Íme 15 érdekesség a 60 éve bemutatott „My Fair Lady” című filmről, amely a musicalt adaptálta a vászonra: 1. **Eredeti színpad**: A film a George Bernard Shaw „Pygmalion” című művén alapul, amit Alan Jay Lerner és Frederick Loewe musical formájában dolgo

Sem a két főszereplő, sem a rendező nem az lett, akit a stúdió eredetileg kinézett, de talán pont így lett igazi klasszikus a 8 Oscart elnyert musical. Amiben nem is Audrey Hepburn énekel!

1. Az egyik leghíresebb magyar származású amerikai rendező, George Cukor egész karrierje során nagy kedvvel vitt vászonra ismert irodalmi és színpadi műveket - lásd David Copperfield, A kaméliás hölgy vagy a Rómeó és Júlia. A hatvanas évek első felében George Bernard Shaw Pygmalionjának megfilmesítésével bízták meg, a történet pedig ismert: a megrögzött agglegény nyelvészprofesszor, Higgins (Rex Harrison) fogadásból úrilányt farag az ordenárén beszélő és viselkedő virágáruslányból (Audrey Hepburn), a hölgy pedig természetesen kivirágzik, és beleszeret a professzorba, hogy aztán a film végére a férfi is rájöjjön: nem tudja elképzelni az életét a tanítványa nélkül.

Eredetileg nem George Cukor volt a választott rendező a filmhez, azonban az első jelölt gázsijának mértéke túl magasnak bizonyult. Így végül Cukor kapta meg a lehetőséget, mivel egy másik kollégája ajánlatát alulmúlta.

Harry Higgins professzor szerepére több neves színész is pályázott, köztük Cary Grant, Laurence Olivier, Richard Burton és Peter O'Toole. Azonban egyikük sem fogadta el a felkérést: Grant például azt nyilatkozta, hogy sokkal inkább Eliza karakteréhez illene, míg O'Toole ügynöke túl magas honoráriumot követelt. Így végül Rex Harrisonra esett a választás, ami teljesen érthető lépés volt, hiszen ő már a Broadway színpadán is megformálta ezt a karaktert.

4. Audrey Hepburn legnagyobb bánatára a betétdalokat nem ő, hanem egy énekesnő, Marni Nixon énekelte fel.

Audrey Hepburn egyetlen énekelt dala az a szám, amelyben bosszút áll Higginsen, és emellett néhány másik sor is elhangzik a filmben. Sokan úgy vélik, hogy éppen emiatt a tényező miatt nem kapott Oscar-jelölést Eliza megformálásáért; hiszen a vokális teljesítménye nem az ő hangján hallható.

Rex Harrison nemcsak a színpadon, hanem a stúdióban is különc módon közelítette meg a dalokat. Ahelyett, hogy a megszokott újrafelvételi eljárást választotta volna, inkább ragaszkodott a már meglévő felvételekhez, ami abban az időben egészen szokatlan lépésnek számított. Ennek következményeként a stúdió technikusai egy drót nélküli mikrofont rejtettek el a nyakkendőjében, hogy megoldják a helyzetet. Ez azonban újabb kihívásokat hozott magával, hiszen a rejtett mikrofon megfelelő működése és a teljesítményének pontos rögzítése nem volt olyan egyszerű feladat.

Harrison nem csupán lusta vagy makacs volt; a helyzet bonyolultságát az is fokozta, hogy az átkötő monológjai szervesen beépültek a zenés betétekbe. Itt a dialógus és az ének nem vált el egymástól, hanem egy különleges, egységes egésszé olvadtak össze.

6. Ahhoz, hogy élethűen alakítsa Eliza Doolittle-t, Audrey Hepburn táncolni tanult, illetve nyelvórákat vett a Kaliforniai Egyetem fonetikaprofesszorától, Peter Ladefogedtől. A dologban az a vicces, hogy ő visszafelé tanult, mert azt kellett elsajátítania, hogyan beszéljen munkásosztálybeli kiejtéssel, melyek során a kelet-londoni cockney akcentust is alapszinten megtanulta.

7. Eliza bőrébe bújni nem volt éppen gyerekjáték: minden reggel Audrey Hepburn korán érkezett a sminkszoba ajtajához, hogy a lehető legkevesebb időt pazarolja el. Hosszas munkával ügyeskedtek azon, hogy a forgatásra a bőre jól összekoszolódjon, és a haját is gondosan bekenjék, hogy az zsíros hatást keltsen.

8. Noha Hepburn nem nyerte el az Oscart Eliza Doolittle megformálásáért, mégis ő volt az, aki a férfi főszereplőnek átadta a kitüntetést. Sokan kételkedtek abban, hogy megjelenik az Oscar-gálán, de a színésznő rendkívül elegánsan és sportszerűen állt a helyzethez.

mert Rex Harrison azt szerette volna, ha a filmben is broadway-i partnere, Julie Andrews játszik vele, azonban Hepburnt nem tudta kigolyózni a produkcióból. Harrison is korrekten viselkedett az ünnepségen, a díjat egyszerre ajánlotta Andrewsnak és Hepburnnek.

9. Julie Andrews egyébként tényleg nagyon szerette volna Eliza szerepét, és állítólag nagy hisztit csapott, amikor kiderült, hogy más kapja meg. Viszont volt mivel vigasztalódnia: ugyanezen az Oscar-gálán ő lett a legjobb színésznő, igaz, a Mary Poppins (1964) főszerepéért.

Az sem segített a két főszereplő közötti viszonyon, hogy Harrison mindössze 200 000 dollárral gazdagodott, míg Hepburn zsebébe 1 millió dollár került - pedig gyakran hallani, milyen alacsony gázsikat kaptak a színésznők régen. Tovább rontotta a helyzetet, hogy Harrison éppen akkor döntött a dohányzásról való leszokás mellett, amikor lábainak fájdalmai egyre súlyosabbá váltak, és orvosai érszűkület gyanújával vizsgálták.

A film valóban lenyűgözte a közönséget az Oscar-gálán: elhódította a legjobb filmnek járó elismerést, George Cukor pedig a legjobb rendezőként tündökölt. Rex Harrison kiemelkedő teljesítményt nyújtott a legjobb férfi főszereplő kategóriában, míg Harry Stradling Sr. a legjobb operatőri munkáért kapott díjat. André Previn zeneszerző is a reflektorfénybe került a legjobb filmzenéért, de a film emellett díjazták a legjobb jelmezekért, díszletekért és hangzásért is. Összességében nyolc aranyszobrocskát vihetett haza.

Cecil Beaton, a neves látványtervező, arra törekedett, hogy a hitelesség érdekében Londonban forgassák a filmet – hiszen ő maga is angol származású volt. Jack L. Warner producer azonban nem volt hajlandó elhagyni a stúdiót. Miután George Cukor rendező is Beaton álláspontját támogatta, végül a film minden egyes jelenetét a stúdió falai között rögzítették. A díszletek azonban annyira gondosan és ügyesen lettek megalkotva, hogy a nézők alig észlelik a stúdiókörnyezet korlátait.

13. Az előkelő Beaton egyébként fotográfusként kezdte karrierjét, és ezen a területen is nagyon sikeres volt, fiatalon tulajdonképpen a brit királyi család házifényképésze volt, aki kicsit is divatos akart lenni, nála készíttetett portrét.

megjárva a világégés számos frontját, majd a béke eljövetelével újra váltott. Hollywoodba költözött, és díszlettervező lett, méghozzá nagyon sikeres. A My Fair Lady díszletéért és jelmezeiért egy-egy Oscar-díjat kapott - az előbbit Gene Allennel megosztva -, de nem ez volt az első ilyen díja: már a Gigi (1958) díszleteivel is kiérdemelt egy Oscart.

A film a Warner Brothers eddigi legnagyobb sikerét érte el, hiszen a 17 millió dolláros költségvetésével 72 millió amerikai dollárt hozott a konyhára.

15. Míg a musical és az abból készült film a nézők fantáziájára hagyja, hogy eldöntsék, vajon Eliza és Higgins valóban egymásba szerettek-e, és hogy közösen fogják-e leélni az életüket, addig az eredeti színdarab...