Tizenkét nap leforgása alatt dőlt össze a korrupt és elnyomó szír rendszer, amely évtizedeken át uralta az országot.
November 27-én két jelentős esemény zajlott le a régióban. Életbe lépett a tűzszünet Izrael és a libanoni síita terrorszervezet, a Hezbollah között, míg Északnyugat-Szíriában a Hajat Tahrír as-Sám (HTS) nevű csoport támadásba lendült. Ez a körülbelül 30 000 fős fegyveres erő megdöbbentő gyorsasággal haladt előre a hosszú ideje stagnáló szíriai polgárháborúban. Alig két nappal a támadás megkezdése után már a második legnagyobb város, a 2 milliós Aleppó központi erődítményére tűzték ki zászlójukat. Csütörtökön elfoglalták az 1 milliós Hamát, majd pénteken az 500 ezres Homsz városát is.
Bassár el-Aszad 2000 júliusában lépett a szíriai hatalom csúcsára, örökölve apja, a vaskézzel irányító Hafez el-Aszad örökségét, aki 1970-től 2000-ig uralkodott az ország felett. Az akkor mindössze 34 éves politikus, akit a Nyugaton szerzett tanulmányai miatt reformernek könyveltek el, hamarosan rákényszerült arra, hogy apja keménykezű módszereit alkalmazza, amikor végül találkozott a lakosság ellenállásával. A polgárháború 2011-ben robbant ki, amikor Bassár el-Aszad brutális eszközöket vetett be, hogy elfojtsa az arab tavasz során kirobbant demokratikus reformokat követelő szírek tömegtüntetéseit. Az azóta eltelt 13 év alatt a konfliktus következtében legalább 600 ezer ember vesztette életét, míg több mint hétmillióan kényszerültek elhagyni otthonaikat – ezek a menekültek a 2015-ös európai menekültválság egyik legnagyobb csoportját alkották. 2015-ben a rezsim a teljes összeomlás szélén állt, de az orosz katonai beavatkozás jelentős fordulatot hozott, amelynek következtében a hadviselés irányvonalát brutális bombázásokkal módosították. Jelenleg azonban az orosz és iráni támogatás elmaradt, ami súlyosbította a helyzetet. A szíriai állami intézmények hosszú évek óta gyakorlatilag működésképtelenek, a rezsim képtelen volt biztosítani az alapvető szolgáltatásokat. Az ország nemzetközi elszigeteltsége miatt a gazdaság nem tudott talpra állni, az infláció drámai emelkedésnek indult, és az ENSZ statisztikái szerint a szír lakosság 90 százaléka a létminimumon tengődik. Eközben a korrupció mértéke a legnagyobb szégyenfoltok közé emelkedett, a szervezett bűnözés, különösen az amfetamin előállítása és kereskedelme virágzott, részben az állami apparátus megvesztegetett tisztviselőinek segítségével. A tartós gazdasági válság, a széleskörű szegénység, a folyamatos elnyomás és a szabadság hiányának következtében a lakosság morálja drámaian csökkent, míg az állam a csőd határán egyensúlyozik.
Miért omlott össze ilyen gyorsan a kormányerők ellenállása? Ennek fő oka, hogy a szíriai rezsim két fő külső támogatója, Irán és Oroszország erőit most a saját konfliktusaik kötik le: az orosz hadsereg az ukrajnai háborúra koncentrál, az iráni pedig az izraeli hadsereggel való adok-kapok támadásokban egy nagyobb volumenű háborúra készül. A térségben szintén aktív Hezbollah szintén meggyengült, az izraeli katonai akciók lefejezték vezetését, lebombázták katonai infrastruktúrájának nagy részét, így jelenleg nem tudtak Aszad erőinek segítségére lenni. Az iráni Forradalmi Gárda helyi erői vagy a szíriai orosz katonai bázisokon tartózkodó orosz haditechnika és katonai kontingens csak abban az esetben tud hatékonyan segíteni, ha a szíriai kormányerők harcolnak, ütőképesek. Viszont a szíriai hadsereg gyenge, a hadsereg szervezetlen, a katonák nem elkötelezettek, sokuk kényszertoborzott baka, akinek nincs személyes kötődése a rezsimhez, alulfizetettek, a zsoldból nem tudják eltartani a családjaikat, nagy a korrupció. Az Aszad-rezsim népszerűsége alig mérhető, a valós társadalmi támogatottságot és az ellenséges közhangulatot a katonák is érezték. Ráadásul a felkelőcsoportok kötelékeiben nagyon sok volt kormánykatona szolgál, akik régi katonatársaiknak jelezték, nem a diktatúra védelmében kellene fegyvert fogniuk, hanem éppen ellene.
A Hajat Tahrir Al-Sham (HTS) néven ismert szervezet egy jól körvonalazott iszlamista csoport, amely a közelmúltban jelentős változásokon ment keresztül. Kezdetben az al-Kaida oldalán harcoltak a kalifátus megteremtéséért, ám mára már egy iszlám köztársaság létrehozására törekednek Szíriában. A Levante Felszabadításáért Mozgalomként is emlegetett HTS eredetileg az al-Káida helyi szövetségese volt, azonban 2017-ben elvált tőlük, hogy saját irányvonalat képviselhessen. Bár a nyugati hatalmak továbbra is terrorszervezetként tartják számon, a HTS az észak-szíriai Idlib tartományban szinte államként működik, viszonylag zavartalanul. A csoportot helyi szunnita arabokból toborzott vezetője, Abu Muhammad al-Dzsoláni irányítja, aki 2003-ban kezdte pályafutását Irakban, harcolva az amerikaiak ellen. Azóta a dzsihádista ranglétrán egyre feljebb jutott, előbb az Iszlám Állam, majd az al-Káida kötelékében, végül pedig saját szakadár csoportjának élére állt.
A diktatúra bukásával a szíriai orosz bázisok sorsa is veszélybe került, és egy drámai forgatókönyv keretében modern orosz fegyverek kerülhetnek terroristák kezébe. A lázadók szabadon támadhatják a Latakia közelében található légibázist, ahonnan az orosz erőknek nem marad lehetőségük a visszavonulásra. Hasonló helyzet áll fenn Tartúszban is, ahol egy orosz tengerészeti bázis található. Bár az orosz személyzetet ki lehet menekíteni, a nehézfegyverek ott maradnak, jelentős kockázatot jelentve a régió biztonságára.
