milyen hosszú távú következményekkel bírhatnak.