A BDSM vágyak kibontakozása nem egy sima, egyenes folyamat. Nem arról van szó, hogy valaki egyszer csak úgy dönt, hogy mától kezdve szeretné, ha fojtogatnák.

"Akár hosszú évtizedek is telhetnek el egy kapcsolatban anélkül, hogy a felek valaha is megnyilvánulnának a vágyaikról" - Jámbor Eszter tabukommunikációs szakértő segítségével együtt néztük meg a Jókislány című filmet, majd elmerültünk az elfojtott vágyak, az ageism, a szexpozitivitás, valamint Nicole Kidman és Antonio Banderas izgalmas világában folytatott beszélgetésünkben.

A Velencei Filmfesztiválon Nicole Kidman elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat a Jókislány című filmben nyújtott teljesítményéért. A történet középpontjában egy sikeres nagyvállalat vezetője áll, aki külsőleg úgy tűnik, hogy mindenben boldog és eredményes, de a férjével való kapcsolatában a szexuális vágyainak kifejezése komoly nehézségekbe ütközik. A kommunikáció hiánya miatt nem tudja megosztani érzéseit, ám a céghez újonnan érkező fiatal gyakornok azonnal észreveszi a feszültséget, és ennek hatására a nő úgy dönt, hogy mindent kockára tesz, hogy végre átélhesse az igazi szexuális örömöt. A film mélyebb rétegeiről Jámbor Eszter, a tabukommunikációs szakértő és a Testsuli alapítója osztotta meg véleményét.

TóCsa: A Jókislányt a '80-as és '90-es évek erotikus thrillereinek hatása egyértelműen érzékelhető. Bár lehet, hogy vita tárgya, hogy a film mennyire tekinthető valódi thrillereként, az kétségtelen, hogy Harris Dickinson karaktere, Samuel, révén izgalmas feszültségek tűnnek fel. A nézők számára sokáig kérdéses, hogy valóban egy pszichopatával van-e dolgunk, vagy esetleg más rejlik a háttérben.

Ami a Jókislányt igazán megkülönbözteti a régi idők erotikus thrillereitől, az a főhősnő végzetének kedvező alakulása. Míg a klasszikus filmekben a szexuális szabadságot vállaló nők gyakran gonosztevőkként vagy tragikus sorsú karakterekként jelennek meg, addig a Babygirl esetében Halina Reijn rendező szándéka az volt, hogy a vágyait bátran kifejező főszereplő végül ne szenvedjen el kárt. Ez a megközelítés egy újfajta narratívát kínál, ahol a női vágyak nem csupán a bűn vagy a veszteség forrásai, hanem inkább a személyes fejlődés és boldogság eszközei.

Jámbor Eszter véleménye szerint a Jókislány egy izgalmas szexpozitív dráma, amelyben a szexualitás természetes és elfogadott aspektusként jelenik meg. A szexpozitív hozzáállás azt jelenti, hogy nyitottan és kíváncsian viszonyulok a szexualitáshoz, elfogadom azt, és nem érzem szükségét a szégyennek. Ez a nézőpont a nyitottsággal és empátiával párosul. A film legmarkánsabb szexpozitív karaktere Harris Dickinson által megformált Samuel, aki egy különösen emlékezetes jelenetben fejezi ki, mennyire elavult gondolat az, hogy a nőknek ne lennének "mocskos" vágyaik, és hogy ne aspirálhatnának aktív, nem alárendelt szerepekre a szexualitás világában.

A szöveg szexpozitív üzenete egyértelmű, különösen amikor hangsúlyozza, hogy Romy és a másik fél között mindaz, ami történik, teljes mértékben konszenzusos. Mindketten vágyakoznak erre a kapcsolatra, tehát ki vagyok én, hogy megítéljem őket? Az ő döntésük, az ő életük. Érdemes kiemelni, hogy a film egy női perspektívát kínál, ami rendkívül fontos, és a végkifejlet is figyelemre méltó: a megcsalás nem vezet tragédiához, hanem éppen ellenkezőleg, lehetőséget ad arra, hogy a házaspár, több mint húsz év után, végre őszintén beszéljen a vágyaikról és érzéseikről. Ez a nyílt kommunikáció új dimenziókat nyithat meg a kapcsolatukban.

TóCsa: A film egyik központi motívuma a domináns-szubmisszív kapcsolatok ábrázolása, ami miatt valószínűleg sokaknak A szürke ötven árnyalata fog eszébe jutni. Tudom, hogy te ezt a filmet negatív példának tekinted az ilyen jellegű kapcsolatok bemutatására. Miben látod a legfőbb problémákat?

Jámbor Eszter: Leszögezném, hogy semmi rossz nincs abban, ha valaki szereti A szürke ötven árnyalatát. Nekem azzal a történettel az a bajom, hogy bár egy nő írta, elsősorban mégis a férfi vágy kielégítéséről szól. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor van benne egy nő, akinek az a dolga, hogy beteljesítse a szupergazdag pasi BDSM vágyait, miközben neki nincsenek hasonló vágyai egyáltalán. Ráadásul A szürke ötven árnyalatával ellentétben a Jókislányban nem kerül elő sem az ostor, sem a bilincs, és Nicole Kidmant sem túl sűrűn láthatjuk magassarkúban. Ebben a filmben nincsenek ott a mainstream médiában annyira hangsúlyos BDSM külsőségek, mint a lakkcsizma vagy a bőrcucc.

TóCsa: Senkinek sincs a saját lakásában egy külön BDSM szentélye.

Jámbor Eszter: Számomra ez a megjelenítés sokkal hitelesebb, hiszen egy ilyen kapcsolat rengeteg mélységet és árnyalatot rejt magában, nem csupán arról szól, hogy vásárolunk egy rózsaszín bilincset, mert láttuk A szürke ötven árnyalatát. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy ha valaki úgy dönt, hogy beszerez egy bilincset, abban sincs semmi kivetnivaló.

TóCsa: Számomra különösen vonzó volt a Jókislányban, hogy a két főszereplő egyike sem rendelkezik tapasztalattal az ilyen jellegű kapcsolatokban. Valójában egymás társaságában kezdik felfedezni ezt a világot. Kísérletezgetnek, próbálkoznak különféle dolgokkal, és közben természetesen néha hibákat is vétnek.

Jámbor Eszter: A BDSM vágyak kibontakozása nem egy sima, egyenes pálya. Nem arról van szó, hogy valaki egyik pillanatról a másikra úgy dönt, hogy mostantól fogva azt kívánja, hogy fojtogassák. Ez egy folyamatos fejlődés, amelynek során természetes, hogy vannak mélypontok és csúcsok egyaránt, és a filmben ezeket a dinamikákat szépen bemutatják. A legfontosabb azonban, hogy közben Romy és Samuel folyamatosan párbeszédben állnak egymással, ami elengedhetetlen a kölcsönös megértéshez és a bizalom kialakításához.

TóCsa: Az egyik legfontosabb tévhit, amit sokan elkövetnek, az a főnök-beosztott dinamika, amely gyakran a kapcsolatok alapját képezi. Ráadásul sokan hajlamosak a szexuális vágyaik fokozását a magánéletük és a karrierjük kockáztatásával kompenzálni. Ezt a problémát maga a film rendezője is hangsúlyozta egy interjúban a Cosmopolitan magazinnak.

Jámbor Eszter: Ha a szexpozitív gondolkodás keretein belül vizsgálom a kérdést, akkor úgy vélem, hogy az is egy teljesen legitim vágy lehet, ha a szexuális élményeknek komoly tétje és jelentős kockázata van. Persze, mindez csak addig működik, amíg a résztvevők között teljes az egyetértés és a beleegyezés.

TóCsa: Úgy tűnik, a rendező nem volt annyira szexpozitív, mint gondoltuk. (mosolyog)

Jámbor Eszter egy interjú során osztotta meg, hogy a film alapötlete egy meglepő beszélgetésből származik, amelyet egy 25 éve házas barátnőjével folytatott. A barátnő elárulta, hogy ennyi idő alatt egyszer sem élte át a csúcsot a férjével, ami Eszterben mély megdöbbenést keltett: "Jézus Mária, hát ez hogy lehet?" – reagált. Ám miután hazaért, egyre inkább foglalkoztatták az érzései, és elgondolkodott, hogy mennyire elítélte a barátnője bizalmát. Ez a beszélgetés arra emlékeztette, hogy mennyire nehézkes a nyílt párbeszéd az ilyen intim témákról, és saját szexualitásának és párkapcsolatának mélyebb megértésére is késztette. A film rendkívül gondolatébresztő, és számos tabut feszeget: a fiatal férfi és idősebb nő kapcsolata, a főnök és beosztott viszonya, a megcsalás, sőt, a BDSM világába is betekintést nyújt. Az ilyen témák feltárása igazi kihívás, és elgondolkodtatja a nézőt a társadalmi normákon és saját vágyain.

TóCsa: Ráadásul a férj, akit megcsalnak, Antonio Banderas bőrébe bújik. Az alkotók szándéka az volt, hogy amikor a nézők a színészre pillantanak, ne az legyen az első reakciójuk, hogy "Hát persze, érthető, hogy megcsalja őt". Banderas rendkívül vonzó férfi, még az őszülő hajával is.

Jámbor Eszter: Az jött le számomra a nyilatkozatokból, hogy több neves színész is megpróbálkozott a szereppel, és Eszter nagyon hálás Banderasnak, hogy végül ő vállalta el. Végső soron egy olyan férfit alakít, aki 19 év alatt egyszer sem tudta kielégíteni a feleségét. Ez az ellentmondás nehezen összeegyeztethető az alfahím imázsával, így valóban bátor döntés volt ez a szerepválasztás.

Nicole Kidman esetében a "Jókislány" már nem annyira meglepő választás, hiszen a szexualitás, a szex és az erőszak dinamikája már pályafutása kezdetétől fogva középpontban áll filmjeiben. E témák jelenléte jól érzékelhető olyan alkotásokban, mint a "Majd megdöglik", a "Dogville", a "Tágra zárt szemek" vagy az "Újságos fiú", de még a sorozatok között is, például a "Hatalmas kis hazugságok" esetében. Az igazán újszerű aspektus viszont az, hogy Kidman ezt a szerepet 57 évesen formálta meg. Különösen bátor lépés volt tőle, hogy a "Jókislány" egyik jelenetében a karaktere botox injekciókat kap a szeme alá. Érdekes, hogy éppen ő vállalta ezt a megjelenítést, aki a plasztikai beavatkozásai miatt már sok kritikát kapott.

Ahogy azt nemrég a A szer című filmben is láthattuk, úgy a Jókislányban is kiemelkedő szerepet kap az életkorral kapcsolatos előítélet, azaz az ageism. Különösen megrendítő jelenet, amikor Romy karaktere szomorúan ül, és a lánya váratlanul belép, majd megjegyzi, hogy „úgy nézel ki, mint a nagyi”. Kidman karakterének arcán azonnal meglátszik, mennyire bántja ez a megjegyzés, amely nemcsak a külső megjelenést érinti, hanem a generációk közötti kapcsolatokat is mélyen érinti.

TóCsa: Mit gondolsz, mennyire tükröződik a Jókislányon, hogy női alkotásról van szó? Vajon más irányt vett volna a film, ha egy férfi rendezte volna a történetet?

Jámbor Eszter: Nem állíthatom biztosan, hogy a dolgok másként alakultak volna, de van egy megérzésem, hogy ha a férfiak irányították volna a történetet, valakinek biztosan vértapadék lett volna a vége. Ahelyett, hogy a dráma sötét mélységeibe süllyedt volna a cselekmény, a női rendezői megközelítés nemcsak a gyilkosságok elkerülésében, hanem a szexuális jelenetek ábrázolásában is megmutatkozik. Különösen tetszett, hogy a hangsúly az arcokra helyeződik, nemcsak a testekre. Gyakran látjuk Nicole Kidman arcát szex közben, és ez a közeli nézőpont rendkívül izgalmas. A Jókislány érzékeny szexuális vágyakról és fantáziákról mesél, mégis elkerüli a brutális, explicit jeleneteket. Ennek ellenére képes hatékonyan közvetíteni a lényegét.

A film különösen figyelemreméltó abban, ahogyan bemutatja a szexuális vágyak kifejezésének nehézségeit, még egy párkapcsolaton belül is. Emlékszem arra a jelenetre, amikor Nicole Kidman karaktere lepedőt terít az arcára, miközben Antonio Banderasnak arról beszél, hogy szex közben pornófilmet szeretne nézni. Ez a mozdulat szimbolikus, hiszen kifejezi a félelmét és a szégyenérzetét, ami sokunkban ott rejlik, amikor intim vágyainkat szeretnénk megosztani. Szerinted ez a megközelítés tükrözi a kommunikációs nehézségeket, vagy inkább csak elkerüli a közvetlen beszélgetést a vágyaikról?

Jámbor Eszter: Ez a jelenet valóban mesterien meg van komponálva, és úgy vélem, Kidman karaktere egyáltalán nem vét a normák ellen. Hiszen ő nyíltan megosztja a férjével a vágyait, míg a férfi az, aki ettől kényelmetlenül érzi magát.

Elképesztő, hogy egy kapcsolatban akár hosszú évek, sőt évtizedek is eltelhetnek anélkül, hogy a felek megosztanák egymással a legmélyebb vágyaikat. Minél tovább halogatják ezt a kommunikációt, annál nehezebbé válik, de sosem késő elkezdeni. Kidman karaktere is találkozik a falakkal, amikor Banderas figurájával próbál kapcsolatot teremteni. A férfi egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy gyönyörű, porcelánbaba külsejű feleségének bármiféle titkos vágya lenne. A megcsalás végül rávilágít arra, hogy mennyire fontos figyelmet fordítani a másik szükségleteire, és hogy a kölcsönös alkalmazkodás elengedhetetlen a kapcsolat fejlődéséhez.

TóCsa: A film éppen csak érinti a kérdést, és tudom, hogy nem vagy pszichológus, de szerinted mi kell ahhoz, hogy valakiben olyan BDSM vágyak alakuljanak ki, mint Nicole Kidman karakterében?

Jámbor Eszter: A filmben egy gyorsan elhangzó félmondat árulkodik arról, hogy Kidman karaktere, Romy, gyermekként egy szektában nőtt fel. Eleinte aggasztott, hogy ezzel próbálják magyarázni, miért vonzódik a szexuális alárendeltséghez, de később a sztori kibővül, amikor kiderül, hogy számos terápiás ülésen vett részt, ahol megtanulta, hogy a múltjának ez a része nem befolyásolja a vágyait.

Egyébként a témában az évek során meglepően sok kutatás készült. Ezekből kiderül, hogy tényleg előfordulnak esetek, amikor valakiben gyerekkori bántalmazás nyomaként alakulnak ki hasonló vágyak, de ez egyáltalán nem törvényszerű. Simán benne van a pakliban, hogy semmi igazán rossz dolog nem történt veled, mégis születnek ilyen gondolataid. És ha találsz valakit, aki mellett ezeket meg tudod élni, akkor ezzel az égadta világon semmi baj nincsen.